18.fejezet ~ Dallamokba menekülve

Sziasztok!

Boldog Új Évet 😁😘! Holnap megindul a hajtás, de előtte még szeretnék nektek kedveskedni egy kicsit 😀 Köszönöm az elmúlt évben kapott támogatást 💓 Remélem, idén is ilyen erős és kitartó kis társaságra számíthatok majd 😊 Ezúton küldök egy virtuális és óriási ölelést BellaLili-nek, aki az utóbbi időben rengetegszer a segítségemre sietett 💕 Hálám üldözze a 2 kommentár íróját - RS és BezTina 💝 -, illetve a 6 pipálót is 💖 A folytatás fogalmam sincs, mikor érkezik... Nem is ígérek semmit😊 További szép estét és kitartást a héthez 😍😁  U.i.: A fejezet második része a Glory Days album hatására született meg 😊 Pusszpáá evribádii,

Macy

Touch

A város egyik leghangulatosabb és legdrágább éttermében volt asztalfoglalásunk. Egy eldugott sarokban ültünk le, miután megváltunk a kabátjainktól. Amikor megkaptuk az étlapot, a pincér megtöltötte a poharunkat a már előre behűtött pezsgővel, majd magunkra hagyott minket. Tekintetem kíváncsian futtattam körbe a falakon, melyeket híres énekesek és színészek képei díszítettek.
- Ez volt apám kedvenc étterme. Anya túl giccsesnek találta, de általában hallgatott az öregre és idejöttek vacsorázni, évfordulót ünnepelni. A lányok másnap reggel nem állták meg, hogy ne faggatózzanak anyánál. Én a háttérben meghúzódva figyeltem, ahogy Doniya és Bella szempilla rebegtetve issza anyu minden szavát - lapozgatott az étlapban Zayn, miközben beszélt. Halovány s egyben meglepett mosolyra húztam a számat. Eddig ilyesmiről sosem mesélt nekem. - Apa halála előtt pont ennél az asztalnál ettek. Anya tisztában volt vele, hogy az lesz az utolsó romantikázásuk.
- Előre megtervezett volt apád halála? - kérdeztem elhűlve, mire a milliárdos komoran bólintott. - A maffiaélet már csak ilyen. A vezéreknek, illetve a tagoknak is vannak ellenségei. Engem se kerülnek el, sajnos.
- Az egyikük rám is vadászik - tettem hozzá, majd belekortyoltam a pezsgőmbe. A római vakációnk óta halálfélelmem volt. Zayn elhúzta a száját. - Ha megtalálom, abban nem lesz köszönet. A szeretteimet egy ujjal sem bánthatja senki.
- Sosem értettem, hogyan képes valaki hidegvérrel ölni. Számomra egy kutya elaltatása is hátborzongató, még akkor is, ha muszáj megtenni - adtam oda a pincérnek az étlapot, miután felvette a rendelésünk. Egy ideig nem szóltunk egymáshoz; a maffiavezér engem fürkészett, én pedig a színpadon táncoló párost tüntettem ki figyelmemmel. Mindig is csodáltam a társastáncot. Szerintem, az egyik legkifejezőbb és legbensőségesebb táncfajta. Fejemet kicsit megrázva tereltem tekintetem az előttem ülőre. Izzadt tenyeremet a ruhámba törölve megköszörültem a torkom. - Milyen érzés a maffia élén tevékenykedni? Mennyire okoz fejtörést például egy új tag bevétele?
Zayn kissé zavartan a hajába túrt, majd eltüntette a poharában várakozó pezsgőt. A pincér az ő kezére játszott, mert akkor egyensúlyozott az asztalunkhoz a rendelésekkel, amikor szólásra nyitotta a száját. Erőltetett mosollyal az arcomon megköszöntem az ételt a fiatal felszolgálónak, aztán a villámmal várakozóan piszkálgatni kezdtem a salátát.
- Eleinte furcsa volt irányítani az embereket, de egy idő után belejöttem. A nagyapám és később apa rengeteg dolgot megtanított. Nem igazán okoz fejtörést egy új tag bevétele. Nem sokat várok el tőle. Értsen a fegyverekhez, legyen pontos és őszinte. Ha szabályt szeg, vagyis nem teljesíti a feladatát, esetleg hazudik, akkor nem kegyelmezek - látott neki a vacsorájának, én pedig nagyot nyelve követtem. A gyomrom folyamatosan kavargott, alig bírtam pár falatnál többet enni. Leginkább az mozzarelladarabokkal teleszórt salátából csipegettem, a húshoz nemigen nyúltam hozzá. A milliárdos a kezemre simította sajátját. - Mi a baj?
- Émelygek egy kicsit - töröltem meg a számat, majd telefonomat magamhoz véve a női mosdóba siettem. Miután búcsút mondott a vacsora és ez előtte elfogyasztottak, megmostam az arcom s kiöblítettem a szám. Már kiskoromban sem szerettem azokat a sorozatokat és filmeket, amikben megölték az embereket. Fejemet megrázva indultam vissza az asztalhoz, ám útközben megállított a táncosfiú. Apró mosolyra húztam ajkaimat, amikor felém nyújtotta egyik kezét. - Szabad egy táncra?
- Persze, miért is ne?! - bólintottam, a srác pedig intett egyet a zenekar irányába. Valamelyest értettem a dalokhoz, így sikerült könnyen felismernem a hangsúlyos lépkedésre, a zene lüktetésére ösztökélő tangót. Az énekesnő kellemes mély hangja a fejembe vésődött. A táncosok szoros közelsége miatt a tangó igencsak intim tánc, a partnerek az átlagosnál is jobban odafigyelnek a másikra. A fiú végig a szemembe nézve ösztönzött a már-már profi lépésekre, melyeket fogalmam sincs, honnan szedtem. Jó néhányszor megpörgetett, a levegőbe emelt s hagyta, hogy úgy mozogjak, ahogy nekem tetszik. Magamon éreztem az egész étterem kíváncsi tekintetét, ami zavarba hozott. Ahogy elcsendesült körülöttünk a zene, már csak arra eszméltem fel, hogy a táncos kezet csókolt. - Megtisztelő volt Önnel táncolni. Köszönöm.
- Én köszönöm, egy élmény volt - mosolyogtam rá kedvesen, majd az asztalunkhoz szédelegtem. Zayn csillogó szemekkel, alsó ajkába harapva méregetett. A pezsgő kis híján a torkomon akadt, amikor áthajolt az asztal felett s a fülem érintette egy pillanatra a fogait. - A desszertet otthon szervírozom fel.

***

A ruháink szanaszét hevertek; a harisnyám, a melltartóm és a bugyim apró cafatokban pihent a padló különböző pontján. Zayn finom csókokkal halmozta el a mellkasom s közben azt a dalt dúdolta, amit az iPod véletlenszerűen lejátszásnak indított. Csípőm automatikusan a ritmusra mozgott, ami mosolyra késztette a milliárdost.
- Ilyen vidámnak és szórakozottnak szeretnélek látni. Mindig - tapadt ajkaimra lassan, majd szétfeszítette a lábaimat és közéjük telepedett. Körmeimmel hosszú csíkokat karcoltam a hátára, miközben elmerültünk a csókban. Alhasam azonnal összeugrott, amikor meghallottam Zayn-t, ahogy kibontja az óvszeres tasakot. Alsó ajkam véresre harapva, nyöszörögve fogadtam magamba a férfit. Egyik kezét kettőnk közé ékelve simított végig nőiességemen; tekintete elsötétült a vágytól, ajkait széles mosolyra húzta. Felvontam a szemöldököm. Rekedtes baritonjától őrült vágtába kezdett a szívem. - Minden napot így kellene zárnunk, nemde?!
- El tudnám viselni - vörösödtem el, ami kuncogásra késztette a maffiavezért. Apró puszikkal halmozta el arcom s ezalatt a melleimet masszírozta. Tudja, hogy kell levennie a lábamról. Kifejezetten tetszik ez a nyugodt, szerelmes énje. Hozzá tudnék szokni. Lábaimat a csípője köré fonva ösztönöztem gyorsabb tempóra, melynek hatására egyre hangosabbak lettünk. Fél füllel koncentráltam a zenére is, mely első hallásra elnyerte a tetszésem. Dudorászva túrtam Zayn hajába, majd ajkaimat a bal vállán pihenő halálfejre nyomtam. - Direkt vannak ilyen dalok a lejátszódon? Nem mintha zavarna, csak...
- Hangulattól függ, miket pakolok rá. A legutóbbi számokat Bella csempészte rá - rázta meg a fejét mosolyogva, majd elhúzódott tőlem. Zavartan pislogtam párat, mire a milliárdos megcirógatta az arcom. Érintésétől lehunytam a szemem egy pillanatra. - Próbáljunk ki valami újat. Fordulj hasra és emeld meg a feneked!
Izgatottan tettem úgy, ahogy kérte. Szokatlan volt, hogy nem nézhettem közvetlenül a szemébe. Meglepetten felnyögtem, amikor megmarkolta a fenekem s óvatosan belém hatolt. Ujjvégeim elfehéredtek, ahogy a takarót szorongattam.
A tempónak és a számomra új póznak köszönhetően meglehetősen hamar a csúcsra jutottunk. Zayn mellkasa második bőrrétegként simult a hátamnak. Fantasztikus és szívmelengető érzés. Jó néhány percig csak pihegtünk, aztán erőt vettünk magunkat és lezuhanyoztunk.
- Ízlett a desszert? - lehelt egy puszit a vállamra a maffiavezért, miután bebújtunk a takaró alá. Karját a derekam köré kulcsolva vont közelebb magához. Pizsama felsőm alá csúsztatott ujjaitól felforrósodott a bőröm. Kuncogva a kezére simítottam a sajátom. - Igen, nagyon is. És neked?
- Szívesen repetáztam volna - fúrta arcát a hátamba, én pedig felnevettem. Egy ideig beszélgettünk, aztán álomra hajtottuk a fejünket.
Gondolataimat nem hagyta nyugodni Zayn vallomása. Valamikor, a közeljövőben nekem is szembesítenem kell azzal, hogy mit érzek iránta. Néha a falra tudnék mászni a titkolózástól, a védelmezéstől... De, ettől függetlenül szeretem. 

17.fejezet ~ Vallomás

Sziasztok!

Szomorúan tapasztaltam, hogy nem igazán nyerte el a tetszéseteket a fejezet😔 Biztosan közrejátszik az is, hogy ritkán frissítek, de egyszerűen nincs időm rá😢 A 10-i hétvégén azért nem írtam, mert szombaton délelőtt tablófotózásra mentem, este pedig szalagavatóztam... Kavarogtak a gondolataim, kicsit izgultam is, de minden flottul ment😊 Térjünk vissza a történethez😀 Ezúton is köszönöm BellaLili segítségét és az 1 kommentárt BezTina-nak💗  Januártól gőzerővel készülök az érettségire, szóval biztosan lesznek ennél is nagyobb kihagyások😔 Előre is elnézéseteket kérem😔 Bocsánat a rövidségért is😔 További jó pihenést és kellemes ünnepeket kívánok💓😍! Pusszpáá evribádii,
Macy

Photograph

Szokatlan volt a csend, ami fogadott minket. Az egész lakást a frissen mosott terítők, függönyök és a bútorápoló illata töltötte be. Miután megváltam a cipőmtől, a konyhába siettem. Két üzenet várakozott a pulton; az egyik Melissa-tól, a másik Bellától. Húgom egy ismerősével tölti az estét, a fiatal házvezetőnő pedig arról adott rövid tájékoztatást, hogy alaposan kitakarított, mosott és főzött vacsorát. Egy kancsó gyümölcstea is várakozott ránk, ami mosolyt csalt az arcomra. Egy bögrét előkerítve öntöttem a hűsítő nedűből, majd a mikróban melegítve rajta egy picit leültem az asztalhoz. Zayn a kanapén ülve figyelte mozdulataimat. Fejemmel az előttem levő székre böktem, hogy inkább ott kényelmesedjen el s ne a nappaliban.
Jó néhány percig csak méregettük a másikat. Alsó ajkam rágcsálva forgattam a bögrét, melynek tartalma már majdnem elfogyott.
- Minden embernek vannak titkai. Ez teljesen természetes, szerintem. Felesleges mindenféle gondolatot megosztani a másikkal - törte meg hirtelen a csendet a maffiavezér, miközben kigombolta az ingét. Oldalra döntöttem a fejem. Hangos sóhajtást követően folytatta mondandóját. - Utólag belátom, szólnom kellett volna a srácokról, akik a boltnál őrködtek. Szerettelek volna biztonságban tudni, ennyi az egész. Kitudja, az a mocsok mikor akar lecsapni.
- Értékelem, hogy vigyázni akarsz rám. Tényleg. Mégis örültem volna, ha legalább azt elmondod, hogy felforgatták a lakásom. Magasról tettem volna arra, ha elvisznek egy-két dolgot... Miért vagy bizalmatlan irántam?
- Nem vagyok bizalmatlan - rázta meg hevesen a fejét, én pedig felvontam a szemöldököm. - Tényleg? Biztos vagy benne? Mert én nem úgy érzem.
- Tisztában vagyok vele, hogy vannak elvárásaid. Igyekszem betartani azt, amelyiket tudom - mondta fáradtan, laposakat pislogva. Bólintottam egyet, majd töltöttem a bögrémbe a teából. Gondolataimat megosztva fordultam a milliárdos felé, aki kis híján elaludt az asztalnál. - Egyezzünk meg valamiben. Nem kell mindent elmondanod, csak azt, ami rám is tartozik. Ha nem megy, akkor intsünk búcsút egymásnak. Rendben?
- Miért fenyegetőzöl állandóan azzal, hogy elhagysz? Egyszerre szomorít el és dühít fel, hogy játszi könnyedséggel ismételed önmagad. Bele se gondolsz, én mit érzek? - jött oda hozzám s vette ki a kezemből a bögrét. A fáradtság pillanatok alatt tovatűnt, tekintete határozottá vált. - Még sosem mondtam ezt senkinek sem a családomon kívül... Szeretlek, Sandra Olsson.
Ajkaim elnyíltak, szemeim kikerekedtek. Azt hittem, rosszul hallok. Nem, tisztán és érthetően mondta. Ez a három szó úgy hagyta el a száját, mintha egy imát rebegett volna. Fülig vörösödve lehajtottam a fejem.
- Ha nem állsz készen rá, hogy kimond te is, én tudok várni - csókolt homlokon, aztán szorosan magához húzott. Aprót bólintva mellkasába fúrtam arcom, miközben farzsebébe csúsztattam a kezem. Egy ideig csendben öleltük egymást, Zayn-nek azonban még volt mondanivalója. Lehunyt szemmel hallgattam rekedtes baritonját. - Komolyan gondoltam, amit mondtam. Nem azért vallottam szerelmet, hogy félretegyük a vitát.
- Ne aggódj, ilyesmi meg sem fordult a fejemben - nyomtam egy puszit a mellkasára. Romantikus pillanatunkat a maffiavezér ásítása szakította meg. Kuncogva elhúzódtam tőle. - Pihenj le, oké? Hosszú napod volt.
- Az biztos. A harmadik megbeszélés után majdnem elaludtam a székemben. A kávé sem segített... A jelenléted viszont felébresztett kicsit - lopott egy csókot s elindult a lépcső felé. Mielőtt eltűnt volna az emeleten, álmosan rám mosolygott. - Ne lakj jól Melissa főztjével, mert később vacsorázni viszlek!

***

Miután ettem pár falatot a házvezetőnő isteni menüjéből, Zayn dolgozószobájában nézelődve ütöttem el az időt, míg a milliárdos békésen aludt a hálóban. Tisztában voltam vele, hogy ez a helység tiltott zóna a számomra, de nem érdekelt, mit fogok a maffiavezértől kapni azért, amiért betettem ide a lábam. A könyvek és egyéb kéziratok között néhány fényképalbumra is rábukkantam, melyek évszám szerint sorakoztak a polcokon. Kíváncsian emeltem el egyet s ültem az íróasztal mögé, majd felkapcsoltam a szitakötőkkel tarkított lámpát. Keserédes mosoly kúszott arcomra, ahogy megláttam a képeket. A legtöbbön Zayn a lánytestvérei körében szerepelt, az album utolsó lapjain viszont láthattam a szüleiket is. Az édesanyja gyönyörű asszony volt; kár, hogy nem ismerhettem meg személyesen.

Alsó ajkamba harapva raktam vissza a helyére az albumot, aztán vettem magamhoz egy másikat. Ijedten kaptam tekintetem a szőnyegre, ahová egy kisebb méretű kép pottyant ki a vaskos gyűjteményből. Forgott velem a világ, amikor megfordítottam a fotót. Ezt nem hiszem el! Mégis mióta követi nyomon az életem? Felháborító!

- Gondolhattam volna, hogy itt talállak - sóhajt fel a kép tulajdonosa, majd odajött hozzám s hátulról magához vont. Állát megtámasztva a vállamon lehelt egy csókot a fülem mögé. - Tudom, tudom. Kíváncsi vagy, hogy került hozzám ez a fotó. 

- A fejembe látsz - mormoltam unottan, miközben visszatettem a többé emlék közé a rólam készült képet. Egy pillanattal később már a fotelben ültünk. Zayn ujjai a hasamon zongoráztak. - Amikor Bella a családunk részévé vált, anyu összegyűjtötte a cuccait. A szüleidről készült kép nála maradt, ezt viszont titokban elkoboztam. Már akkor tudtam, hogy az enyém leszel.

Elmosolyodtam. Bármennyire is bosszantott a dolog, mégis aranyosnak találtam. Puha ajkai finoman feltérképezték a nyakam, majd az arcom s végül a szám. Ráérősen ízlelgettük a másikat, miközben kigomboltam a milliárdos ingét.

- A vacsoráról se feledkezz meg, kicsim. A desszertet később kapod meg. Feltéve, ha szeretnéd - húzódott el, aztán rám kacsintott. Lángoló arccal simítottam végig tetovált mellkasán, Zayn pedig az államnál fogva felemelte a fejem. - Gyere, készülődjünk! Mit szólnál, ha készítenék egy forró fürdőt és elmerülnénk a habok között?

- Jól hangzik - nyomtam egy puszit az arcára, miközben feltápászkodtam az öléből s felé nyújtottam a kezem. Miután a fekete szépfiú kulcsra zárta a dolgozója ajtaját, a fürdőbe siettünk. Amíg a kád megtelt vízzel, kiválasztottam a ruhámat a vacsorához. Zayn elismerően hümmögött, mikor megmutattam neki. - Szexi... Túlságosan is. Nem szeretnél valami térd alá eső ruhát választani?
- A tiéd vagyok, emlékszel? Senki se csaphat le a kezedről - váltam meg a fehérneműmtől és ültem bele a habbal teli kádba. A milliárdos szem forgatva csatlakozott hozzám; karjait szorosan körém fonva vont a mellkasára. Kezeit a melleimre simította, majd masszírozni kezdte őket. Lehunyt szemmel felsóhajtottam. - Ha nem kaphatom meg a desszertet a vacsora előtt, akkor te sem. Vagy igen?
- Előétel is szerepel a menüben - vándorolt egyik keze a lábaim közé. Fejemet a nyakhajlatába fúrva nyögtem egy jókorát, amibe beleremegett az egész testem. - Egy kívánatos, gyönyörű előétel.
Egy óra múlva kissé kábultan és felizgulva ültem be az autóba. Zayn mindvégig a kézfejem cirógatta s a nyakam halmozta el puszikkal. Arcomon tükörtojást lehetett volna sütni, úgy égett. Alsó ajkamba harapva simultam a férfi jobbjának, aki szabad karját a derekam köré kulcsolva lehelt egy csókot a halántékomra. Hosszú esténk lesz.

16.fejezet ~ Felbolygatott élet

 Sziasztok!
Sikerült megszülni a fejezetet, melyen elég régóta kotlottam már 😀😅 Hálás köszönetem a türelmetekért, illetve BellaLili-nek, aki az elfoglaltságai ellenére szakít időt arra, hogy segítsen az írásban 💓 Köszönöm továbbá a 3 kommentárt - Tiny Destiny, BezTina és RS 💖 -, a 9 pipát és a 15.000 megtekintést 💕! A következő fejezet érkezésének időpontját homály övezi, nagyon sűrű lesz ez a hónapom 😔 Igyekszem azért, de nem ígérek semmit 😊 További jó éjszakát, kitartást a héthez és kellemes hétvégét kívánok 💝! Pusszpáá evribádii,
Macy

It's Gonna Be Me

Reggel kis híján lefordultam az ágyról, amikor meghallottam a telefonom idegesítő s folyamatos rezgését. Zayn-t nem felkeltve robogtam a fürdőszobába, hogy rövid idő alatt elfogadható külsőt varázsoljak magamnak.
Alig negyed órát vett igénybe szalonképessé válásom, pedig hajat is mostam. Félszáraz tincseimet oldalfonatba igazítottam, majd összehajtogattam a pizsamámat és amilyen halkan csak tudtam, a gardróbba siettem. Gondolkodás nélkül magamhoz vettem egy pólót, egy pulóvert, egy farmert és egy pár tornacipőt. A fehérneműszett megszerzése már nehezebb feladat volt. Az eddig mélyen szundikáló milliárdos sűrűn pislogva ült fel az ágyban. Egy nagy ásítás közepette lerúgta magáról a takarót, aztán odacsoszogott hozzám. Karjait szorosan körém fonta és egy reggeli csókkal is megajándékozott.
- Muszáj bemenned dolgozni? - dünnyögte nyakhajlatomba, miközben kibontotta a laza csomót a testemet takaró törülközőn. Lassan végigsimított az oldalamon; keze a fenekemen állapodott meg. Aprót bólintottam, mire szomorúan felsóhajtott. - Akkor kénytelen vagyok én is benézni az irodába. Elvigyelek a drogériába?
- Nem kell, Emily jön értem - húzódtam a férfitől, majd felöltöztem s készítettem egy szolid sminket. Zayn a mosdónak dőlve figyelte mozdulataimat, ami egyszerre mosolyogtatott meg és hozott zavarba. Utolsó simításként fújtam egy keveset a kedvenc parfümömből, aztán megcirógattam a maffiavezér arcát és egy csókot leheltem a szájára. Viszonozni szerette volna, ám csak egy arcra puszi lett belőle. - Délután találkozunk!
Válasz gyanánt biccentett egyet, majd megvált az alsójától és beállt a zuhanykabinba. Órákig tudtam volna nézni, ahogy a vízcseppek versenyt futnak egymással tökéletes testén, de sajnos nem tehettem. Em valósággal ráfeküdt a dudára. Fejemet csóválva vállamra dobtam a táskám és futólépésben lerongyoltam a nappaliba. A lépcsőaljban lecövekeltem. Egy velem talán egykorú, szőke hajú lány egyensúlyozott a felmosóvödörrel s néhány tisztítóvegyszerrel. Amikor észrevett, melegen elmosolyodott és lepakolt a szőnyegre.
- Jó reggelt, Sandy! Melissa vagyok, Zayn bejárónője - mutatkozott be kedvesen, egyik kezét felém nyújtva. Még mindig meglepetten kezet ráztam a lánnyal, aki alaposan végigmért. - Scar és a főnök nem túlzott, mikor azt mondták, hogy gyönyörű vagy.
- Öhm... Köszönöm. Ne haragudj, most mennem kell. Elkésem a munkából. Biztosan találkozunk még, szia! - kerestem a kifogásokat, miközben azon gondolkodtam, Melissa honnan ismeri Scarlett-t. Hatalmas kő esett le a szívemről, mikor megláttam legjobb barátnőm Volkswagen Bogarát. Miután beültem az autóba, Emily egy csontropogtató ölelésben részesített. - Ha Zayn nem hív fel tegnap, mind a tíz körmöm tövig lerágom az idegességtől. Kerestelek a lakásnál, de azt mondta a gondnok, hogy reggel óta színedet sem látta.
- Sajnálom. Tudom, szólnom kellett volna, de közbejött ez-az - kötöttem be magam, miközben magyarázkodtam. Miután kifordultunk az utcából, Em a kezembe nyomta a kedvenc kávémat, ami hátsóülésen pihent egy papírtasakban. Hálásan elmosolyodtam. - Imába foglalom a neved, amiért gondoskodsz rólam.
Kuncogva legyintett egyet, majd bekapcsolta a rádiót s elkezdett énekelni az előadóval. A fülemre tapasztottam kezeimet, mire felmordult és átváltott dudorászásba. Megráztam a fejem. Legjobb barátnőmet nagyon hamis hanggal áldotta meg az ég, így amikor dalra fakad, valahonnan elő kell keríteni a füldugót. Viccet félretéve, a környezete nem igazán díjazza, ha énekelhetnékje támad. Velem is hasonló a helyzet, ezért maradtam a dúdolásnál.
- Csak este kell bemennem a cukrászdába. Egy esküvői tortát fejezünk be a csapattal. Hazavigyelek munka után? - parkolt le a drogéria előtt kialakított parkolóba. Fejemmel nemet intettem. - Nem akarlak kihasználni. Biztosan van más dolgod is, minthogy engem vigyél ide-oda. Amúgy is, össze akarok szedni néhány dolgot, mielőtt visszamegyek a Malik-házhoz.
- Ó, értem. Holnap azért elhozhatlak, nem? Esetleg beülhetnénk kajálni is valahová. Hiányoznak a csajos napok - jegyezte meg szomorúan, én pedig lebiggyesztett szájjal magamhoz öleltem barátnőmet. - A holnapi napom csakis a tiéd lesz, rendben?
Emily szélesen vigyorra húzva száját biccentett egy nagyot, aztán elköszöntünk egymástól s nyitás előtt néhány perccel már a polcok között masíroztam, ellenőrizve az áru mennyiségét.

***

Zárás előtt néhány órával tűnt fel, hogy két fickó járkált fel s alá az üzlet előtt. Talpig feketében rótták a köröket, számomra érthetetlenül. Néha megálltak, de csak pár pillanatra. Összevont szemöldökkel felmostam, majd rendet raktam a raktárban és megváltam a fehér köpenyemtől. Miután lezártam a kasszát, összeszedtem a cuccaimat és elhagytam a drogériát. Felvont szemöldökkel cövekeltem le a bejáratnál, amikor felismertem az ébenfekete Volvo-t és Zayn sofőrét, aki az autónak dőlve beszélgetett a két férfival. Elég volt néhány elkapott mondatfoszlány, hogy felmenjen bennem a pumpa. Táskámat a vállamra csapva trappoltam a kocsihoz.
- Most azonnal vigyen a lakásomhoz! - erőltettem némi nyugalmat a hangomba, de tisztában voltam vele, hogy nem sikerült. Dühös voltam. Mérhetetlenül dühös. A sofőr elrugaszkodott a Volvo oldalától s leporolta a nadrágját. - Sajnálom, Miss Olsson, de nem tehetem.
- Pedig kénytelen lesz, vagy én ülök a volán mögé. Nincs jogosítványom, szóval... - nyitottam ki az anyósülés felőli ajtót és fejemmel az bőrülés felé böktem. - Na?
- Nem teszem zsebre, amit Mr Malik-tól fogok kapni - mormolta, de teljesítette a kérésem. Negyed óra múlva már a tömbháznál voltunk. A liftet mellőzve, kettesével szedve a lépcsőfokokat igyekeztem a lakásomhoz. Noha az ajtó zárva volt, a bent lévő káosz arról árulkodott, hogy járt itt valaki. A hálószobám teljesen fel volt forgatva; a fehérneműim szétdobálva hevertek a földön, a pólóimmal és a nadrágjaimmal együtt. Remegő kézzel kapkodtam össze néhány ruhadarabot egy kisebb utazótáskába, melynek neszesszeres rekeszébe gyűjtöttem a fürdőszobában tartott dolgaim. Amint végeztem, utoljára körbenéztem a helységben. Egy aprócska cetlire lettem figyelmes, amit nekem és Zayn-nek címeztek.

„Ez csak egy aprócska figyelmeztetés. A következő alkalommal nem lesz ilyen pitiáner lakásfelforgatás. Szenvedni fogsz, Malik!”

A hideg futkosott a hátamon; forgott velem a világ. Könnyeimmel küszködve, ajkaimat összepréselve gyűrtem össze a papírdarabkát, majd a táskáimat felkapva tárcsáztam Zayn-t. Sietősen szólt a készülékbe.
- Tárgyaláson vagyok, valami baj van? - sutyorgást s rosszalló morgást fedeztem fel a háttérből. Megforgattam a szemem. - Elfelejtettél beavatni, hogy a megölt fickó fia felforgatta a lakásom. Egy üzenetet is hagyott, amiben nem éppen a jókívánságait írta le. Kezdem unni, hogy folyamatosan felrúgod a megállapodásunk.
- Ezt ne most beszéljük meg, kérlek! Nemsokára hazamegyek és elmondok mindent, jó? - hümmögve egy sort kinyomtam a telefont, aztán a cuccaimat a csomagtartóba dobva beültem a sofőr mellé. - Beszélnem kell a főnökével, személyesen. Elvinne az irodájához?
- Van más választásom? - sóhajtott fel, miközben elindultunk. Egyikünk sem szólalt meg egész úton, aminek kifejezetten örültem. Csak és kizárólag a maffiavezérrel voltam hajlandó beszélni. Fél óra múlva egy hatalmas épület előtt találtam magam. A sofőr rám sem hederítve bekapcsolta a rádiót. Miután megvált a zakójától, felém sandított. - Remélem, megemlíti, hogy nem önszántamból hoztam ide magát.
- Ne aggódjon, nem keverem bajba! - mosolyogtam rá haloványan, amit viszonzott. Napszemüvegemet az arcom elé csúsztatva robogtam a recepcióhoz, ahol egy nálam egy-két évvel idősebb lány gépelt szorgosan. Unottan felemelte a fejét, amikor észrevett. - Helló! Zayn Malik-t keresem. Megtudnád mondani, merre találom?
- Mr Malik tárgyaláson van, olyankor tilos zavarnom. Esetleg átadhatok egy üzenetet? - hevesen megráztam a fejem és erélyesen a pultra csaptam. A csaj összerezzent. - Nem vagyok jó kedvemben... Bökd ki szépen, hol tárgyal Zayn!
- Második emelet, harmadik ajtó - suttogta megszeppenve, ám mikor a lifthez értem, bátrabbá vált. Megjegyzése hallatán horkantottam egyet. Egyesek mit meg nem engednek maguknak. - Hisztis ribanc...
Az adott emeletre és ajtóhoz érve sóhajtottam egy nagyot, majd benyitottam az iroda helységbe. A tárgyalópartnerek már indulófélben voltak; egy részem örült, hogy nem rontottam be a tárgyalás közepén. A milliárdos elkerekedett szemekkel meredt rám, amikor utat törtem a sok öltönyös között. Szemüvegem a fejem tetejére toltam és megvártam, míg az aktatáskás férfiak elhagyják a szobát.
- Legközelebb megemlíthetnéd, hogy őrzővédő szolgálatot állítasz a sarkamba. Oké, ez kis probléma a felbolygatott lakásomhoz képest, amiről szintén elfelejtettél szólni... Értem én, hogy meg akarsz védeni... De, ha már rólam van szó, jogom van tudni mindezekről, nem? - tártam szét tanácstalanul a karjaimat. Zayn nem szólt semmit, csak lazított a nyakkendőjén és beletúrt a hajába. Megráztam a fejem. - Így nem fog működni közöttünk, ha szervezkedsz a hátam mögött és eltitkolsz olyan dolgokat, amiről jogom van tudni. Belegondoltál egyszer is, hogy mennyire rosszul érzem magam ezek miatt?
- Mondtam, hogy otthon mindent megbeszélünk. Minek kellett idejönnöd? Kiharcoltad a sofőrömnél, igaz? Csak akkor jött volna ide, ha kérem. Csapnivaló manipulátor vagy - morogta cseppet sem kedvesen, miközben megkerült s töltött magának egy pohár vizet. Rezzenéstelen arccal néztem végig, ahogy eltünteti a hűsítő nedűt, aztán kíméletlenül az asztalhoz csapta a poharat. Arrébb ugrottam egy kicsit, mire Zayn rám emelte tekintetét. - A francba is, Sandy! Nem akarlak elveszíteni! Fontos vagy a számomra, érted? Még sosem éreztem ilyet és ez frusztrál. Nagyon is.
Zavartan pislogva bólintottam egyet, a maffiavezér pedig odajött hozzám és szorosan magához húzott. Kezeit a fenekemre simítva tapadt ajkaimra, amit eleinte nem óhajtottam viszonozni. A csókjaival nem fog lekenyerezni. A mérgem nem száll el egyik pillanatról a másikra. Elegem van, hogy sosem beszéljük meg rendesen a problémáinkat.
- Nem engedem, hogy a bugyimba mássz! Nem játsszuk el még egyszer ezt. Meg kell beszélnünk a dolgokat - léptem hátra komoly arckifejezéssel, karjaimat pedig összefontam a mellkasom előtt. - Intézd el, amit még kell és menjünk haza. Nem szeretném sokáig húzni-halasztani a problémáink elrendezését.
- Teljesen beindít, amikor ilyen komoly és kimért vagy - nyögte elhaló hangon, miközben összepakolta a cuccait. Miután visszavette a zakóját, összekulcsolta ujjainkat és elhagytuk az irodát. A recepciós csaj csillogó szemekkel köszönt főnökétől, míg én egy lenéző pillantást kaptam. Egy gúnyos grimasz kíséretében odavakkantottam egy viszlát féleséget, amit hasonlóképp viszonzott. Zayn a fejét csóválva csókolt halántékon. - Ha nem lettem volna itt, nekiugrottatok volna egymásnak... Vagy tévedek?
Bólintottam egy nagyot, a milliárdos pedig nevetve kinyitotta előttem az autó hátsóülésének ajtaját. A sofőr egyből ránk kapta tekintetét a visszapillantóban. Mélykék szemei az enyémet keresték. Alig észrevehetően elmosolyodtam, amitől megnyugodva sóhajtott egyet. Amint bekötöttük magunkat, lassacskán elindultunk a Malik-lakhoz. Az egyik felem félt, a másik nyugodtan várakozott. Ennél rosszabb már nem lehet a helyzet... Legalábbis reménykedem benne, hogy nem.

15.fejezet ~ Feszültség és annak kezelése

Sziasztok!

Azt kell, hogy mondjam, ez a fejezet jött össze a legnehezebben az eddigiek közül :( Ha nem jön az én megmentőm, BellaLili, akkor még jó ideig nem lenne rész :3 Köszönöm, drága ♥! Hálás vagyok az előző bejegyzéshez érkezett 2 kommentárt - RS és BezTina ♥ -, illetve a 7 pipát ♥! :) Nem tudom, mikor hozom a folytatást :3 Igyekszem minél előbb :) További szép hétvégét kívánok ♥! U.i.: Hogy tetszik az új külső? :) Nekem a kedvencemmé vált :) Pusszpáá evribádii,

Macy

Treat You Better

Halovány mosoly kúszott arcomra, amikor lenéztem az ölemre. A film olyannyira lekötötte Zayn-t, hogy a felénél nyomott egy puszit az arcomra s álomra hajtotta a fejét. Lábait felhúzta a mellkasáig, karjaival pedig körbefonta térdeit. Szája résnyire nyitva volt, pillái meg-megrebegtek, ahogyan a levegőt vette.
Gyönyörködésemből a húgom rángatott ki. Egyik kezemet a férfi vállára simítottam, aztán Bellára pillantottam.
- Megyek, elkészítem a vacsorát. Kiálts, ha kellek - suttogta mosolyogva, majd kettesben hagyott a mostohabátyával. Nem látta, de bólintottam egyet s a stáblistára szegeztem tekintetem.
Egyre laposabb pislogásomból a milliárdos mocorgása, másodpercekkel később pedig nyöszörgése ébresztett fel. Vállán pihenő kezemmel végigsimítottam borostás arcán, aztán nyomtam egy puszit a hajába. Ijedten ülőhelyzetbe tornázta magát; homloka verejtéktől gyöngyözött. Kitágult pupillákkal és heves lélegzetvétellel feltérképezte arcom minden egyes szegletét, alsó ajkamon pedig többször végigfuttatta hüvelykujját. Percekig ezt csinálta, amit nem tudtam mire vélni. Ölében pihenő kezeiért nyúltam.
- Mi a baj? - kérdeztem, miközben cirógatni kezdtem kézfejét. Összeszorított ajkakkal megrázta fejét, aztán felállt s a kabátjából előhalászva a cigis dobozt indult el a kert irányába. Lenge öltözékemet figyelmen kívül hagyva igyekeztem a férfi után, aki háttal állva az ajtónak merült el a füstfelhőben. Karjaimat csípője köré fonva nyomtam a hátára egy puszit. Megremegett érintésem alatt. - Rémálom volt?
- Most szeretnék kicsit egyedül lenni, ne haragudj - sóhajtotta, majd kilépett az ölelésemből és arrébb araszolt tőlem. Leforrázva álltam a kültéri terasz kissé nyirkos fa padlóján. Hangja rideg és rekedtes volt. - Menj be, így meg fogsz fázni!
Leszegett fejjel csatlakoztam a húgomhoz. Valószínűleg hallotta az imént történteket s szerencsére nem is feszegette a témát. Csendbe burkolózva aprítottam fel a zöldségeket, aztán a csirkemellet. A tengeri herkentyűk már majdnem evésre készen álltak, az én menüm azonban igencsak a kezdeti fázisban volt.
- Sokat szoktatok veszekedni? - a nyomasztó csendet Bella kíváncsi hangja törte meg, miközben megpárolta a zöldségeket. Számat elhúzva biccentettem, mire megcsóválta a fejét. - Min szoktatok általában összekapni?
- Zayn sosem őszinte velem, mindig elhallgat valamit. A legutóbbi vitatéma pont te voltál, nem mellékesen - tettem hozzá halovány mosollyal. Bells csak hümmögött egy sort. - Minden olyan gyorsan, egyik pillanatról a másikra történik. Esélyünk se volt még rendesen megismerni egymást. Azt hiszem, hogy ez már sose fog bekövetkezni.
- Ne legyél pesszimista, oké? Zaynie rendkívül magába húzódó, de szerethető srác. Nehezen nyílik meg másoknak. Amikor a Malik családhoz kerültem, ő volt az egyedüli, aki messziről elkerült. Sokáig szóba sem állt velem, csak méregetett és néha vágott egy grimaszt - emlékezett vissza mosolyogva a húgom. Nem mertem volna elképzelni az elhangzottakat. Őszintén szólva, semmit sem mertem elképzelni eddig a férfiről. - Idővel aztán összeszoktunk, most pedig... Adj neki időt, Sandy! Fiatal kora ellenére rengeteg mindenen ment keresztül. Yaser halála óta Zayn viszi a családi vállalkozást, mellette felépítette a saját cégét. Éjt nappallá téve dolgozik, tudod jól.
- Mindez nem mentség arra, hogy egy kis időt nem tud kettőnkre szánni. Úgy tűnik, magasról tesz az ultimátumra, amit adtam neki - haraptam alsó ajkamba kissé frusztráltan. Az sem hatott meg, hogy a milliárdos minden egyes szavunkat tisztán hallotta. Az ajtófélfának dőlve méregetett minket, de különösképp engem tüntetett ki figyelmével. - Most, hogy így kibeszéltetek, a vacsora is már biztosan elkészült. Vagy, azt is ennek a hülye, visszahúzódó seggfejnek kell megcsinálnia?
Bella elkerekedett szemekkel fordult mostohabátya felé, aki bosszúsan ellökte magát az ajtótól és közénk trappolva elővett kettő tányért és kettő villát. Kis híján összetörte a tányérokat, olyan hevességgel rakta le azokat a pultra.
- Ha ennyi problémád van velem, miért nem nekem panaszkodsz? Mostanában eléggé rugalmas voltam, azt hiszem - nem sok kellett, hogy leüvöltse a fejem. Biztosan nem úsztam volna meg ennyivel, ha a húgom nincs a közelben. - Örülnék, ha legközelebb valami másról csevegnétek és nem rólam!
- Azt hiszem, jogom van eldönteni, kivel és miről beszélgetek. Bella pedig nem egy idegen, hanem a testvérem - keltem a lány védelmére, aki időközben felmasírozott az emeletre. Zayn megforgatta a szemét. - Akkor sem tartoznak rá ilyen dolgok. Ő sem teregeti ki a magánéletét, te se tedd meg!
- Rajta kívül Emily a legfőbb bizalmasom, de neki is ezeregy dolga van, nem zaklathatom állandóan - fordítottam hátat a maffiavezérnek, hogy összeállítsam a vacsorámat. Bells már levette a tűzről az ő menüjüket, így azzal nem kellett foglalkoznom. - Nem szeretnék papagájjá változni, ezért nem ismétlem meg, miben állapodtunk meg kettőnkkel kapcsolatban. Szerintem, bármikor elhagyhatom ezt a házat és akkor nem fájna a fejed amiatt, hogy esetleg beszélgetek rólad valakivel.
Amint a szavak elhagyták a számat, meg is bántam mondandómat. Durva voltam. Nagyon. Gondolatban a fejemet vertem a falba, ájulásig. Miután kész lett az étel, összepakoltam a pulton s kezem megtörölve odamentem a milliárdoshoz. Felém se nézett, amit teljesen megértettem. Óvatosan az ölébe fészkeltem magam, majd az állánál fogva felemeltem a fejét és az ajkaira tapadtam. Eleinte nem viszonozta; feszengett alattam.
- Sajnálom, hogy neked estem. Kérlek, ne légy dühös rám! - mormoltam a szájába kétségbeesetten, közben a mellkasát cirógattam. Kezem lassan haladt egyre lejjebb, egészen a nadrágig. Ráérősen masszíroztam ölét, hátha kicsalok ajkai közül egy aprócska sóhajt, esetleg egy nagyobb nyögést. Érzelemmentesen meredt maga elé, rám se hederített. Csalódottan felsóhajtottam, majd kikászálódtam az öléből és elindultam a nappaliba. Nagyokat lélegeztem, nehogy elsírjam magam. Lábaim már az első lépcsőfokot érintették volna, amikor két kar jelent meg a derekam körül s húzott vissza a szőnyegre. Hitetlenkedve fordítottam a fejem úgy, hogy láthassam Zayn arcát. Mocskos vigyor ült ajkain. - Még sosem könyörögtem így senkinek sem! Direkt csináltál belőlem rámenős lotyót?
- Dehogyis! Bár, kifejezetten tetszett, ahogyan a kezeddel ügyködtél. Feltüzelt, nem is kicsit - csókolt a fülembe, miközben szembe fordított magával és az ölébe kapva végigfektetett a kanapén. Szem forgatva hagytam, hogy megszabadítson az ingétől. Alsó ajkát megnyalva fölém tornyosult. - Többször kellene kiosztanod, aztán megsértened... Tanítani kellene a kiengesztelési technikád.
- Csakugyan? - nyöszörögtem elhaló lélegzettel; a maffiavezér fogai közé véve bal mellbimbómat kezdett bele kínzásomba. Szabad kezével lerángatta átmeneti fehérneműm, majd szétfeszítette lábaimat s mutató-, illetve középső ujjával feltérképezte a területet. Felszisszentem, mihelyt beljebb indult felfedezőútra. Miután a jobb bimbómmal is eljátszadozott, szűzies csókot lopva kinyúlt az éjjeliszekrény fiókjához. Kocsonyán logó szemekkel ittam a látványt. - Ha jobban belegondolok, mégse kellene kiadni ezt az egyedi, Sandy-féle eljárást. Ezt csak és kizárólag te alkalmazhatod, méghozzá rajtam.
Halk nyögés hagyta el mindkettőnk száját, amikor ujjait felváltotta férfiassága. Eleinte csókban összeforrva próbáltuk meg nem magunkra vonni Bella radarerejű figyelmét, később egymás nyakába fúrt arccal igyekeztünk jóleső nyögéseinket kordában tartani. Egy óvatlan pillanatban akaratlanul is felsikítottam: Zayn lassítva tempóján a csípője köré fonta lábaimat, ezáltal még intenzívebbé tette a szeretkezést. Körmeimmel újra és újra mélynek nem nevezhető csíkokat húztam hátán, amit rendkívül élvezett.
- Jelölj meg! - kérte s közre fogta fogaival a fülcimpám. Félénken tapadtam nyakára; eszem ágában sem volt méretes foltot hagyni gyönyörű bőrén. Végül azon kaptam magam, hogy úgy szívom a férfi nyaki ütőerének környékét, mint egy vérszomjas vámpír. Azonnal elhúzódtam és szemügyre vettem a fokozatosan vörösödő nyomot. - Nem fáj?
- Micsoda? Nem éreztem semmit - rázta meg a fejét mosolyogva, aztán finom csókcsatába hívott. Tempóján gyorsított egy picit, amit cseppet se bántam. - Már nem sokáig tudom visszatartani...
- Én sem - suttogtam, mely inkább erőtlen vinnyogásként ütött vissza fülemben. Pár perc múlva s egymás nevét nyögve léptük át a gyönyör kapuját. Zayn bágyadt mosollyal az arcán borult mellkasomra, majd kifújta a levegőt. - Többször kellene veszekednünk, nem gondolod?
- Csak azért, hogy levarázsold rólam a bugyit? - kuncogtam, mire nyomott egy puszit az egyik anyajegyemre a hasamon. Várakozóan támasztotta meg állát a kulcscsontomon. Megadtam magam. - Elismerem, fantasztikus volt ez a békülés. Ismétlésre méltó.
A milliárdos szemei felcsillantak, szája fülig ért. Úgy nézett ki, mint egy kisgyerek, aki meglátta a karácsonyfa alatt az ajándékokat. Csakhogy én nem egy ajándék voltam, csupán egy lány.
- Maradj itt, hozok vacsorát - csókolt homlokon, miközben rám terítette a földön heverő pokrócot. Ülőhelyzetbe tornázva magam figyeltem, ahogy ádámkosztümben sündörög a konyhában. A szám elé kaptam a kezem, amikor megláttam a hátát. Körmöm véres nyomokat hagyott, pedig nagyon óvatos voltam. Szorosan fogva a takarót mentem oda a férfihoz. - Először fürödjünk meg. Kissé hevesre sikeredett a karmolás, tiszta vér a hátad.
- Nem zavar. Sőt. Örülök, hogy vadmacskaként viselkedtél - mosolygott, majd kivitte a tányérokat és az evőeszközöket a nappaliba. Kezét felém nyújtva döntötte oldalra fejét. - Eszünk, aztán fürdünk. Rendben?
Bólintottam egyet s helyet foglaltam mellette. Eleinte furcsállta, hogy nem az ölébe ültem, de utána leesett neki. „Kicsi Zayn” úgy ágaskodott, mint a zászlórúd. Felnevettem. Mégis hányszor kellene összebújnunk, hogy lecsillapodjon vágya? 

14.fejezet ~ Nyugodt órák

Sziasztok!

Sajnálom, hogy sokáig nem jelentkeztem :( Rendesen összecsaptak a fejem felett a hullámok :/ Tételkidolgozások, dolgozatok... Amikor volt egy kis időm, írogattam a fejezetet :) Köszönet az ötletekért BellaLili-nek, illetve BezTina-nak a terjedelmes kommentártért és a rész alá érkezett 11 pipáért ♥! Bevallom őszintén, berozsdásodtam, ami fejezet első részét illeti... Nagyon nehezen jött a finom és nem felháborítóan fűtött megfogalmazás :) Remélem, elnyeri a tetszéseteket :) Sajnálom a rövidséget! U.i.: Koránt sincs vége a váratlan fordulatoknak! Ééés, fogalmam sincs, mikor jön a folytatás :( Pörög a suli, de még hogy... Igyekszem ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy 

Lay Me Down

Bella rátapintott a lényegre. Zayn és én nem igazán beszéltünk meg semmit, mindössze az újrakezdési feltételeimről esett néhány szó. Talán elértem velük valamit. Mielőtt bármi történhetett volna közöttünk, elhúzódtam a férfitől. Értetlenkedve emelte rám mélybarna íriszeit.

- Miért kellett idejönnöm tegnap este? - tettem fel a legjobban foglalkoztató kérdést. - Nem érdekelnek a körítés, csak a színtiszta igazat szeretném hallani.

- Közvetlenül a hazautazásod után felkeresett a megölt férfi fia, aki megfenyegetett, hogy bosszút áll az apjáért. Elvette a telefonom, végiggörgette az összes képet és amikor meglátta a tiéd, gusztustalan megjegyzéseket tett és közölte, hogy akár idáig is képes elutazni, hogy elégtételt tegyen az öregéért. Összetartó család, mondhatom - hangjában mérhetetlen düh tengett, amit teljes mértékben megértettem. Kezei közé fogva az enyémet felsóhajtott. - Még soha, senkit nem féltettem ennyire. A testvéreimet sikerült időben elbújtatnom egy francia falucskában, Bellát viszont elrabolta az a rohadék. Szerencsére, amikor elhagyta a helyszínt, az embereim kimentették a húgod. 

Nem jutottam szóhoz. Alsó ajkam véresre harapva próbáltam meg nem elbőgni magam. Elegem volt a könnyekből. Remegő kézzel simítottam végig a milliárdos arcán. Lehunyt szemmel belecsókolt a tenyerembe s közelebb húzott magához.

- Köszönöm, hogy megmentetted a testvérem - suttogtam ajkaira, majd megcsókoltam. A szavak azonnal a torkomra forrtak, ahogy Zayn fogai bekerítették a nyaki ütőerem. Felnyögtem. Elmémet ellepték a lakosztályban történtek. - Óvatosan bánj velem, kérlek!

- Megpróbálom türtőztetni magam - szabadított meg a felsőmtől s melltartón keresztül masszírozni kezdte melleimet. Ujjaim az öve környékén kalandoztak, ami mosolyt csalt borostás arcára. - Egy hónap hosszú idő... Ugye tudod?

- Megannyi csinos lány forog körülötted. Nem hiszem el, hogy egyikőjüket sem csalogattad ágyba - tűrtem feljebb az ingét, ami azonnal a földön kötött ki. Megrökönyödve megrázta a fejét. - Jelenleg egyetlen egy nő tud igazán felizgatni... Átlagosnak tekinti magát, pedig számomra a legkülönlegesebb és leggyönyörűbb teremtés...

- Ha nem hagyod abba, el fogom sírni magam - nyöszörögtem, miközben Zayn a nadrágomat küzdötte lefelé a combjaimon, több-kevesebb sikerrel. Kuncogva belepuszilt a köldökömbe, aztán a számat bombázta aprócska puszikkal. - Édes vagy, amikor elpirulsz.

Ruháink lassacskán levarázsolódtak rólunk, beterítve a padló egyes részeit. A maffiavezér úgy mért végig többször is, mintha egy kiállítási darabot csodált volna a múzeumban. Szemei leginkább kebleimen s nőiességemen időztek, amivel rendesen zavarba tudott hozni. A fejem úgy lángolt, mintha lázam lett volna.

- Naphosszat csókolgatnálak és simogatnálak - puszilta meg a fülcimpám. Finom érintései remegést váltottak ki belőlem. Egy pillanatra elakadt a lélegzetem, ahogyan ajkai lefelé indultak. Szétfeszítette lábaimat, majd belső combomat kezdte elhalmozni csókokkal és harapásokkal. Kacér vigyorral az arcán végighúzta mutatóujját nőiességemen. - Kényeztetni foglak egy kicsit.
Az éjjeliszekrény legalsó fiókjából előhalászott egy csomag óvszert és egy üveg síkosítót, mellyel nedvessé tette mutató- és középső ujját. Felszisszentem, amikor lassan és megfontoltan belém vezette cseresznyeillatú ujjait. Reakciómat árgus szemekkel figyelve ingerelt; hangosan sóhajtoztam s elfehéredett kezekkel szorongattam a takarót.
Mielőtt átléphettem volna annak a bizonyos kapunak a küszöbét, a milliárdos az alhasamat puszilgatva felbontotta az ágy sarkán pihenő, óvszeres tasakot, majd rutinosan felgörgette. Most én voltam soron, hogy csodáljam. Tetőtől talpig tökéletes volt. Egyetlen egy bőrhibát sem tudtam felfedezni, talán valamelyik tetoválás takarásában bújt meg.
- Tetszik, amit látsz? - rekedtes nevetésétől megremegtem. Rákvörös fejjel bólintottam egyet, mire fölém tornyosult és a síkosítónak köszönhetően azonnal eggyé olvadtunk. Valósággal szikrákat láttam körülöttünk. Gondolataimból a maffiavezér puha ajkai zökkentettek ki. Arcomat több, aprócska csókkal borította be. - Nem is tudod, mennyire hiányzott már, hogy így is együtt legyünk.
- Nekem is - susogtam, végigkarmolva a férfi hátát. Lábaimat a dereka köré kulcsoltam s viszonoztam követelőző csókját.

***

Hosszú idő után először ébredtem mosollyal az arcomon, délután 2-kor. Egy szál semmiben, jókedvemet a szőnyeg alá söpörve ugrottam ki a pihe-puha ágyból, majd Zayn ingét és egy bokszert magamra kapva lerobogtam a lépcsőn. A milliárdos a kanapén ült a húgommal. Elmélyülten beszélgettek valamiről.

- Miért nem keltettek fel? El fogok késni a munkából! - túrtam hajamba kissé hisztérikusan, mire egy emberként rám kapták tekintetüket. A férfi ajkai elnyíltak egymástól, ahogyan végigmért. Amint magához tért, odajött hozzám és egy puszit lehelt a homlokomra. - Beszéltem a főnököddel. A délutánod is szabad.

- Mégis miféle indokkal bújtattál ki a munka alól? - haraptam be alsó ajkam, miközben leültem Bella mellé s ölemet gondosan betakartam egy, a kanapé karján pihenő pokróccal. Zayn rosszallóan megcsóválta a fejét. - Nem kellett hazugságokra támaszkodnom. Anélkül is elég meggyőző tudok lenni. Még mielőtt megkérdeznéd, nem, nem fizettem le.

- Reméltem is - sóhajtottam fel, majd fejemet Bells vállára hajtottam. Húgom körém fonta karjait, aztán lábaimat az ölébe pakolta. Felkuncogtam. - Mivel ütötted el az időt, miközben mi... Tudod... Rendeztük a nézeteltéréseinket?

- Bevásároltam, ittam egy kávét a közeli kávézóban és elnéztem kikötő felé. Vettem osztrigát, homárt és kagylót - nagyot nyeltem, ahogyan felsorolta, miféle tengeri herkentyűket sikerült beszereznie. Sosem kedveltem az ilyesféle ételeket. Egyszer kóstoltam kagylót, ki is hánytam nyomban. - Hmm, meg is van a ma este vacsoránk! Feltéve, ha ti mást szeretnétek enni...?!

- Ami azt illeti, én nem igazán rajongok ezekért - húztam el a számat, miközben Zayn-re pillantottam. Vacillált. Majdnem felröhögtem kétségbeesett arckifejezésén. Szólásra nyitotta a száját, de Bella leintette. - Oké, akkor hagyjuk.

- Ne! Sandy-nek készítünk valami herkentyűmentes ételt, te és én pedig eszünk azokból, amiket vettél - próbálta menteni a helyzetet a mostohatestvér. Húgom bólintott egyet s ránk mosolygott. Annyira esetlen és aranyos volt, hogy azonnal magamhoz szorítottam. Szavait kis híján elnyelte bőröm. - Sajnálom, hogy ennyire belelendültem ebbe a főzőcskézésbe. Csak szeretnék valahogyan a kedvetekre tenni, ha már a nyakatokon lógok.
Rá akartam szólni, hogy ne beszéljen butaságokat, de Zayn megelőzött. Bells lesütötte szemét, amin jót derültem. A megfelelés bárkinek vagy bárminek családi vonás volt.
- A vacsoráig még bőven van időnk. Mi lenne, ha addig megnéznénk egy filmet? Nem horrort - vetettem fel, a mostohatestvérek pedig egyetértően bólintottak egyet. Összecsaptam a kezem. - Remek. Van ötletetek, hogy mit nézzünk?
- Mivel nőuralom van, ezért hagyjuk, hadd válasszon Zayn - kuncogott húgom, mire az említett fújtatott egy nagyot. Fülig érő vigyorral nyomtam egy puszit az arcára, amitől megenyhült picit. Rekedtesen felsóhajtott. - Hozom a laptopom.
- Csináljunk popcorn-t! - húzott fel a helyemről Bella, miután a maffiavezér eltűnt az emeleten. A konyhába érve megrohamoztuk a polcokat. Találtunk egy nagy zacskó chipset, sajtszószt, csokis sütit és néhány, különböző ízű gumicukrot. Amíg a kukorica készült, tálakba porcióztuk a nassolni valókat s kivittük a nappaliba. A ház ura már a gépe előtt görnyedt. Amikor észrevett, megragadta a derekam és az ölébe rántott. Tekintetét kerülve a laptop képernyőjére meredtem, arcomon elfojtott mosollyal. - Jason Statham az egyik kedvenc színészem. Jó választás, Mr. Malik.
- Mindig a legjobbat sikerül kiválasztanom - csókolt meg lassan, mégis szenvedélyesen. Húgom köhintésére rebbentünk szét. Arcom lángolt, amit a lány azonnal észre is vett. - Remélem, nem valami pornófilmet sikerült találni... Mert ennyire erővel azt élőben is nézhetnék.
Elképedve ráztam meg a fejem. Semmi kétség afelől, hogy átvette Zayn csipkelődő stílusát. Gyorsan hozzá kell szoknom, hogy az Olsson és a Malik család tulajdonságait hordozza egyszerre.
- Ne szívjátok mellre! Csak poénkodom - bökte oldalba a férfit Bella, a milliárdos megforgatta a szemét. Bells kuncogva törökülésbe fészkelte magát mellettünk, majd az ölébe vette a még gőzölgő pattogatott kukoricás tálat s egy nagy marékot el is tüntetett a vajas finomságból. - Indíthatod a filmet, bátyó!

13.fejezet ~ Találkozás

Sziasztok!

Pörögnek a sulis napok, már azon kapom magam, hogy hétfőn gólyahét a gimiben és szívatjuk a kicsiket :) Gyorsan elszaladt, mikor én voltam kilencedikes... :) Az ötletekért hálás köszönetem BellaLili-nek, aki bármennyire is elfoglalt, szán rám egy kis időt ♥! Köszönet üldözi még az előző fejezethez érkezett 2 kommentár íróját is - Tiny Destiny és BezTina ♥ - , és köszönöm a 6 pipát ♥! A következő fejezetnél találkozunk! További szép estét és jó pihenést, olvasást kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy

Feszültség uralkodott az autóban. Zayn a telefonján csüngött; arca olykor-olykor dühös grimaszra húzódott, legszívesebben ripityára törte volna a készüléket. A sofőr az útra koncentrált, néha sandított csak felénk a visszapillantó tükörben. Amikor a jármű begördült az udvarba, a milliárdos zsebre vágta a mobilját.

- Maradj az autó közelében! - szólította meg a volánnál ülő férfit, miközben kiszállt mellőlem. Éppen nyitottam volna ki az ajtót, amikor megelőzött. Derekamra csúsztatva kezét terelt a ház felé. Miután beléptünk az előtérbe, tekintetem a nappali felé terelődött. Egy pokrócba bugyolált, barna hajú lány ült a kanapén. Kezében egy bögrét szorongatott görcsösen s hangosan szipogott. Amint észrevett minket, zokogásban tört ki. Zayn odasietett hozzá és a karjaiba zárta. - Ssh, minden rendben! Nyugodj meg, Bells! Itt vagyok... Itt vagyok...

- Annyira féltem, bátyus - nyöszörögte kétségbeesetten, majd rám nézett. Ekkor tüzetesebben feltérképeztem arcát. Kísértetiesen hasonlítottunk egymásra. Hátborzongató volt. Zavartan az őt ölelőre kapta tekintetét. - Kivel jöttél?

Közelebb merészkedtem hozzájuk és leültem az egyik fotelbe. Zayn rám mosolygott, amit idegesen viszonoztam. Bella alig bírta levenni rólam a szemét. Valószínűleg neki is feltűnt a hasonlóságunk. Ez az egész kezd egyre furcsább lenni.

- Ő itt a barátnőm, Sandy - nagyot nyeltem. Nem gondoltam volna, hogy valaha is ezt mondja majd. A barna hajú szépség elvigyorodott. - Bella pedig az én imádnivaló húgom, vagyis mostohatestvérem.

- Ó - nyögtem ki meglepetten. Meg sem említette, hogy a szülei örökbe fogadtak valakit. Újabb titokra derült fény. Gondolatmenetemből a maffiavezér telefonja zökkentett ki. Sietősen felvette s mire feleszméltünk Bellával, a férfinek már hűlt helye volt. A lány szomorúan megszólalt. - Állandóan csak a rohanás. Mondd, rád kellően odafigyel?

- Volt egy kisebb hullámvölgy a kapcsolatunkban, de amikor találkozgattunk, nem zaklatta senki sem telefonon - rántottam meg a vállamat, miközben odaültem Bells mellé. Az üressé vált bögre alatt egy fénykép pihent... A szüleimről. Zavartan magamhoz vettem a fotót. - Ez honnan van?

- A nevelőanyámtól kaptam, még kiskoromban. Az anyukám adta neki, hogy tudjam, kik az igazi szüleim - mondta félénken, nekem pedig elkerekedtek a szemeim. Bella a kezemre simította a sajátját. - Mi a baj?

- Hazugságban éltem le az életem - suttogtam könnyeimet nyelve. - Mindig is szerettem volna, hogy legyen egy testvérem. Amikor anya teherbe esett, majd' kiugrottam a bőrömből. Esténként befészkeltem magam az ágyukba és elmeséltem a napomat a pocaklakónak. A szülés idején a nagyszüleimnél voltam, apa nem engedte, hogy velük menjek a kórházba. Két nappal később, mikor hazajöttek, egy világ dőlt össze bennem. Azt mondták, egy orvosi műhiba következtében meghalt a baba.

- Nagyon sajnálom - ölelt jó szorosan magához, nekem pedig eleredt a könnyem. Karjaimat a lány köré fonva próbáltam meg lenyugodni. Amint valamelyest sikerült, megtöröltem az arcom s felsóhajtottam. - Az utóbbi szemen szedett hazugság. A testvérem nem halt meg. Él és virul... Itt ül mellettem...

Bella a szája elé kapta a kezét. Könnytől fátyolos tekintete köztem és a fénykép között cikázott. Miután feldolgozta szavaim, zokogva a karjaimba omlott. Hüppögve szorongattunk egymást. Megválaszolatlan kérdéseim nem hagytak nyugodni. Zayn miért nem mondta el, hogy a mostohatestvére valójában az én húgom? Miért adták a szüleink örökbe Bells-t? Miért hazudtak nekem?

A sírógörcsöt egy tartalmas beszélgetés követte. Bátran kijelenthetem, hogy azonnal egy hullámhosszra kerültünk Bellával. Kiveséztük, ki mit szeret s mit nem, szóba kerültek a pasiideálok s igazából minden, amiről az elmúlt 19 évben álmodni sem mertem volna. A szó szoros értelmében megtaláltam a másik felem.

- El sem tudod hinni, mennyire örülök neked - suttogtam a lány nyakába fúrva a fejem, miután végigfeküdtünk a kanapén. Egymásba voltunk gabalyodva, de egy cseppent sem bántam. Csak reménykedni tudtam abban, hogy most már nem szakítanak el minket a másiktól. Kíváncsian megtámasztottam mellkasán az állam. Mosolyogva nézett le rám. - A Malik család meg sem említette egyszer sem, hogy az igazi szüleidnek van egy lánya?

- Nem, sajnos - mondta csalódottan, miközben kisimított egy tincset az arcomból. Lehunyt szemmel simultam érintésébe. - Yaser halála után Zayn egyre több időt fektetett a munkába, de mellette megpróbált foglalkozni velünk. Amikor megtudtuk, miért halt meg a nevelőapám, Trisha öngyilkos lett. Fejbe lőtte magát egy pisztollyal, amit a fehérneműi között talált. A mostohatestvéreimmel a mai napig nem hevertük ki a látványt. Tris vérbe fagyva feküdt a padlón, kezében a fegyverrel. A legkisebb lány, Safaa még nagyon aprócska volt. Alig emlékszik az anyjára. Szerencsére nem volt otthon, mikor a tragédia történt.
- Hihetetlen, min mentetek keresztül - motyogtam alsó ajkam rágcsálva. A sírás fojtogatott, már harmadjára. - Az én életem ehhez képest tündérmese, egy aprócska bibivel megáldva.
- Most már egyenesbe jön minden - húzta mosolyra ajkait, aztán ránk terítette a pokrócot. Másodpercek leforgása alatt álomba szenderültem.

***

A reggel nem a nappaliban, hanem Zayn hálószobájában ért. Annyira ki voltam ütve este, hogy nem érzékeltem semmit. Arra sem ébredtem fel, hogy a milliárdos megszabadított a ruháimtól, valószínűleg megfürdetett s belebújtatott egy pólóba meg egy bokszerbe. A köszönetemet garantáltan nem teszi majd zsebre. Miután valamelyest magamhoz tértem, leslattyogtam a konyhába. Húgom az asztalnál ült és egy banánt bontott ki álmosan.
- Szia! - mentem oda hozzá és mindenféle magyarázkodás nélkül magamhoz öleltem. Kuncogva viszonozta, aztán elém rakta a gyümölcsöstálat. - Zayn korán elment dolgozni, de megígérte, hogy reggelire visszaér és hoz valami laktatóbbat.
- Remek - bólintottam unottan. Semmi hangulatom nem volt a férfihoz, de mindenképpen beszélnem kell vele. Egyetlen egy dolgot tudtam benne értékelni, mégpedig azt, hogy nem hagy minket éhen veszni. - Hogy aludtál?
- Kavarogtak a gondolataim. Még most sem tudom felfogni, hogy egymásra találtunk - mosolyodott el szégyenlősen, mire megfogtam asztalon pihenő kezét. Biztonságot keresve kulcsolta össze ujjainkat, majd felsóhajtott. - Hogyan fogjuk tartani a kapcsolatot? Mert nem akarok sokáig messze lenni tőled.
- Költözz hozzám! - vágtam rá gondolkodás nélkül. Ennél egyszerűbb megoldást nemigen találhatnánk. - A nappaliban elfér még egy ágy és a fürdőszoba is elég lenne kettőnknek.
- Nem is tudom... Egy darabig még itt maradok, aztán meglátjuk - harapott bele egy almába, miközben tekintete a nyíló bejárati ajtó felé terelődött. Ajkait izgatott mosolyra húzta. - Megérkezett a várva várt reggeli!
Zayn sugárzó arccal, igencsak kiöltözve libbent át a konyha küszöbén. Egy-egy puszit lehelt a fejünk búbjára, aztán megterített és kipakolta a még meleg péksüteményeket. Gyomrom nagyot kordult, ahogyan beleharaptam a csokoládéval leöntött és megtöltött croissant-ba. Bella sejtelmes vigyorral az arcán futtatta közöttünk a tekintetét.
- Ha valamit mondani szeretnél, rajta! - biztattam felvont szemöldökkel, direkt kerülve a mellettem ülő férfi tekintetét. Bells legyintett egyet. - Olyan furcsán viselkedtek most. Komolyan, mint két idegen. Hol a tűz, hol a romantika?
- Még alszik, elég régóta - köhintettem, mire Zayn a combomra vezette kezét és belemarkolt a combomba. Felszisszentem. - Ne érj hozzám!
- Vihar az Paradicsomban - fojtotta vissza nevetését húgom, mire bokán rúgtam és megráztam a fejem. Pufogva masszírozni kezdte a rúgás helyét. - Ez nem volt szép... Rád férne egy dühlevezetés...
- Kezeskedem róla, hogy megtörténjen - szólalt meg a milliárdos, én pedig kis híján arcon köptem a testvéremet. Nagyot nyelve megköszöntem a finom sütiket, aztán felsiettem a hálóba. Megágyaztam, fogat mostam és a gardróbban talált, női ruhadarabok közül magamra aggattam néhányat. Hajamat alaposan átfésültem s már készültem volna lemenni a húgomhoz, ha Zayn nem termett volna előttem. Felsóhajtottam. - Mit akarsz?
- Olyan rideg vagy velem. Mi a baj? - kérdezte értetlenkedve, miközben fedetlen csípőmre simította kezeit. Háborogva felvontam a szemöldököm. - Komolyan, meg mered kérdezni? Mégis mikor akartad elmondani, hogy a húgom a mostohatestvéred? Már másodjára húzod keresztül a megállapodásunk! Még mindig nem tudom, minek hurcoltál ide...
Tajtékoztam a dühtől. A maffiavezért cseppet sem hatotta meg kirohanásom. Sőt. Idiótán vigyorgott, szemei pedig vágytól csillogtak. Idegesen a mellkasára csaptam. Inge alól egy pillanatra kikandikált tetoválásokkal tarkított mellkasa, amitől nyeltem egy hatalmasat. Érdes ujjai a nadrágom korcával játszottak.
- Ne próbáld elterelni a gondolataimat, Malik! Rengeteg megbeszélnivalónk van! Hallod? - dörrentem rá már-már hisztérikusan, mire rekedtesen felnevetett. Megáll az eszem ettől a palitól! Van pofája kiröhögni egy ilyen komoly téma közepén? Átgondolja egyáltalán, mielőtt cselekszik?
- Nem is tudod, milyen ellenállhatatlan vagy, amikor dühösen kikelsz magadból. Piszkosul feltüzelsz - dünnyögte fülembe s közben puszikkal szórta be az említett testrészt. Alsó ajkam harapdáltam, nehogy felnyögjek a jóleső érzéstől. - Annyira kívánlak, Sandy.
- Nem fogok veled ágyba bújni, amíg titkolózol - húzódtam el a férfitől, karjaimat pedig összefontam a mellkasom előtt. Zayn égnek emelte tekintetét. - Nehezedre esne őszintének lenned velem?
- Nem erről van szó, csak... - túrt a hajába, miközben leült az ágyra és megvált a zakójától. Kíváncsian vártam magyarázatát. Kezdtem besokallni attól, hogy szinte semmit sem közöl velem. - Mondhatnám, hogy fogalmam sem volt arról, hogy Bella meg te testvérek vagytok... Igenis tisztában voltam vele, csak nem tudtam, hogyan mondhatnám el neked. Nem volt olyan helyzet, amiben közölhettem volna veled.
- Gyenge kifogás - vágtam rá epésen. A milliárdos tanácstalanul széttárta karjait. Hangja bizonytalanul csengett. - Próbálok megváltozni, de rendkívül nehezen megy. Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy valakit beavassak az életem apró-cseprő dolgaiba, titkaiba.
- Megértem, de ez a kis titok rám is ugyanúgy tartozik - kértem ki magamnak rögtön s hajamba mélyesztve ujjaimat leültem a férfi mellé, aki arrébb araszolt tőlem. A szexuális frusztráció tisztán leolvasható volt az arcáról. - Nem szeretném elismételni, mire van szükségem. Ha neked nem felel meg, akkor nekünk nincs miről beszélnünk. Ezt szeretnéd?
Hevesen megrázta a fejét és a következő pillanatban lecsapott ajkaimra. Alaposan feltérképezve számat döntött a hátamra, majd fogait végigfuttatta a nyakamon. Egy harapást sem ejtett meg bőrömön. Mielőtt megvált volna ingétől, egy rövidke kopogást követően Bella dugta be fejét a résnyire kinyitott ajtón. Kuncogva a szája elé kapta a kezét. Fejemet Zayn mellkasának döntöttem, aki várakozóan pillantott Bells felé.
- Örülök, hogy megbeszéltétek a dolgaitokat! Nem is akarok zavarni tovább, csak szólni akartam, hogy elmegyek kicsit sétálni meg bevásárolni. Élvezzétek ki a távollétem! - kacsintott elsősorban rám, aztán el is tűnt a szemünk elől.

12.fejezet ~ Minden okkal történik

Sziasztok!

Meg is érkeztem a folytatással, amiben még nem épp rózsás főszereplőink viszonya :) Zayn mondjuk igyekszik a maga módján kicsit megpuhítani Sandy-t, de hogy sikerül-e neki? Majd kiderül :) A rövidségért elnézést, sajnos nincs időm hosszabb részeket írni :3 Az ötletfelelős mint az utóbbi pár fejezetnél is BellaLili, akinek ezúton is hatalmas köszönet és ölelés így, a világhálón keresztül ♥! Köszönettel tartozom még a 3 kommentárt íróknak is - Tiny Destiny, BezTina és RS ♥ -, és köszönöm a 4 pipát ♥! Igyekszem a folytatással :)! Kitartás, nemsokára hétvége! Pusszpáá evribádii,
Macy

Under You

Nem hittem neki. Képtelen voltam rá, bár őszintének tűnt. Szavai mégis ütköztek egymással. Nemrég még azt mondta, hogy az egy éjszakás kalandok híve. Semmi érzelem és semmi kötődés. 

Szöges ellentétek vagyunk - futott át az agyamon. Szerelemre, érzelmi biztonságra vágytam. Zayn mindezt nem adta meg nekem, legalábbis eddig. Számomra egy idegen milliárdos volt, aki egyébként maffiavezérként éli mindennapjait. Bele sem merek gondolni, hány embert öletett már meg idáig. Mi van, ha ő maga is fogott már pisztolyt valakire s el is sütötte a fegyvert?
- Mondj valamit, kérlek! - cirógatta meg arcomat s közben szabad kezét a derekamra simította. Határozottan elléptem tőle és még mielőtt megszólalhatott volna, beavattam gondolataimba. Reménykedtem benne, hogy félbeszakítás nélkül végighallgat majd. - Nagyot csalódtam a kis kiruccanásunkat követően. Senkinek sem kívántam volna azt, amit akkor átéltem. Túlságosan naiv voltam, amikor azt hittem, őszinte kapcsolat jön létre közöttünk. Ehelyett mit kaptam? Kinyögted, hogy az alkalmi viszonyt preferálod a partnereddel. Előtte megölettél egy embert, aki mint kiderült, jóformán felnevelt téged. Ezek után mit várhatnék el tőled, hm? Én szerelemre, bizalomra és őszinteségre vágyom... Nem egy ilyen elfuserált valamire.
- Nehéz megbíznom bárkiben is. Ez egy régi dolog, nem nálad lépett fel először. Talán a szüleim válásához köthető - mondta a tarkóját masszírozva. Bólintottam egyet. Kezdetnek nem rossz. Megpróbál őszintén mesélni a gyerekkoráról. Később talán több dolgot is megtudok. - Nyissunk tiszta lappal egymás felé, rendben? Megpróbálok bízni benned, cserébe nem kutakodsz utánam.
- Ácsi-ácsi! Nem nekem van mappám, teles teli egy csapatnyi, ártatlan lány adataival. Tudod, mennyire bizarr? - háborodtam fel, mire Zayn felsóhajtott. Szerintem, még sosem beszélt vele így egy nő. Ha mégis... Remélem, épségben megúszta az eszmecserét. Mind lelkileg, mind fizikailag. És itt nem egy pofonról vagy például fojtogatásról van szó. - Hajlandó vagyok újrakezdeni ezt a kusza kapcsolatot, de csak és kizárólag tiszta lappal. Nem akarok hazugságban, titkolózásban és fenyegetettségben élni.
- Beszéljük meg ezt egy nyugodtabb helyen, rendben? - lágyult el kicsit a tekintete. Egyáltalán nem hasonlított egy maffiavezérre. Már-már olyan volt, mint egy kisfiú, aki rosszat csinált és így mert az anyukája szeme elé kerülni. Megadóan biccentettem egyet. - Bezárok és mehetünk.

***

Portsmouth gyönyörű este. Minden fényárban úszik. Mint jelentős hadi kikötő, a város ad otthont a világ legrégebbi, még használatban lévő tengeralattjáróinak, valamint otthont ad még néhány olyan híres csatahajónak mint az HMS Warriornak, és a Lord Horatio Nelson hadvezér által irányított zászlós csatahajónak, az HMS Victorynak is. Bár virágkora a 19. században véget ért, attól még továbbra is az ország tengerészeti központja maradt, itt székelt továbbra is a Brit Királyi Haditengerészet, valamint itt álltak továbbra is nagy és jelentős hajógyárak. Ezek az épületek is ki vannak világítva, így korántsem félelmetes elhaladni mellettük.
A tengerpartról sem szabad megfeledkezni. Az árusok reggeltől estig szeretettel és megannyi finomsággal, kézművesáruval, könyvekkel várják az arra járókat. Nyaranta megtelik az óváros is, bár a fiatalok inkább a napozást és fürdőzést választják.
- Gyerekkoromban sokat jöttünk ide apával. Szereti a háborús dolgokat, szóval nemcsak a víz kötötte le - nyújtottam ki a lábaimat, miközben visszaemlékeztem a régi szép időkre. Csizmám orrát percenként nyaldosta a hűs óceán, ami megborzongatott. A ténytől sem lettem valami boldog, miszerint csak Zayn és én lézengtünk a parton. Pulóveremet összehúzva magamon bambultam fáradtan a hullámokat. - Beszélgetni akartál. Hajrá! Szeretnék már hazamenni és aludni egy jót. Hosszú és fárasztó napom volt.
- Szereted ezt a munkát? - érdeklődött s közben kipakolt a piknikkosárból. Igazi terülj-terülj asztalkámat varázsolt a homokba. Eper, visszaszilárdult olvasztott csokoládé, taco és egy üveg gyümölcsbor került elő a kosárból. Válogatás nélkül nyúltam egy jól megpakolt tortilláért. Mielőtt elkezdtem volna enni, válaszoltam Zayn kérdésére. - Igen, miért?
- Szerintem, sokkal komolyabb és izgalmasabb állást is vállalhatnál. Egy idő után unalmas lehet árut pakolászni és kiszolgálni az embereket - halászta elő öngyújtóját, aztán azzal tette ismét folyékonnyá a csokit. Szerencse, hogy nem műanyag tálban szervírozta. Felvontam a szemöldököm. - Tökéletesen megfelel számomra a munkám. Eszem ágában sincs pultos kislányt, vagy titkárnőt játszani. Nem én lennék. Szeretek nyugodtan tenni-venni a sorok között és megismerni a lakosokat.
- Nem tudlak eltántorítani, igaz? - mosolyodott el, a taco-ját majszolva. Megráztam a fejem s ittam egy kevéske bort. Kérdése hallatán majdnem kiköptem az italt. Számítottam rá, mégis meglepett. - Hiányoztam neked?
Nagyot nyeltem. Gondolataim ismételten összecsaptak egymással. Alsó ajkam rágcsálva raktam le magam mellé a poharat, majd felsóhajtottam. Nem akartam hazudni, hiszen ez volt az egyik feltételem. Ha én is megszegném, bukna az egész megállapodás.
- Mondhatnám, hogy nem... De, nem lenne igaz - hajtottam le elvörösödő fejem, ám ez a testtartás nem maradt fent túl sokáig. Zayn óvatosan az állam alá csúsztatta ujjait, maga felé fordította pírban úszó arcom és megcsókolt. Pillangóim észveszejtő szárnycsapásba kezdtek. Sután kapaszkodtam remegő ujjaimmal a férfi dzsekijének gallérjába, míg a milliárdos a derekamra simította kezeit. Két csók között a homlokát az enyémnek támasztotta. - Ezt vehetem egy sikeres, hivatalos első randi megpecsételésének?
- Még ne bízd el magad - húzódtam el a milliárdostól, majd feltápászkodtam a helyemről és leporoltam a nadrágom. Zayn kíváncsian figyelte mozdulataim. Haloványan elmosolyodtam. - Hazakísérhetsz, ha szeretnél. Nem messze lakom innen.
- Kérned sem kell - mosolygott felvillanyozódva, aztán visszapakolt a kosárba és felpattant a homokból. - Mehetünk.
Rövidke sétánk alatt egyikünk sem volt beszédes kedvében. Valamelyest biztonságérzetet adott, hogy nem egyedül bóklásztam hazafelé. Ijedten kaptam a fejem a férfi felé, aki megfontoltan kulcsolta össze ujjainkat. Nyugodtan fújta ki a levegőt; örült, hogy nem húztam el a kezem.
Kevesebb, mint negyed óra múlva már a lakás előtt álldogáltunk. A kulcscsomómat elnyelte a táskám, ezért percekig még a fejemet sem lehetett látni. Elégedett sóhaj kúszott ki ajkaim közül, amikor előkerült a belépéshez elengedhetetlen tárgy.
- Ha a milliárdos kis fenekednek nem fáj, segíthetnél egy szekrényt a helyére tolni. Feltéve, ha nem sietsz sehova - sandítottam a vállam felett Zayn-re. Megforgattam a szemem; tekintete végig az említett testrészemen pihent. - Ha nem, hát nem.
- Hallgatás beleegyezés - igyekezett utánam némi felháborodást színlelve, amin jót derültem. Pukkancs. Az előtérben komótosan lepakoltunk, majd a nappaliba tereltem a férfit. A tologatásra váró bútor a dohányzóasztal helyét foglalta el. Eléggé idiótán nézett ki így a helyiség. Mielőtt Zayn helyet foglalt volna az ütött-kopott kanapén, elkezdtem hangosan gondolkodni. - Szerintem, tegyük a szekrényt a hálószoba ajtajához.
- Ott nincs rendezésre váró bútorod? - vonta fel szemöldökét alsó ajkát megnyalva, miközben megcélozta a hifitornyot. Szégyenlősen lehajtottam a fejem, mikor meghallottam az egykor megannyi tinilány kedvenc fiúbandájának talán leghíresebb dalát. Zayn kuncogva fordult szembe velem. - A nővérem imádta őket. Én már kevésbé örültem, amikor éjjel-nappal ez szólt a lejátszóból.
- Sosem rajongtam senkiért se megszállottan. Tetszik a zenéjük és ennyi. Nem nagy durranás - rántottam meg a vállamat s a szekrényhez léptem. - Eszem ágában sincs téged feltartani... Nekiállunk még ma a rendezkedésnek?
Hevesen bólogatott, aztán nekiláttunk a dolgoknak. Feltekertük a szőnyeget, arrébb húztuk a kanapét és 10 perc múlva már a tervezett helyen várakozott a ruhákra és cipőkre a nemrég vásárolt bútordarab.
- Kérsz valamit inni? - kérdeztem a konyhapultot megkerülve. Zayn a kanapéra letelepedve biccentett egyet és megvált farmerkabátjától. - Víz, bor, gyümölcslé?
- Bor - vágta rá rögtön, mogyoróbarna íriszei le nem véve rólam. Miután töltöttem magunknak a hűs, vörös nedűből, helyet foglaltam a milliárdos mellett.
Fogalmam sincs, meddig beszélgettünk s hogy az alkohol miatt váltunk-e felszabadultabbá. Ha a maffiavezér - szokatlan a megszólítás - telefonja nem csörrent volna meg, talán folytathattuk volna egymás megismerését. Arca elkomorult, amikor zsebre csúsztatta a készüléket.
- El kell vigyelek innen, most! - ragadta meg a táskám és a kezem, majd bezárta a lakásajtót s valósággal lerángatott a lépcsőn. A semmiből megjelent Zayn Volvo-ja, a volán mögött egy számomra ismeretlen férfi ült. Amint beszálltunk a járműbe, idegesen Malik felé fordítottam a fejem. - Mi ez az egész?
- A házamhoz megyünk. Ott talán biztonságban tudhatlak - semmit sem értettem. Miért lennék én veszélyben? Mégis ki akarna nekem ártani? Dühösen összefontam a karjaimat a mellkasom előtt. - Úgy látom, elfelejtetted a megállapodásunk. Ennyit arról, hogy nem titkolózol...
- Egyetlen egy percre kérlek, fogd be a szád! - dörrent rám, nekem pedig elkerekedtek a szemeim. Amint feleszmélt, milyen stílusban szólt hozzám, ellágyult tekintettel hintett egy puszit a szám sarkába. - Sajnálom, kedvesem. Nem akartam bunkó lenni, csak... Csak egyenlőre nem mondhatok semmit. Ha elrendeztem a dolgokat, beavatlak. Ígérem.