4.fejezet ~ Titkos randevú

Reggel kifejezetten sokáig lustálkodtam. Se erőm, se kedvem nem volt a szüleimmel találkozni. Még sosem beszéltek így hozzám. Akármennyire is szeretem őket, mégsem tűröm el az ítélkezést. Tudtommal nem embert öltem, vagy bankot raboltam... Csak egy rossz fényben feltüntetett, eszméletlenül jóképű és nagyon figyelmes férfivel töltöttem az éjszakát.
Az ebédet a szobámban fogyasztottam el. Miközben ettem, folyamatosan azon gondolkodtam, hogyan is surranhatnék ki a házból a randira felvett ruhámban anélkül, hogy a szüleim észrevennék nem épp hétköznapi viseletem. Hosszas gondolkodás után felhívtam Em-t, hátha tud segíteni.
- Mi lenne, ha azt mondanád anyukádéknak, hogy színházba jössz velünk és utána nálunk is alszol? Ha végképp nem hisznek neked, nyugodtan felhívhatnak engem. Ne félj, míg engem látsz! - Emily szemrebbenés nélkül tudott füllenteni, ellentétben velem. A háttérben sutyorgást véltem felfedezni, de nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet. Biztosan csak a szüleivel beszélgetett. - Na, mit szólsz?
- Nincs jobb ötletem, szóval kénytelen vagyok a tiédet használni - slattyogtam le a lépcsőn a tálcával, amin az ebédem vittem fel körülbelül fél órája. Apa a kanapén ülve nézett valami filmet, anya pedig a konyhában tett-vett. Nem megszakítva legjobb barátnőmmel a beszélgetést raktam le a tálcát az ebédlőasztalra, majd egy halk köszönöm-t elmormogva visszahúzódtam a rejtekhelyemre. Hatalmas sóhajjal zuhantam a párnák közé. - Annyira szokatlan, hogy szinte levegőnek nézzük egymást anyáékkal.
- Egyszer csak megbékélnek - mormolta Em. Megrántottam a vállam. Ha én nem lépek, akkor ők sem fognak. - Eldöntötted már, miben bolondítod még jobban magadba Zayn-t?
- Farmerban és pólóban nem mehetek, igaz? - kérdeztem félve. A válasz egy kisebb dühkitörés volt, amit egy kioktatás követett. Szemeim kis híján leragadtak. Rettentően utálom, ha kiselőadást tart. - Emily, elég! Majd felveszek valami ruhát meg egy magassarkút és kész. Nem csinálok belőle nagy ügyet.
Ekkor megszakadt a vonal, vagyis Em rám nyomta a telefont. Negyed óra múlva az ajtóban állt, kezében a sminkcuccokkal teli táskájával és egy bőrönddel. Kezeimet ökölbe szorítottam. Szívesen beleütöttem volna a falba, de nem akartam a kórházban kikötni.
- Nem áll jól neked ez a harciasság - mosolyodott el, miközben pakolászni kezdett az ágyamra. Fújtattam egyet, mire felnevetett. - Nyugodj meg, vadmacska! Csak segíteni jöttem.
- Egyedül is feltudok öltözni - mormoltam. Olyan volt, mintha a falnak beszéltem volna. Em dudorászva leültetett az egyik székre, aztán nekilátott a sminkemnek. Egy cseppet sem hatotta meg szikrákat szóró tekintetem. - Hajthatatlan vagy, Maraschino.
- Mondj újat - kacsintott nevetve. Az eszem megáll, komolyan mondom! Kellett nekem beavatnom ezt a levakarhatatlan, de szeretni való tyúkot. Amikor kész lett a sminkem és a hajam, Emily elővarázsolt a bőröndjéből egy fekete-arany, pánt nélkül ruhát és egy pár magassarkú szandált. - Öltözz át, hisztikirálynő! Tökéletesen fogsz festeni, majd meglátod!
- Gyerek még az idő. Zayn csak 7-re jön értem és most fél 5 van - néztem a falon kattogó órára lányos zavaromban. Em megrázta a fejét, én pedig felvontam a szemöldököm. - Mi az?

***

Lelkemben rőzse-dalokkal bújtam bele a ruhához ajánlott bőrkabátba. Emily a terv szerint avatta be a szüleimet, akik nem igazán örültek annak, hogy a ma éjszaka folyamán sem leszek itthon. Különösebb figyelmet nem fordítottam véleményüknek.
- Majd jövök! - csuktam be a bejárati ajtót, majd komótos léptekkel elindultam az utca végére. A szél bele-belekapott hajamba s a lábaim is fáztak egy kicsit. Nem ártott volna egy testszínű harisnyát felvennem. Szétszórtságomon mérgelődve közelítettem a rám várakozó Volvo-t. Zayn az oldalának dőlve mosolygott ellenállhatatlanul. A szívem egy pillanatra kihagyott egy ütemet. Egyik kezével végigsimított az arcomon, a másikkal pedig magához vont. Félénken elmosolyodtam. - Szia!
- Nincs mitől félned, Sandy. Legalábbis addig, amíg a közelemben vagy - lehelt egy csókot az arcomra, majd beszálltunk az ébenfekete járműcsodába. Alsó ajkam harapdálva kezdtem el megemészteni szavait. Tisztában voltam a megismerkedésünk előtt is, hogy egy maffiózóval eléggé veszélyes kapcsolatba bonyolódni. Kitudja, milyen ügyekbe keveredhetek miatta... A negatívumokat a képzeletbeli szőnyeg alá söpörve megpróbáltam csak a vacsorára koncentrálni. Biztosan fantasztikus lesz, amilyen az előző éjszaka volt. Gondolataimból Zayn egyre feljebb vándorló keze s kíváncsi hangja zökkentett ki. - A szüleid nem tudnak róla, hogy velem vagy, igaz?
- Elevenen megnyúztak volna, szerintem - ráztam meg a fejemet, miközben combomon zongorázó ujjait figyeltem megunhatatlanul. A zebra előtt megállva rám emelte csokoládébarna szemeit, ajkait pedig kíváncsi mosolyra húzta. - Miért nem költözöl el otthonról? Érett, felnőtt nő vagy. Jogod van a szabadsághoz, egyáltalán nem kellene már a szüleidtől függened.
- Tisztában vagyok vele. De, mivel nincs állásom, amiből el tudnám tartani magam, ameddig csak lehet, otthon maradok - szánalmasnak éreztem magam. A korombeliek már rendelkeznek saját anyagi háttérrel és némelyikük családdal is. Nincs mese, munkát kell keresnem. Miután Zayn leparkolt az étterem parkolójában, segített kiszállni az autóból s megfogta a kezem. Az asztalunk egy eldugottabb részen volt, előre lefoglalva. Amíg a pincér fel nem vette a rendelésünk, addig beszélgettünk tovább. Zayn igencsak rá volt kattanva a kocsiban felhozott témára. - Ha szeretnéd, segítek munkát keresni. Jó kapcsolataim vannak a környező cégek vezetőivel.
- Ez igazán kedves - mosolyodtam el. Eszem ágában sem akartam Zayn-t megbántani, de szerettem volna egyedül talpra állni. - Sok mindent hallottam már rólad, mégsem tudom, miért lettél vállalkozó. Biztosan nem volt könnyű ilyen sikeressé válnod.
Arca elkomorult egy pillanatra. A kíváncsiságom tesz majd sírba, az biztos. Percekig nem szóltunk a másikhoz, csak óvatosan méregettük egymást. Zayn végül felsóhajtott s borostáján végigfuttatva ujjait megszólalt.
- 17 éves koromban apám meghalt az egyik bandaháborúban. Esélye sem volt a túlélésre, annyi vért veszített. A harc előtt beavatott a végrendeletébe, amiben világosan kijelentette, hogy nem a testvéreim, hanem csak és kizárólag én vihetem tovább a vállalkozást. Anyával ezen össze is vesztek, mert nem akarta, hogy úgy járjak, ahogy apa. A temetést követően nyakamba szakadt minden. Éjjel-nappal csörgött a telefon, rengeteg megbízásom érkezett. Egy év alatt bejártam szinte az egész világot, közben megpróbáltam a családdal is foglalkozni - egy pillanatra megállt, hogy igyon egy keveset. - Remek embereim vannak, akik hozzáértően végzik a kiadott feladatokat.
Az este további részében is a vállalkozásról volt szó, illetve belőlem is kiszedett néhány, számára hasznos információt. Állítása szerint még sosem nyílt meg ennyire senkinek sem, mindig is zárkózott és begyepesedett volt.
- Más voltam, mint a többi srác. Amíg ők fociztak, én előkotortam valahonnan egy papírdarabot és rajzoltam - vette elő a telefonját, majd megmutatott pár félkész és kész művet. Elismerően bólogattam. A pálcikaembernél valahogy sosem jutottam tovább. - Amikor elköltöztem otthonról, a házamban lévő szobákat első dolgom volt a saját ízlésemre formálni. Egyedül a hálószobám maradt letisztult és rajzmentes.
- A kívülállók nem nézik ki mindezt belőled - mondtam, miközben megkóstoltam a desszertet. A csokoládé azonnal szétolvadt a számban, amitől egy másodpercre lehunytam a szemem. Isteni volt. - Úgy értem, amit rólad hallanak a médiából, az nem mindig pozitív. Arra hivatkoznak leginkább.
- Nem igazán bánom ezt, tudod? - mosolyodott el. Ujjai többször végigcikáztak kézfejemen, amivel kuncogást váltott ki belőlem. - Nem minden és mindenki az, aminek mutatja magát. Rólam is felépítettek megannyi képet, amit semmiféleképpen se akarok lerombolni. Csak a hozzám legközelebb állók tudják, milyen vagyok valójában.

Sziasztok!

Többszöri átolvasás után publikálnám is a soron következő fejezetet :) Mire jó az - utolsó - érettségi szünet :3 Köszönöm az előző részhez érkezett 4 kommentárt - BezTina, RS, Anna Annau és Józsa Iza - ♥, a 6 pipát és a 16 feliratkozót ♥! Hálám örökké üldöz titeket :)! Lassan, de biztosan beindul a történet, aminek nagyon örülök :3 Remélem, elnyeri tetszéseteket a fejezet és írtok majd véleményt vagy pipáltok :) További szép hetet kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

3.fejezet ~ A valóság

Egyedül ébredtem a napsütötte szobában. Az ágy másik oldala már be volt vetve; a takarón egy szürke farmer, egy fehér hosszú ujjú felső és egy bordó dzseki pihent. Felvontam a szemöldököm. Hol a csudában van a magassarkúm és a ruhám?
Meglepetten tapasztaltam, hogy az éjszakát nem meztelenül töltöttem. Egy kissé elnyűtt póló és egy bokszer takarta testem. Egyre több a rejtély. Alaposan begöndörödött fürtjeim közé temettem ujjaimat, aztán leszédelegtem a földszintre. A fejem szét akart robbanni s a gyomrom is rakoncátlankodott. A frissen főtt kávé és a péksütemények illata azonban valamelyest csillapította a macskajaj okozta panaszaimat. Talpam alatt szinte égett a jéghideg márványpadló, így lépteimet megszaporázva igyekeztem a konyha felé. Amikor megláttam az asztalnál telefonáló férfit, a szívem őrült vágtába kezdett, de nem a boldogságtól. Félelem lett úrrá rajtam. A szégyen mellé tökéletes párosítás, mondhatom.
- Most le kell tennem - emelte rám csokoládébarna íriszeit Zayn, majd kinyomta a készüléket s az asztalra dobta. A nyárfalevél hozzám képest kismiska volt, úgy remegtem. Ezt észrevéve a férfi odajött hozzám és miután végigmért, egy puszit lehelt a homlokomra. - Jó reggelt!
- Neked biztosan az - nyögtem ki kábultan, miközben elhúzódtam és helyet foglaltam az asztalnál. Zayn a konyhapultnak dőlve figyelte mozdulataimat. Ráérősen majszolni kezdtem egy csokis croissant-t és leerőltettem egy fél bögre kávét. - Most már tudom, Emily miért figyelt minket. Felismert téged, én viszont nem.
- Ha elmondtam volna, hogy ki vagyok, most nem lennél itt. Félve menekültél volna a közelemből - rázta meg a fejét egy horkantás közepette. Helyeslően biccentettem egyet. - Látod? Az újságok mindenféle baromságot összehordanak, hogy befeketítsék a nevem. Oké, beismerem, volt néhány mocskos ügyem. De kinek nem?
- Éppen itt ül és ezt a nyamvadt, francia cukorbombát eszegeti a gyomrában egy jókora gombóccal - suttogtam a péksüti tetejét pöckölgetve. Zayn elmosolyodott. Istenem! Bármennyire is szégyenlem magam a tettemért, el kell ismernem, hogy ez a férfi maga a megtestesült álom. Felsóhajtottam. - Em már biztosan értesítette anyáékat. Haza kell mennem. Most.
- Előbb zuhanyozz le és öltözz fel! A fürdőben találsz tusfürdőt meg ilyesmit, reggel hozattam a sofőrömmel. A ruháiddal együtt - válaszolta sietősen, aztán a telefonjára tapadt. A mai napon már kitudja, hanyadjára. Mielőtt visszamentem volna szobába, bevettem egy fájdalomcsillapítót. Alig negyed óra alatt elkészültem, ami magamhoz képest rekordnak számított. Hajamat egy laza copfba fogva mentem le a nappaliba. Zayn azonnal felugrott a fotelből és alaposan végigmért. Az őrületbe kerget! Táskámat átadva a fülem mögé tűrt egy kósza tincset. - Indulhatunk?
- Azt hiszem - csúsztattam félénken a kezemet az övébe, miután felvette a bőrdzsekijét s felém nyújtotta jobbját. Az ébenfekete Volvo pontosan ugyanott állt, ahova a sofőr leparkolta tegnap éjjel. Szelektív egy memóriám van; arra nem emlékeztem, hogy Zayn felöltöztetett az együttlétünk után, erre viszont igen. Az út csendben telt, csak a rádiót és a motor zúgását lehetett hallani. Egy vagonnyi kérdés halmozott fel bennem, melyek közül egyet fel is tettem a mellettem ülőnek. Csak van annyi szíve, hogy nem lök ki útközben a kocsiból. - Minden ágyasoddal ezt csinálod? Tudod... Felszeded az egyik szórakozóhelyeden, ágyba viszed és másnap megleped egy új szettel, aztán haza is fuvarozod őket?
- Nem - mondta kissé élesen, amitől egy pillanatra összerezzentem. - Csak azokkal bánok így, akikkel szeretnék a későbbiekben is találkozni.
Alsó ajkamba haraptam. Tapasztalatlanságomból kiindulva nem tudtam eldönteni, hogy csak a szex miatt szeretne velem találkozni, vagy azért, mert jobban meg akar ismerni. Erős a gyanúm, hogy az első tippem a fő ok.
- Meg sem kérdezem, honnan tudod a lakcímem - csatoltam ki a biztonsági övet, amikor Zayn megállt a házunk előtt. A függönyök még be voltak húzva a nappaliban. A milliárdos sejtelemes mosolyából nem jutottam semmire. Mielőtt kiszálltam az autóból, udvariasságból egy puszit leheltem az arcára. - Köszönök mindent. Az estét és a ruhákat.
- Én köszönöm, hogy megismerhettelek - simított végig arcomon, amit lehunyt szemmel fogadtam. Amint kiszálltam a fekete csodából, intettem egyet Zayn-nek és egy jó nagy adag szorongással benyitottam a házba. A nappali felől sutyorgás csapta meg a fülem. Halkan leraktam a táskám a komódra és erőt véve magamon csatlakoztam a ház központjában lévőkhöz. - Sziasztok!
Köszönés helyett féltő és egyben megvető pillantásokat kaptam. Felsóhajtottam. Hiba volt Zayn-nel tartanom tegnap éjjel.
- Aggódtunk érted, Sandy - szólalt meg anya, miközben leültem az egyik fotelbe. Emily azonnal lesütötte a szemét; kerülte a szemkontaktust velem. Áruló. Kellett neki elrángatni arra az átkozott szórakozóhelyre... - Figyelmeztettünk, hogy Malik veszélyes ember. Le sem tagadhatná, ki volt az apja.
- Sok mindent pletykálnak az emberek - mondtam kissé hisztérikusan. Apám felhorkantott. - Zayn nem tett velem semmi rosszat. Nagyon kedves és udvarias volt.
- Rendkívül naiv vagy, kislányom - rázta meg a fejét apa. Megforgattam a szemem. - Csak azért viselkedett úgy, ahogy, mert könnyedén a bugyidba akart mászni. Nagyon remélem, hogy nem engedtél a csábításnak.
Nem szólaltam meg. Anya döbbenten a szája elé kapta a kezét, apa pedig ökölbe szorította a kezeit. Emily meghúzta magát a háttérben, amit értékeltem is. Semmi kedvem nem volt az önmagát védő beszédjét hallgatni.
- Hatalmasat csalódtunk benned - törte meg a csendet végül anyu, majd apuval elvonultak a konyhába.
Em szólásra nyitotta a száját, de végül inkább csendben maradt. Táskámat a komódról felkapva tűntem el a szobámban. Levetettem magam az ágyra s csak bámultam a plafont. Egy idő után kezdtem elálmosodni. Már lehunytam a szemeimet, amikor megrezzent a telefonom. Összevont szemöldökkel nyitottam meg az érkezett üzenetet.

„Rendesen felkeltetted az érdeklődésem. Szeretnék veled minél előbb találkozni. Holnap délelőtt lesz néhány elintéznivalóm, este viszont ráérek. Elmehetnénk vacsorázni. Kérlek, jelezz vissza, amint tudsz. Z”

Hazudnék, ha az mondanám, meglepődtem a feladón. Biztosan akkor szerezte meg a telefonszámom, amikor aludtam. Várjunk csak! A készülék kóddal van ellátva, nem léphet be csak úgy akárki. Apának igaza van. Naiv vagyok. Zayn nagy tekintélyű férfi. Megkaphat bármit, amit csak akar. Legyen az egy telefonszám, esetleg egy fél város.
- Zavarlak? - dugta be fejét Emily a résnyire nyitott ajtón. Megráztam a fejem, majd felültem s hátamat az ágytámlának döntöttem. Lábaimat felhúztam a mellkasomig, telefonomat pedig az éjjeliszekrényre dobtam. Át kell gondolnom a vacsorameghívást. Arra eszméltem fel, hogy Em leült elém. - Sajnálom az előbb történteket. Nem kellett volna elmondanom a szüleidnek, hogy kivel voltál.
- Nem érdekes. Előbb vagy utóbb úgyis megtudták volna - rántottam vállat, mintha magától értetődne a dolog. Pedig egyáltalán nem így volt. - Én sajnálom, hogy csak úgy faképnél hagytalak. Nem igazán tudtam, mit csinálok.
- Bedrogozott? - kerekedett el legjobb barátnőm szeme. Azonnal megráztam a fejem, mire kifújta a levegőt. - Magasról teszek rá, milyen dögös... Bármit kinézek belőle.
- Nyugodj meg, csak egy koktélt rendelt nekem. Aztán nála folytattuk a bulit... Már ha azt annak lehetett nevezni - haraptam alsó ajkamba, miközben visszagondoltam a szenvedélyes éjszakára. Emily felsikított s nyaggatni kezdett egy részletes beszámoló reményében. Hitetlenkedve felnevettem. - Komolyan minden részletre kíváncsi vagy?
- Nekem nem tudnál semmi újat és visszataszítót mesélni, kislány - kacsintott és elhasalt mellettem. Lábait összekulcsolta a levegőben és úgy várakozott. - Addig úgysem hagylak békén, Sandy.
Megforgattam a szemem. Utálom, amikor akaratos velem. Olyankor lehetetlenség levakarni. De én így szeretem, már pelenkás korunk óta.
Részletesen ugyan nem tértem ki mindenre, de azt hiszem, kellően beavattam barátnőmet a maffia dögös hercegével töltött éjszakámmal kapcsolatban. Arca ugyanis elvörösödött, csokoládébarna íriszei pedig csillogtak.
- Nem is tudom, mit mondhatnék... Piszkosul szerencsés vagy! - ugrott a nyakamba, aminek következtében leborultunk az ágyról. Könnyünk kicsordult a nevetéstől. Em hamarabb összeszedte magát; kuncogva húzott fel a szőnyegről. A könyököm sajgott egy kicsit. - Bocsánat, megint.
A nap további részében filmeket néztünk és zenét hallgattunk. Vacsora után Emily hazament, én pedig visszavonulót fújtam. Nem akartam anyáékkal társalogni. Egy forró fürdőt követően bebújtam a takaró alá s magamhoz vettem a telefonom.

„A szüleim nem igazán örülnek annak, hogy veled voltam... Mindezek ellenére hasonlóan érzek én is. Mi lenne, ha mondjuk 7 órakor az utca végén találkoznánk? Nem szeretném, ha anyuék kiszúrnának téged a ház előtt. S”

Néhány percnyi hezitálást követően elküldtem az üzenetet, majd kikapcsoltam a készüléket s azonnal el is aludtam.

Sziasztok!

Meghoztam az utolsó, előre megírt fejezetet :) A negyedik részen már dolgozom s lassan készen is leszek vele :) Köszönöm szépen az előző fejezethez érkezett 4 kommentárt - RS, BezTina, Anna Annau és Dorothe Horan ♥ -, a 11 pipát, a 2.000 megtekintést és a 14! feliratkozót ♥! Nagyon örülök, hogy ennyire tetszik az, amit csinálok :) Remélem, a továbbiakban is számíthatok Rátok ♥! További szép estét, jó hétvégét és kitartást a jövő héthez ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy

2.fejezet ~ Bódító mámor

Tisztán láttam Emily szemeiben a rettegést, ám mégsem húzódtam el az engem ölelőtől. Anélkül, hogy megfordultam volna, egyik kezemmel lassan végigsimítottam a férfi arcán. Tenyeremet finoman karistolta borostája; testemen egy megmagyarázhatatlanul kellemes érzés futott végig. Semmihez sem volt hasonlítható.
- Hmm, egy kissé bizonytalan vagy... És ezt nem most vettem ám észre. A megérkezésed óta figyellek - kuncogott a fülembe; puha ajkai alig észrevehetően súrolták bőröm. Egy pillanatra lehunytam a szemem. - Látom, a barátnőd félt téged.
Em ökölbe szorított kézzel ült s úgy méregetett minket. Beharapott alsó ajakkal léptem el anélkül a titokzatos idegentől, hogy hátranéztem volna.
- Tudod te, kivel flörtöltél? - sziszegte legjobb barátnőm, amikor odamentem a pulthoz és kértem egy újabb pohár Cosmo-t. Amint megkaptam a koktélt, egy huzamra megittam és megráztam magam. Fogalmam sem volt róla, ki csavart ilyen rövid időn belül az ujja köré. Mielőtt visszamehettem volna táncolni, Emily elkapta a kezem. - Légy óvatos, kérlek!
Aprót bólintottam s a dallamot dudorászva elvegyültem a tömegben. Az alkohol kezdett szétáradni az ereimben, egyre felszabadultabbnak éreztem magam. Noha a reggae zene sosem állt közel hozzám, most táncra késztetett. A körülöttem táncolók egy pillanatra felém sandítottak; a már ismerősnek nevezhető karok mindenféle gátlás nélkül fonódtak derekam köré. Elmosolyodtam.
- Annyira csábító, hogy ilyen könnyen odaadod magad nekem - suttogta búgó baritonján, amitől bizseregni kezdett a gyomrom. Hogy is mondják? A pillangók őrülten csapkodtak. - Hol voltál eddig, szépségem?
- Vártam - dőltem a férfi mellkasának. Ölelése szorosabbá, birtoklóbbá vált. Mindössze pár percig élvezhettem a vágy fűtötte titokzatosságot; váratlanul szembe fordított magával. A szívem kihagyott egy ütemet, ahogy elmerültem gyönyörű, csokoládébarna szemeiben. Tetoválásokkal borított jobbjával végigsimított az arcomon, majd közelebb hajolt a számhoz. Nyelvével lassan felmérte alsó ajkam. Ahelyett, hogy megcsókolt volna, elkezdett énekelni. Hangja hipnotikusan hatott rám. - I don't like it, nooo... I love it...
Együtt mozogtunk a kellemes ritmusra; kezeit a fenekemen pihentetve ringatott. A szám vége felé kezén ragadott s egy üres boxhoz húzott. Intett egyet a pultosnak, aki csapot-papot otthagyva tört utat magának a tömegen, hogy az asztalunkhoz jusson.
- Egy whisky-t és egy Manhattan-t. A whisky-t tisztán, sok jéggel kérem - adta le rendelését, majd felém fordult. Egyik kezét a combomra simította, a másikkal pedig az asztalra könyökölt. Érintésétől lángolt az arcom. - Még sosem láttalak errefelé. A bizonytalanságodból és a barátnőd féltő pillantásából ítélve, nem igazán vagy az a bulizós fajta.
- Jól látod. Mindig is otthon ülős típus voltam, de ma megfogadtam, hogy ezen változtatok - eredt meg a nyelvem. Általában alig akarok megszólalni, ha idegenekkel kerülök társaságba. Úgy tűnt, ebben is megváltoztam. - Akárcsak az öltözködésemen. Emily rángatott el vásárolni és beszélt rá erre a szettre. Magamtól sose vettem volna fel.
- Miért? Semmi okod nincs arra, hogy takargasd magad. Lélegzetelállítóan gyönyörű nő vagy - tűrte feljebb a ruhám, miközben közelebb araszolt hozzám. Valósággal egymás szájából lélegeztünk. Mélyen magamba szívtam a cigi, a mentol és a whisky egyvelegét. - Egy csábítóan ártatlan teremtés.
Lassan a bőrülő támlájának döntött, aztán megmarkolta a combom s megcsókolt. Nyelve másodpercek alatt tört utat magának a számban. A következő pillanatban elhúzódott; mutatóujját belemártotta a whiskyjébe és a hűs itallal benedvesítette ajkaimat. Előbb az alsó, majd a felső ajkamról tüntette el a kesernyés alkoholt, amit egy szenvedélyes csókkal pecsételt meg.

***

Időm sem volt körbenézni a hatalmas, belvárosi villa földszintjén. A titokzatos idegen éhes csókjaival bombázta a nyakam minden egyes szegletét. Volt némi bűntudatom, amiért csak úgy, szó nélkül otthagytam a klubban Em-t. Azonban a bennem dübörgő kíváncsiság és adrenalin nem hagyott gondolkodni. Mondhatni, ész nélkül cselekedtem.
Az ágy könnyedén süppedt be alattunk, ahogy a férfi óvatosan a hátamra fektetett. Vállaimról foggal húzta le ruhám pántját, majd egy határozott mozdulattal a szoba egyik sarkába dobta azt. Magassarkúimmal sem szórakozott sokat; pillanatok leforgása alatt feküdtem egy szál bugyiban egy vadidegen előtt. Mielőtt az utolsó ruhadarab is lekerülhetett volna rólam, félénken megszólaltam.
- Én még sosem... Szóval... - az arcom színe biztosan olyan volt, mint egy jól megérett paradicsomé. Éreztem. A férfi megértően bólintott egyet s éhesen a számra tapadt. Lassú és mégis szenvedélyes csókunk alatt teljesen meztelenné váltam. A hideg végigfutott a hátamon, amikor a titokzatos szépfiú belemélyesztette fogait a nyakamba és szívni kezdte bőröm. - Ahw...
- Vigyázni fogok, ígérem - suttogta, aztán levetkőzött. Kezeimet a mellkasára húzta; beharapott alsó ajakkal simítottam végig kidolgozott felsőtestén. Miután felgörgette az óvszert, ingerelni kezdte a bejáratom. - Ha fáj, abbahagyom. Oké?
Szavaim cserbenhagytak, így csak bólintottam egyet. Elviselhetetlenebb fájdalomra számítottam. Nem tudom, az alkohol hatása volt-e, de már-már kellemes érzés kerített hatalmába az első, néhány percben. Aztán jött a feketeleves. Arcom fájdalmas grimaszba torzult, ahogy a kicsinek egyáltalán nem nevezhető hímtag beljebb csusszant. Ajkaimat hangos nyögés hagyta el.
- Jesszus, nagyon szűk vagy! - morogta nyakhajlatomba fúrt fejjel a titokzatos idegen, miközben lassan mozogni kezdett bennem. Szemeimet összeszorítva imádkoztam, hogy a fájdalom minél előbb szűnjön meg. Akaratom ellenére sírtam el magam. A férfi finoman lecsókolta őket arcomról, majd egy puszit lehelt a számra. - Semmi baj. Nemsokára jobb lesz, higgy nekem.
Alsó ajkamba haraptam. Nem is volt kérdés, hogy egy igencsak tapasztalt hímneművel sikerült találkoznom. Édes kis semmiségeket suttogott a fülembe, masszírozta a melleimet és a legérzékenyebb testrészemet. A fellegekben jártam.
- Már nincs sok hátra... - nyöszörögtem önkívületi állapotban. A falat tudtam volna kaparni az alhasam összehúzódásaitól.
Pillanatok alatt adtam át magam a totális kielégülésnek. A testem velem együtt fújta ki magát. Nem hittem volna, hogy a szex ennyire fájdalmas, de mégis csodálatos dolog.
Erőtlenül húztam zsibbadt testemre a takarót, majd elindultam az álmok gondtalan útján. Félálomban még észrevettem, hogy az arcomra egy hatalmas puszi került.

Sziasztok!

Megérkeztem a várva várt fejezettel, amit megpróbáltam finoman megfogalmazni :) Köszönöm az előző részhez érkezett 5 kommentárt - Anna Annau, BezTina, RS, Szigeti Boglárka és BellaLili: Üdvözöllek itt is ♥! Remélem, a továbbiakban is elnyeri majd tetszésedet Gizi története :) ♥ -, a 9 pipát, az 1.300 megtekintést és a 9! feliratkozót ♥! Nagyon örülök, hogy ilyen rövid idő alatt ennyire megtetszett a történet :) További szép hétvégét és sok sikert a jövő héthez ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy

1.fejezet ~ Változás

A mai naptól kezdve más lesz az életem. Ezt az egyszerű, de igencsak nehezen betartható mondatot mantráztam reggeltől kezdve. Emily, a legjobb barátnőm biztosan hülyének nézett, amikor indokolatlanul motyogni kezdtem a bevásárlóközpont egyik boltjában.
S hogy miért voltunk ott? Em szerint az új Sandy-t egy kiadós bulival kell megünnepelni. Eleinte húztam a számat, aztán mérlegeltem a dolgokat. 21 éves vagyok és még egyszer sem mentem szórakozni. A végzősök bálján is csak rövid ideig vettem részt. Lássuk be, sosem voltam valami nagy társasági ember.
- Ezt mindenképp próbáld fel! - nyomott Emily a kezembe egy fekete, combközépig érő, pántos ruhát s egy pár magassarkú szandált. - Itt az ideje elhagynod a lapos sarkú cipőket, legfőképp a tornacipőt!
- Nem vehetek fel mindenhez egy ilyet - böktem fejemmel a jókora sarokkal megáldott lábbelire. - Mi van akkor, ha melegítőben és kinyúlt pólóban tartja kedvem utcára menni?
- Sandy, kérlek! - forgatta meg szemeit, mire felvontam a szemöldököm. Szavai előre csengtek fülemben. - Bombanő vagy és mégis rejtegeted a tested. Megnézted már magad fehérneműben? A melleid és a feneked pontosan olyan formásak, ahogy annak lennie kell. A lábaid kellően hosszúak, nem állnak csálén a lábujjaid és a sarkad sem repedezett. Mi akkor a probléma, hm?
- Tudod, hogy szégyenlős vagyok - motyogtam a tornacsukám orrát fixírozva. Hajam az arcomba omlott. - Sosem szerettem a szoknyákat és a csili-vili kiegészítőket. A cici- és fenékvillantós ruháktól a falra mászom.
- Ezen is változtatnunk kell, mégpedig sürgősen! - mondta ellentmondást nem tűrően, miközben leakasztott a helyéről még néhány ruhát. Mire reagálhattam volna, az egyik üres próbafülke felé kezdett el lökdösni. - Na, nyomás átöltözni! Ha tetszik a szett, nem nyaggatlak tovább. Látom rajtad, hogy már a pokolra kívántál néhányszor.
Egyetértően bólintottam, majd elhúztam a függönyt és megváltam az egyszerű kis szerelésemtől. A hideg futkosott a hátamon, ahogy megláttam magam a tükörben. Szinte alig takart valamit. A magassarkúban majdnem hátraestem, de jobban nézett ki a dolog így, mint mezítelen lábbal. Hajamat oldalra dobva kukucskáltam ki a fülkéből, Emily-t keresvén.
- Azonnal mutasd magad, te díva! - ragadta meg a karom és egy határozott mozdulattal megperdített maga előtt. Felszisszentem a bokámban szétterjedő fájdalomtól. Legjobb barátnőm elismerően hümmögött. - Gyönyörű vagy, Sandra Dee! Azt hiszem, ebben fogod magadba bolondítani a pasikat!
Égnek emeltem a tekintetem. Erősen gondolkodom azon, hogy a ma estét is otthon töltöm... Akárcsak az eddigieket.

{Néhány órával később, Maraschino-lak} 

Miután megmostam a hajam, Em csavarókkal pakolta tele szőke tincseimet. Nem akartam flancos frizurát, csak pár könnyed hullámot. A sminkkel is ugyanígy voltam. Emily fütyörészve borította az ágyra kellékeit, amiből vidáman válogathatott. Arcomat alaposan megtisztította, aztán némi alapozót vitt fel. Szemeimet vékony vonalmenetű ceruzával húzta ki s műszempillát ragasztott fel, amit spirállal hangsúlyozott. Ajkaimra halvány rózsaszín szájfény került, ezzel a lány késznek is nyilvánította alkotását.
- Egyszerű és nagyszerű, köszönöm - öleltem meg futtában, majd felöltöztem. Hajamból kivettem a csavarókat és némi lakkal rögzítettem a hullámosított tincseket. Utolsó simításként fújtam magamra a kedvenc parfümömből és mint aki jól végezte a dolgát, leültem az egyik babzsákfotelbe. - Izgulok.
- Nincs okod rá, csajszi - kacsintott rám félig kihúzott szemmel Em s folytatta a sminkelést. Röpke húsz perc alatt el is készült, fürdéssel és öltözködéssel együtt. Elégedetten dobta telefonját a táskájába és rám nézett. - A buli előtt a legfontosabb dolog az evés. Éhgyomorra veszélyes inni, mert hamar beüt a macskajaj.
- Ezt tudtam - mosolyodtam el, miközben lementünk a konyhába és nekiláttunk egy-egy taco elfogyasztásának. - Anyukád szakácsnak született. Isteni ez a kaja.
- Igen, csak oda kell figyelni, hogy mennyit eszel belőle. Ha átléped a limitet, irány a konditerem - sóhajtott fel drámaian, én pedig elnevettem magam. Az utóbbi időben sűrűbben jártunk edzeni, mint általában. Talán a közeledő nyár az oka, fogalmam sincs. Amint végeztünk az evéssel, Emily a mosogatóba pakolta a koszossá vált tányérokat. Egy pohár ásványvíz elkortyolgatása után megigazította a rúzsát és az órára pillantott. - Nemsokára itt a taxi.
- Remek. Írok egy SMS-t anyáéknak - vettem elő a mobilom, majd bepötyögtem az üzenetet és egy sóhajtás kíséretében elküldtem. Pillanatokon belül megérkezett a válasz. - Apu üzeni, hogy vigyázzunk egymásra és a fiúkkal.
- A fiúkon belül is Zayn Malik-l, akié a város csaknem összes szórakozóhelye. Köztük a War Zone is - mondta olyan hangsúllyal, mintha valami szabály lenne. Hümmögtem egy sort. - Csak ő lehet ilyen őrült, hogy Háborús Zónának nevezi el a helyet.
- Amilyen pletykák keringenek róla, nem is csodálom - rántottam vállat, miközben felvettük a kabátjainkat. A gyomrom borsó nagyságúra zsugorodott, amikor beültünk a taxiba. Forgott velem a világ.
- Jó buli lesz, ne izgulj! - szorongatta meg a combomat Em s elővette a telefonját. Csináltunk néhány képet, melyekből fel is került egy-kettő a közösségi oldalakra. Nem telt el sok idő, Emily izgatottan nyomta a kezembe a készüléket. - Nézd! Máris kaptunk hozzászólásokat!
Az ismerőseink nagyon meglepődtek az új külsőmön. Sok-sok pozitív megjegyzést kaptam, ami dobott egy picit a béka feneke alatt lévő önbizalmamon.
- Megérkeztünk - rántott ki gondolataim közül s a taxiból Emily. Amint kifizette a fuvart, belém karolt és úgy vonszolt a bejárathoz. Két, nagydarab biztonsági őr egy-egy karszalagot ragasztott a csuklónkra. Ezzel lehet jelezni a pultnál a fogyasztást, amit a tulaj áll az este folyamán. Em kezét szorongatva kapkodtam ide-oda a fejem; a hely lassacskán megtelt bulizókkal. - Gyere, Sandy! Pakoljunk le a ruhatárban!
Miután megváltunk a kabátoktól, legjobb barátnőm végigrángatott a tömegen, egészen a bárpultig. Mivel nem vagyok jártas a piákban és koktélokban, így rábíztam magam.
- Egy Cosmopolitan és egy Acapulco - csúsztatta elénk a pincérsrác a kért italokat és folytatta a többi vendég kiszolgálását.
- Ne egyszerre! - szólt rám Emily, mielőtt beleittam volna a barnás koktélba. Tekintetem kíváncsian fúrtam a lányéba. - Csak apránként kortyolgass belőle, mert könnyen a fejedbe szállhat!
Úgy tettem, ahogy mondta. Szinte marta a torkom, de nem volt annyira elviselhetetlen. A második körnél már magabiztosabban álltam az iváshoz... És a tánchoz. Csípőmet jobbra-balra ringattam a hívogató dallamokra. Em a bárszéken ülve figyelte minden egyes aprócska mozdulatom. Lélegzete egy pillanatra elakadt, amikor a hátam mögé tévedt tekintete. Felvontam a szemöldököm, ezzel párhuzamosan egy izmos mellkas csapódott a hátamhoz.
- Táncolj velem, baby! - suttogta rekedtesen a fülembe az illető, miközben a fenekemhez nyomta ágyékát és karjait a derekam köré kulcsolta.
A vér meghűlt bennem.

Sziasztok!

Meghoztam az első fejezetet :) Nagyon szépen köszönöm a Prológushoz érkezett 9 kommentárt - BezTina, Anna Annau, kitti:), RS, Szigeti Boglárka, Szalay Tímea, Dorothe Horan, Jakab Anita és D ♥ - a 11 pipát és a 6 feliratkozót ♥! Hálás vagyok a támogatásért ♥! Remélem, a továbbiakban is így lesz! :) További jó szünetet és sok locsolót húsvétra ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

Prológus

Hamarosan megnyitja kapuit a War Zone!

Az alig 19 évesen milliárdossá lett Zayn Malik (23) új szórakozóhelyet épített a város szívében. A botrányairól és nőügyeiről híres srác állandó figyelemmel kísérte a régi gyárépület renoválását, majd teljes átalakítását sőt, a belső építészek segítségére is volt. Saját rajzai díszítik csaknem az összes falat. Zayn elmondása szerint ez a klub lesz a legtöbb bevételt hozó vállalkozása. A háromszintes szórakozóhely tartalmaz egy hatalmas bowling termet, egy wellness sarkot és egy éjszakai fürdőzésre alkalmas medencét, ami a második emelet erkélyére is kinyúlik. A nyitóbulin a fogyasztást a tulajdonos állja.

Cikk: Dorothe H.

Sziasztok!

Tudom, tegnap lett volna a nyitás, de az internetem valahogy nem akart velem együtt dolgozni, ezért tudom csak ma megnyitni hivatalosan a blogot :3 Várom véleményeiteket, ami lehet kommentár, esetleg pipa formájában is :) Ha leszünk egy páran, érkezik az első fejezet :) További szép estét és kitartást a hét hátralevő részéhez :) Pusszpáá evribádii,

Macy