10.fejezet ~ Mocskos ügyek

I Knew You Were Trouble

Halálfélelmem volt. Lépteimre erősen ügyelve próbáltam meg minél sötétebb részére bújni a gyár falának, hátha nem szúrnak ki olyan gyorsan. A szorongásom fojtogató volt, könnyeimet a lehető leghalkabban igyekeztem elnyelni. 

- Bárki is vagy, gyere elő! Lassan és nyugodtan... Talán akkor nem bántalak - hallottam meg Zayn rekedtes hangját, ami egyfajta éles késként hasított az éjszakába. Zokogni tudtam volna a pár perce látottaktól és hallottaktól. Képtelen voltam elhinni, hogy a milliárdos száját ilyen könnyedén hagyták el a száját ezek a könyörtelen szavak. Meglepett azonban, hogy nem ő húzta meg a ravaszt. - Én várok. Tik-tak... 

Egyre közelebbről hallottam lépteit. Alsó ajkamból már patakzott a vér, annyira szétharapdáltam idegességemben. Felsikítottam, amikor megéreztem vékony, ám erős ujjait a nyakam körül.

- Sandy?! - nyögte ki meglepetten, de nem eresztett el. Szaporán szedtem a levegőt, miközben kezeimet az ujjaira simítottam. El akartam menekülni.

- Vedd le rólam a kezed! Undorodom tőled! - suttogtam sajgó fejjel. Valószínűleg az oxigénhiánytól fájdulhatott meg. Miután nagy nehezen leválasztottam magamról a férfi kezét, a térdeimre támaszkodva nagyokat lélegeztem. Zayn a vállamnál fogva felrántott, közvetlen azután, hogy jelezte az embereinek a gyilkosság szemtanújának megtalálását. Magyarán mondva feldobott engem az emberölőknek. - Nem fogom hagyni, hogy beköpj a zsaruknak! Ha csak egy kicsit is gondoltál arra, hogy elmész a rendőrségre, akkor most azonnal felejtsd el! Értetted?

- Nem állt szándékommal feljelenteni téged, vagy az embereid - mondtam határozottan, miután elrángatott az autóig s valósággal belökött a járműbe. Kézfejemmel gyorsan eltüntettem makacs könnyeimet. Fagyossá vált a légkör körülöttünk. Csak bámultuk egymást a félhomályban, mint két idegen. Zayn a kormányon dobolt, míg én az ablakon bámultam a kihalt városrészt. Ezernyi kérdés cikázott fejemben, melyek közül egyet mertem feltenni a mellettem ülőnek. Hangom alig hallható volt. - Miért öletted meg azt a férfit? 

- Keresztbe tett nekem és eljátszotta a bizalmam, ahogyan te is - fordította felém a fejét. Tekintete szikrázott a dühtől, arca komor volt. - Megbántam, hogy elhoztalak Rómába. Egyedül kellett volna jönnöm. 

- Egyetértek - bólintottam, miközben feltekertem a fűtést. Még mindig egy helyben álltunk a kocsival, ami kezdett frusztrálni. - Nem indulnánk el? Ez a környék nem kelt bennem kellemes érzéseket.

- Ó, tényleg? Akkor miért nem maradtál a csinos kis fenekeden? Jó volt utánam szaglászni, ugye? - dőltek belőle a szavak hisztérikusan s dühösen a gázra taposott. A sebességhatárt figyelmen kívül hagyva száguldottunk végig a kivilágított utcákon. A feszültség tapintható volt, nem is kicsit. - Ezért vagyok az alkalmi kapcsolatok híve. Nincs érzelmi kötödés, esetleg féltékenykedés és kíváncsiskodó kérdésözön. Csak szex. 

- Meghazudtolod a saját szavaidat, Zayn! Ha jól emlékszem, te nem akartál elengedni s nem fordítva - világosítottam fel kissé hangosabban a kelleténél. Bennem is felment az a bizonyos pumpa. Idegesen a kormányra csapott, majd beletúrt a hajába. - Ha már a kíváncsiságnál tartunk, nem is tudom, kinek van egy jó, vaskos mappája, teles teli adatokkal, különböző lányokról... Mégis mire mész azokkal az információkkal? Talán így tartod sakkban az áldozataidat? 

A milliárdos mélyen beszívta a levegőt, aztán lassan és egy pillanatra lehunyt szemmel kiengedte azt. Egy cseppet sem bántam meg, hogy bevallottam, amit tudok. Tisztában voltam vele, hogy nem fogom zsebre tenni, amit kapni fogok érte.
- Koránt sem vagy áldozat, Sandy - rázta meg a fejét elmosolyodva, nekem pedig kétszeresére tágultak a szemeim. - Valamit tudnod kell...
- Rosszul kezdődik - sóhajtottam fel, majd erőt vettem magamon s követtem a férfit a hotel épületébe. A recepciós hölgy aggodalmasan nézett rám, mire futólag rámosolyogtam és beszálltam a liftbe. Tisztes távolban Zayn-től döntöttem hátamat a szerkezet falának, így várva mondanivalóját. - Szóval, miről kéne még tudnom? Azon kívül, hogy egy maffiavezér vagy és ha valaki keresztbe tesz neked, azt zokszó nélkül kinyíratod.
- Kérlek - nyögött fel fájdalmasan, miközben kinyitotta a szobánk ajtaját. Cipőmet lerúgva ültem le a kanapéra, onnan figyeltem a milliárdost. Komótosan a bárpulthoz lépett, aztán felbontott egy üveg whisky-t s töltött magának egy keveset. Meddig húzza még ez időt? Kíváncsi vagyok, mit akarhat még mondani. Hajába túrva, fáradtan vágódott le mellém. Nyugodtabbnak tűnt, mint körülbelül negyed órája volt. - Hiszed vagy sem, nem véletlenül futottunk össze a nyitóbulin. Meg kellett történnie. Azt azonban nem árulhatom el, miért. Majd megtudod, idővel.
- Ennyi? Erre a csekélyke információra vártam közel 10 percet? Hát, köszönöm... A semmit - bólintottam cinikusan megforgatva szemeimet, majd felálltam a bőrülőről. Zayn árgus tekintettel követte mozdulataimat. - Holnap hazautazom. Többé nem akarlak látni. Felfordul a gyomrom a gondolattól, hogy érzelemmentesen füttyentesz egyet a csatlósaidnak és bumm, véget ért egy emberélet.
- Nem mész sehova! - vágta erélyesen a poharat a dohányzóasztalra. Hátráltam néhány lépést. - Nem szakíthatsz velem, hiszen nem is jártunk!
- Akkor mit idegeskedsz, hm? Nyugodj meg, oké? Mondtam, hogy nem doblak fel a zsaruknál - értetlenkedtem és hátat fordítottam Zayn-nek. Bőröndömet az ágyra rakva előhalásztam egy pizsamát s a neszesszerem. A fürdőig azonban nem jutottam el. A milliárdos megragadta a kezem, szembe fordított magával és megcsókolt. El akartam húzódni, de nem eresztett. - Engedj!
- Mert, ha nem, mi lesz? - incselkedett, miközben feljebb tűrte a felsőmet s megmarkolta melleimet. Fújtatva csapkodtam mellkasát, amit nevetve fogadott. Futkosott a hideg a hátamon. - Hiába ellenkezel, baby. Tudom, hogy akarod. A tested elárul.
Köpni-nyelni nem tudtam. Igaza volt. Végtagjaim olyanná váltak, mint a nudli. Zayn könnyedén lökött az ágyra; szótlanul hagytam vad tetteit. A felsőm darabokban érkezett a földre, a melltartómmal együtt. A szívem úgy vert, mint a lövések pillanatában. Gyorsan és szabálytalanul. A nadrágom sem élte túl a földet érést, a bugyimról nem is beszélve. Mire észbe kaptam, egy szál semmiben feküdtem a férfi alatt. Teljesen ki voltam szolgáltatva neki.
- Most nem olyan nagy a szád, igaz-e? - vigyorgott gúnyosan, amitől hányni tudtam volna. Fogait a nyakamba mélyesztve szívni kezdte bőröm s közben a melleimet markolászta erőszakosan. Nyöszörögve vergődtem alatta, egyáltalán nem éreztem jól magam. - Mennyivel jobb, ha nem ellenkezel... Ugye?
- Utállak - sziszegtem, mire felnevetett és megvált a ruháitól. Merevedése sokkolt. Nem hiszem el, hogy a vitánktól izgult fel ennyire. Megráztam a fejem. - Ilyenkor is a szexen jár az eszed?
- Az utóbbi időben folyton rád gondolok - simított végig a mellkasomon át egészen a köldökömig. Apró puszikkal rajzolta körbe a mélyedést, majd haladt egyre lejjebb. Felszisszentem, ahogy véresre harapott alsó ajkamba mélyesztettem fogaimat. Ujjaim elfehéredtek a takaró szorítása közben. Zayn mindezekre rá sem hederített. Kisajátította a testem. - Annyira gyönyörű vagy, Sandy. Ha tehetném, minden egyes nap az ágyamban akarnálak.
- És ezt higgyem is el neked? Nemrég azt mondtad, hogy az alkalmi kapcsolatokat preferálod. Tudtommal egy-két éjszakát jelent, nem pedig heteket - mormoltam kissé vontatottan. Egyszerűen követhetetlenné vált a férfi gondolkodásmódja számomra. - Azt sem tudom, ki is vagy valójában.
- Idővel megismersz - kacsintott s a bőröndjéhez sietett. Az egyik rekeszből elővett egy csomag óvszert, amit azonnal ki is bontott. Miután felkerült a védekezőeszköz, tétovázás nélkül belém vágódott. Azt hittem, szétszakadok. Könnyeimet nyelve, idegesen a férfi mellkasára csaptam. - Cseszd meg, Malik!

***

Fájdalmas nyögés hagyta el a számat, amikor reggel felültem az ágyban. Zayn kíméletlen és rendkívül kegyetlen volt velem múlt éjjel. Örültem, hogy már nem feküdt mellettem. Biztosan nem hagytam volna szó nélkül a történteket. Köntösömet magamra véve elcsoszogtam a fürdőig. Lábaimat mintha mázsás súlyok húzták volna. Kis híján felzokogtam, mikor belenéztem a tükörbe. A nyakamat s a kulcscsontom környékét lila, már-már fekete foltok tarkították. Megborzongtam, de rossz értelemben.

Legalább egy órán át a fürdőkádban ültem és sírtam. Hülye voltam, hogy elmentem Emily-vel a War Zone nyitóbulijára. Azelőtt sosem keveredtem volna bele a maffia ügyeibe. Most pedig... Nyakig benne vagyok. Fejemet megrázva kikászálódtam a hideggé vált vízből, aztán felöltöztem és egy jó adag alapozó segítségével eltüntettem egy időre a harapásokból származó foltokat. Miután bevettem két fájdalomcsillapítót, belebújtam a magassarkúmba és az ajtóhoz léptem. Akárhogy próbálkoztam, nem bírtam kinyitni. 

- Bezárt ez a piszok! - ütöttem ököllel a fa nyílászáróra s fújtatva az éjjeliszekrényen levő telefonhoz mentem. A recepciósnak mindössze annyit mondtam, hogy véletlen Zayn-nél maradt a mágneskártya és ezért ragadtam a lakosztályban. Senkinek sem kell arról tudnia, hogy összevesztünk és jóformán megerőszakolt. Pár perc múlva nyílt az ajtó. A szobapincér mosolyogva üdvözölt, én pedig hálám jeléül néhány bankót nyomtam a kezébe. Akcentusa őszinte mosolyt csalt arcomra. - Köszönöm, asszonyom.

- Ugyan - legyintettem, miközben együtt haladtunk a lift irányába. - Aki köszönettel tartozik, az én vagyok. 

Amint leértünk a hallba, napszemüvegem mögé bújva intettem egyet a recepciós hölgynek és kisétáltam a hotel elé. Nem kívántam taxizással elpazarolni az időt, így gyalog vágtam neki a városnézésnek. Remek alkalom volt arra, hogy kiszellőztessem a fejem.

Sziasztok!

Itt is lenne a soron következő fejezet, amiről nem nyilatkoznék :) Mókás ilyen hangvételben írni; számomra nem megszokott, az biztos :) Ezúton köszönöm ismételten BellaLili-nek a segítségét, nélküle nem jött volna létre ♥! Köszönettel tartozom még az előző részhez érkezett 2 kommentárért - RS és Dorothe Horan ♥ -, illetve a 6 pipáért ♥! Fogalmam sincs, meddig fog még tartani ez a fasírt hangulat a szereplőink között :) Idővel minden rendbe fog jönni, erről biztosíthatlak titeket! :) További szép estét és hetet kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy