2016. szeptember 17.

13.fejezet ~ Találkozás

Sziasztok!
Pörögnek a sulis napok, már azon kapom magam, hogy hétfőn gólyahét a gimiben és szívatjuk a kicsiket :) Gyorsan elszaladt, mikor én voltam kilencedikes... :) Az ötletekért hálás köszönetem BellaLili-nek, aki bármennyire is elfoglalt, szán rám egy kis időt ♥! Köszönet üldözi még az előző fejezethez érkezett 2 kommentár íróját is - Tiny Destiny és BezTina ♥ - , és köszönöm a 6 pipát ♥! A következő fejezetnél találkozunk! További szép estét és jó pihenést, olvasást kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

Feszültség uralkodott az autóban. Zayn a telefonján csüngött; arca olykor-olykor dühös grimaszra húzódott, legszívesebben ripityára törte volna a készüléket. A sofőr az útra koncentrált, néha sandított csak felénk a visszapillantó tükörben. Amikor a jármű begördült az udvarba, a milliárdos zsebre vágta a mobilját.
- Maradj az autó közelében! - szólította meg a volánnál ülő férfit, miközben kiszállt mellőlem. Éppen nyitottam volna ki az ajtót, amikor megelőzött. Derekamra csúsztatva kezét terelt a ház felé. Miután beléptünk az előtérbe, tekintetem a nappali felé terelődött. Egy pokrócba bugyolált, barna hajú lány ült a kanapén. Kezében egy bögrét szorongatott görcsösen s hangosan szipogott. Amint észrevett minket, zokogásban tört ki. Zayn odasietett hozzá és a karjaiba zárta. - Ssh, minden rendben! Nyugodj meg, Bells! Itt vagyok... Itt vagyok...
- Annyira féltem, bátyus - nyöszörögte kétségbeesetten, majd rám nézett. Ekkor tüzetesebben feltérképeztem arcát. Kísértetiesen hasonlítottunk egymásra. Hátborzongató volt. Zavartan az őt ölelőre kapta tekintetét. - Kivel jöttél?
Közelebb merészkedtem hozzájuk és leültem az egyik fotelbe. Zayn rám mosolygott, amit idegesen viszonoztam. Bella alig bírta levenni rólam a szemét. Valószínűleg neki is feltűnt a hasonlóságunk. Ez az egész kezd egyre furcsább lenni.
- Ő itt a barátnőm, Sandy - nagyot nyeltem. Nem gondoltam volna, hogy valaha is ezt mondja majd. A barna hajú szépség elvigyorodott. - Bella pedig az én imádnivaló húgom, vagyis mostohatestvérem.
- Ó - nyögtem ki meglepetten. Meg sem említette, hogy a szülei örökbe fogadtak valakit. Újabb titokra derült fény. Gondolatmenetemből a maffiavezér telefonja zökkentett ki. Sietősen felvette s mire feleszméltünk Bellával, a férfinek már hűlt helye volt. A lány szomorúan megszólalt. - Állandóan csak a rohanás. Mondd, rád kellően odafigyel?
- Volt egy kisebb hullámvölgy a kapcsolatunkban, de amikor találkozgattunk, nem zaklatta senki sem telefonon - rántottam meg a vállamat, miközben odaültem Bells mellé. Az üressé vált bögre alatt egy fénykép pihent... A szüleimről. Zavartan magamhoz vettem a fotót. - Ez honnan van?
- A nevelőanyámtól kaptam, még kiskoromban. Az anyukám adta neki, hogy tudjam, kik az igazi szüleim - mondta félénken, nekem pedig elkerekedtek a szemeim. Bella a kezemre simította a sajátját. - Mi a baj?
- Hazugságban éltem le az életem - suttogtam könnyeimet nyelve. - Mindig is szerettem volna, hogy legyen egy testvérem. Amikor anya teherbe esett, majd' kiugrottam a bőrömből. Esténként befészkeltem magam az ágyukba és elmeséltem a napomat a pocaklakónak. A szülés idején a nagyszüleimnél voltam, apa nem engedte, hogy velük menjek a kórházba. Két nappal később, mikor hazajöttek, egy világ dőlt össze bennem. Azt mondták, egy orvosi műhiba következtében meghalt a baba.
- Nagyon sajnálom - ölelt jó szorosan magához, nekem pedig eleredt a könnyem. Karjaimat a lány köré fonva próbáltam meg lenyugodni. Amint valamelyest sikerült, megtöröltem az arcom s felsóhajtottam. - Az utóbbi szemen szedett hazugság. A testvérem nem halt meg. Él és virul... Itt ül mellettem...
Bella a szája elé kapta a kezét. Könnytől fátyolos tekintete köztem és a fénykép között cikázott. Miután feldolgozta szavaim, zokogva a karjaimba omlott. Hüppögve szorongattunk egymást. Megválaszolatlan kérdéseim nem hagytak nyugodni. Zayn miért nem mondta el, hogy a mostohatestvére valójában az én húgom? Miért adták a szüleink örökbe Bells-t? Miért hazudtak nekem?
A sírógörcsöt egy tartalmas beszélgetés követte. Bátran kijelenthetem, hogy azonnal egy hullámhosszra kerültünk Bellával. Kiveséztük, ki mit szeret s mit nem, szóba kerültek a pasiideálok s igazából minden, amiről az elmúlt 19 évben álmodni sem mertem volna. A szó szoros értelmében megtaláltam a másik felem.
- El sem tudod hinni, mennyire örülök neked - suttogtam a lány nyakába fúrva a fejem, miután végigfeküdtünk a kanapén. Egymásba voltunk gabalyodva, de egy cseppent sem bántam. Csak reménykedni tudtam abban, hogy most már nem szakítanak el minket a másiktól. Kíváncsian megtámasztottam mellkasán az állam. Mosolyogva nézett le rám. - A Malik család meg sem említette egyszer sem, hogy az igazi szüleidnek van egy lánya?
- Nem, sajnos - mondta csalódottan, miközben kisimított egy tincset az arcomból. Lehunyt szemmel simultam érintésébe. - Yaser halála után Zayn egyre több időt fektetett a munkába, de mellette megpróbált foglalkozni velünk. Amikor megtudtuk, miért halt meg a nevelőapám, Trisha öngyilkos lett. Fejbe lőtte magát egy pisztollyal, amit a fehérneműi között talált. A mostohatestvéreimmel a mai napig nem hevertük ki a látványt. Tris vérbe fagyva feküdt a padlón, kezében a fegyverrel. A legkisebb lány, Safaa még nagyon aprócska volt. Alig emlékszik az anyjára. Szerencsére nem volt otthon, mikor a tragédia történt.
- Hihetetlen, min mentetek keresztül - motyogtam alsó ajkam rágcsálva. A sírás fojtogatott, már harmadjára. - Az én életem ehhez képest tündérmese, egy aprócska bibivel megáldva.
- Most már egyenesbe jön minden - húzta mosolyra ajkait, aztán ránk terítette a pokrócot. Másodpercek leforgása alatt álomba szenderültem.

***

A reggel nem a nappaliban, hanem Zayn hálószobájában ért. Annyira ki voltam ütve este, hogy nem érzékeltem semmit. Arra sem ébredtem fel, hogy a milliárdos megszabadított a ruháimtól, valószínűleg megfürdetett s belebújtatott egy pólóba meg egy bokszerbe. A köszönetemet garantáltan nem teszi majd zsebre. Miután valamelyest magamhoz tértem, leslattyogtam a konyhába. Húgom az asztalnál ült és egy banánt bontott ki álmosan.
- Szia! - mentem oda hozzá és mindenféle magyarázkodás nélkül magamhoz öleltem. Kuncogva viszonozta, aztán elém rakta a gyümölcsöstálat. - Zayn korán elment dolgozni, de megígérte, hogy reggelire visszaér és hoz valami laktatóbbat.
- Remek - bólintottam unottan. Semmi hangulatom nem volt a férfihoz, de mindenképpen beszélnem kell vele. Egyetlen egy dolgot tudtam benne értékelni, mégpedig azt, hogy nem hagy minket éhen veszni. - Hogy aludtál?
- Kavarogtak a gondolataim. Még most sem tudom felfogni, hogy egymásra találtunk - mosolyodott el szégyenlősen, mire megfogtam asztalon pihenő kezét. Biztonságot keresve kulcsolta össze ujjainkat, majd felsóhajtott. - Hogyan fogjuk tartani a kapcsolatot? Mert nem akarok sokáig messze lenni tőled.
- Költözz hozzám! - vágtam rá gondolkodás nélkül. Ennél egyszerűbb megoldást nemigen találhatnánk. - A nappaliban elfér még egy ágy és a fürdőszoba is elég lenne kettőnknek.
- Nem is tudom... Egy darabig még itt maradok, aztán meglátjuk - harapott bele egy almába, miközben tekintete a nyíló bejárati ajtó felé terelődött. Ajkait izgatott mosolyra húzta. - Megérkezett a várva várt reggeli!
Zayn sugárzó arccal, igencsak kiöltözve libbent át a konyha küszöbén. Egy-egy puszit lehelt a fejünk búbjára, aztán megterített és kipakolta a még meleg péksüteményeket. Gyomrom nagyot kordult, ahogyan beleharaptam a csokoládéval leöntött és megtöltött croissant-ba. Bella sejtelmes vigyorral az arcán futtatta közöttünk a tekintetét.
- Ha valamit mondani szeretnél, rajta! - biztattam felvont szemöldökkel, direkt kerülve a mellettem ülő férfi tekintetét. Bells legyintett egyet. - Olyan furcsán viselkedtek most. Komolyan, mint két idegen. Hol a tűz, hol a romantika?
- Még alszik, elég régóta - köhintettem, mire Zayn a combomra vezette kezét és belemarkolt a combomba. Felszisszentem. - Ne érj hozzám!
- Vihar az Paradicsomban - fojtotta vissza nevetését húgom, mire bokán rúgtam és megráztam a fejem. Pufogva masszírozni kezdte a rúgás helyét. - Ez nem volt szép... Rád férne egy dühlevezetés...
- Kezeskedem róla, hogy megtörténjen - szólalt meg a milliárdos, én pedig kis híján arcon köptem a testvéremet. Nagyot nyelve megköszöntem a finom sütiket, aztán felsiettem a hálóba. Megágyaztam, fogat mostam és a gardróbban talált, női ruhadarabok közül magamra aggattam néhányat. Hajamat alaposan átfésültem s már készültem volna lemenni a húgomhoz, ha Zayn nem termett volna előttem. Felsóhajtottam. - Mit akarsz?
- Olyan rideg vagy velem. Mi a baj? - kérdezte értetlenkedve, miközben fedetlen csípőmre simította kezeit. Háborogva felvontam a szemöldököm. - Komolyan, meg mered kérdezni? Mégis mikor akartad elmondani, hogy a húgom a mostohatestvéred? Már másodjára húzod keresztül a megállapodásunk! Még mindig nem tudom, minek hurcoltál ide...
Tajtékoztam a dühtől. A maffiavezért cseppet sem hatotta meg kirohanásom. Sőt. Idiótán vigyorgott, szemei pedig vágytól csillogtak. Idegesen a mellkasára csaptam. Inge alól egy pillanatra kikandikált tetoválásokkal tarkított mellkasa, amitől nyeltem egy hatalmasat. Érdes ujjai a nadrágom korcával játszottak.
- Ne próbáld elterelni a gondolataimat, Malik! Rengeteg megbeszélnivalónk van! Hallod? - dörrentem rá már-már hisztérikusan, mire rekedtesen felnevetett. Megáll az eszem ettől a palitól! Van pofája kiröhögni egy ilyen komoly téma közepén? Átgondolja egyáltalán, mielőtt cselekszik?
- Nem is tudod, milyen ellenállhatatlan vagy, amikor dühösen kikelsz magadból. Piszkosul feltüzelsz - dünnyögte fülembe s közben puszikkal szórta be az említett testrészt. Alsó ajkam harapdáltam, nehogy felnyögjek a jóleső érzéstől. - Annyira kívánlak, Sandy.
- Nem fogok veled ágyba bújni, amíg titkolózol - húzódtam el a férfitől, karjaimat pedig összefontam a mellkasom előtt. Zayn égnek emelte tekintetét. - Nehezedre esne őszintének lenned velem?
- Nem erről van szó, csak... - túrt a hajába, miközben leült az ágyra és megvált a zakójától. Kíváncsian vártam magyarázatát. Kezdtem besokallni attól, hogy szinte semmit sem közöl velem. - Mondhatnám, hogy fogalmam sem volt arról, hogy Bella meg te testvérek vagytok... Igenis tisztában voltam vele, csak nem tudtam, hogyan mondhatnám el neked. Nem volt olyan helyzet, amiben közölhettem volna veled.
- Gyenge kifogás - vágtam rá epésen. A milliárdos tanácstalanul széttárta karjait. Hangja bizonytalanul csengett. - Próbálok megváltozni, de rendkívül nehezen megy. Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy valakit beavassak az életem apró-cseprő dolgaiba, titkaiba.
- Megértem, de ez a kis titok rám is ugyanúgy tartozik - kértem ki magamnak rögtön s hajamba mélyesztve ujjaimat leültem a férfi mellé, aki arrébb araszolt tőlem. A szexuális frusztráció tisztán leolvasható volt az arcáról. - Nem szeretném elismételni, mire van szükségem. Ha neked nem felel meg, akkor nekünk nincs miről beszélnünk. Ezt szeretnéd?
Hevesen megrázta a fejét és a következő pillanatban lecsapott ajkaimra. Alaposan feltérképezve számat döntött a hátamra, majd fogait végigfuttatta a nyakamon. Egy harapást sem ejtett meg bőrömön. Mielőtt megvált volna ingétől, egy rövidke kopogást követően Bella dugta be fejét a résnyire kinyitott ajtón. Kuncogva a szája elé kapta a kezét. Fejemet Zayn mellkasának döntöttem, aki várakozóan pillantott Bells felé.
- Örülök, hogy megbeszéltétek a dolgaitokat! Nem is akarok zavarni tovább, csak szólni akartam, hogy elmegyek kicsit sétálni meg bevásárolni. Élvezzétek ki a távollétem! - kacsintott elsősorban rám, aztán el is tűnt a szemünk elől.

1 megjegyzés:

  1. Kedves Macy!
    Imádtam!
    Huha, Sandy-nek van egy testvére...akit Zayn-ék mostohatestvéreként neveltek fel. Ez nem semmi...és maga a mód sem ahogyan Sandy erre rájött...
    Tetszik Zayn nyers őszintesége.., ahogyan kifejti, hogy nehéz neki mindent megosztani a másik személlyel....
    Öhöm...tulajdon képpen őszintének lenni-e is nehéz...hiszen akkor saját magához is őszinte lenne...akkor nem tudná mélyen eltemetni azokat a dolgokat amiket tett/amikre készül/amiket tenni fog..... és emésztenék...így nem tudják mert egy kemény burok van körötte...Ő a nagy játékos...ő irányítja a sakkjátékot....a többiek pedig a bábok....valamilyen szinten...habár úgy érzem, hogy talán Őt is megpróbálja valaki irányítani...valaki aki árnyékot akar vetni rá...talán egy bosszúáló?....
    Sandyvel kapcsolatban pedig kicsit partravetett hal szindrómája van, hiszen nincs egyszerű dolga, Sandy nem az a "tipikus, kettyintsmeg és mehetünk is a magunk dolgára"- csajszi akikhez Ő szokva van...., de rendesen kapálózik..-én meg jól szórakozom :D
    Nem véletlenül ..választotta Őt ki az nap ott a klubban..az egy dolog, hogy megtetzszett neki..., esetleg már most kicsit mélyebb érzéseket is táplál iránta...de valami igen komoly oka lehet...és itt nem csak a mostoha testvérére gondolok...van itt még valami nagyon mély és talán sötét dolog ....amit -árnyékol vagy éppen naposít, nézőpont kérdése- az a parányinak cseppetsem mondtható dolog..., hogy Sandynek köszönhetően úgynézki, hogy újra érez...-jó a családja iránt eddig is érzett-, de ez más...mindenki vágyik egy kicsit többre....Ő is...
    Ezek csak feltételezések, meglátjuk, hogy mennyi igaz illetve hamis belőllük...
    Nagyon szépen köszönöm, hogy ezt a részt is olvashattam!
    További szép hétvégét valamint kitartást a jövőhéthez!

    VálaszTörlés