2017. március 11.

20.fejezet ~ Ki van az üzletember mögött?

I Don't Wanna Live Forever
Zayn

Mélyet szippantottam az áporodott levegőből, miközben átvettem a gyakorlóruhám. Testem dübörgött az adrenalintól, ahogy felraktam a védőszemüveget s a fülvédőt. A fegyverek töltött tárral várakoztak arra, hogy használják őket. Egyiket magamhoz véve foglaltam el a helyem az egyik bábú előtt, melynek mellkasára egy vadonatúj lőlap volt rögzítve.
Legtöbbször az ellenségeimet szoktam a bábú helyére képzelni, így pontosabbak a találatok. Most sem volt másként. Másodpercek alatt lőttem szitává a lőlapot. Elismerően hümmögtem egyet.
- Főnök, a lányok megérkeztek Londonba. Jelenleg az Oxford Street-n vannak - tájékoztatott Dave, a biztonsági szolgálatom egyik embere. Aprót bólintottam, majd belebújtam a golyóálló mellénybe. - Leellenőriztétek a környéket?
- Igen. Az embereink inkognitóban követik a testvérpárt, akik nem sejtenek semmit - mondta, miközben magához vett egy fegyvert. Dave évek óta dolgozik nekem, idáig mindig profi munkát végzett. Nem egy, ellenem kitervelt merényletet akadályozott meg. A gyakorlatok során is a segítségemre van. - Kezdhetjük, Mr Malik?
Semmit sem jelentett, hogy pisztollyal járok-kelek; bármikor rám lőhetnek, megtámadhatnak. Annak érdekében, hogy ne érjen annyira váratlanul, Dave fegyvert fog rám és néhány golyót belém is ereszt. Legtöbbször a mellkasomba és a hátamba irányult az ólomdarabka, de legutóbb a vállam súrolta egy golyó.
- Mr Malik, az asszisztense az előbb telefonált. Fél óra múlva értekezleten kell lennie - jelent meg a sofőröm, majd a kezembe nyomta a mobilom. Megcsóváltam a fejem; egy újabb unalmas, építkezéssel kapcsolatos egyeztetés. Gyűlölöm, a hátam mögött szerveznek be értekezleteket a szabadnapomon. Idegesen a hajamba túrtam. - Átöltözöm és mehetünk.
- Az autóban kell öltöznie, uram. Hatalmas dugó alakult ki a belvárosban, így kerülőt kell tennünk - az égnek emeltem a tekintetem. A golyóállómellényt az asztalra dobva vettem magamhoz a táskám, majd sietősen beültem az autóba. Miközben elhagytuk a gyakorlópálya területét, az ülésen pihenő ingért és vászonnadrágért nyúltam. Elhúztam a számat, mikor lepillantottam a cipőmre. - Mennyire gáz, ha tornacipőben megyek tárgyalni?
- Eleinte furcsán fognak Önre nézni, az biztos - mosolyodott el Andrew, amikor elkapta a tekintetem a visszapillantó tükörben. Felnevettem. Hangulatfüggő volt, hogy magamra vettem-e az ilyesmit. - Megjegyzést viszont nem tehetnek, hisz szabadnapja van.
- Pontosan. Ezt figyelembe kellett volna venniük - morgolódtam, miközben belekortyoltam az italtartóból elcsent ásványvízbe. Alig vártam, hogy végre otthon lehessek. Egy elcseszett napnál nincs rosszabb...


***

Halántékomat masszírozva rogytam le a kanapéra, miután hazavergődtem az elhúzódott tárgyalásról. Nem volt elég, hogy a recepciós csaj kifakadt Sandy viselkedése miatt - ami szerintem felettébb vicces és aranyos volt -, a tárgyalópartnerek eleinte képtelenek voltak egymással dűlőre jutni. Nem sok kellett, hogy az asztalra csapjak és leüvöltsem a fejüket, amiért gyerekesen s ostobán viselkednek.
A telefon csörgése zökkentett ki bosszús gondolataim közül. Égnek emeltem a tekintetem, mikor az asszisztensem közölte, hogy sürgősen át kell faxolnom egy különbözetet. Hirtelenjében azt sem tudtam, hol van az a mappa, amiben ezeket a papírokat szoktam összegyűjteni. A dolgozószobában nem találtam, így utam a hálószobába vezetett. A keresett mappa helyett vadonatúj fehérneműket találtam, melyek az egyik legfelkapottabb márka üzletéből származtak. Meglepett mosoly kúszott az arcomra.
- Reméltem, hogy nem fogod megtalálni ezeket - dobta le a táskáját az ágyra Sandy, majd odajött hozzám s megcsókolt. Karjaimat szorosan a dereka köré fonva vontam még közelebb magamhoz és a fülcimpájába harapva tudtára adtam, mit szeretnék. - Bemutatót követelek, méghozzá most.
- Hadd fürödjek le előbb, rendben? Fárasztó napom volt, rám fér egy forró fürdő - vált meg ruháitól, aztán felkontyolta a haját és egy törülközőt magához véve eltűnt a fürdőszoba ajtaja mögött. Kisvártatva az ágyra borítottam a szatyrok tartalmát; nadrágom fokozatosan vált egyre szűkösebbé, ahogyan elképzeltem a csipkecsodákban a lányt. Anyaszült meztelenül is vadító látvány, efelől semmi kétségem. Mégis úgy érzem, időnként szükség van a szexuális élet felpezsdítésére. Alsó ajkamba harapva fordultam Sandy irányába, amikor kilépett a fürdőből. Tökéletesen formás idomait nem takarta törülköző. - Nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet ez a bemutató. Anélkül is majd' szétpattan rajtad a nadrág.
- Le is vehetem - húzódott széles mosolyra a szám, miközben odaléptem a lányhoz s egy csókot hintettem ajkaira. Szemét forgatva ellépett tőlem, majd a fehérneműsokasághoz sietett. Egy ideig tanácstalanul válogatott közöttük, aztán felsóhajtott. - El sem hiszem, hogy megteszem. Ez egyáltalán nem vall rám.
- A változás jót tesz, hidd el - ültem a pipereasztal székére, Sandy pedig magára öltött egy lila body-t. Bátortalanul mosolygott, miközben megpördült előttem; rettentően szégyenlősen viselkedett. Miután végigmérte magát, elhúzta a száját. - Szerintem, ez nem a legjobb.
Valósággal lohasztó volt nézni, ahogy fintorogva méregette magát a tükörben. Hajamba túrva felkeltem a helyemről és egy határozott mozdulattal az ágyra löktem a lányt. Kezeit önkénytelenül a feje fölé emelte, lábait pedig széttárta.
- Van fogalmad arról, mit váltottál ki belőlem a kis műsoroddal? - hajoltam a füléhez s haraptam a fülcimpájára, amitől felnyögött. - Mérhetetlen vágyat és dühöt.
- Miért vagy dühös? - suttogta ijedten, miközben végigsimított a mellkasomon. Összeszorítottam a szám egy pillanatra. Nem lágyulhatok el. Még nem. - Gyönyörű vagy, mégsem akarod belátni. Ott kerekedsz, ahol kell. Az anyajegyeid egyszerűen imádnivalóak... Ahogy az egész belsőd. Megpróbálsz elfogadni olyannak, amilyen vagyok. Más már rég faképnél hagyott volna, te mégis itt vagy velem.
Sandy tekintete elhomályosult, arcát könnyek sora rohamozta meg. Ajkait az enyémekhez nyomva kapaszkodott belém; csókja éhes és vágyakozó volt. Alig érintve bőröm gombolta ki az ingem, majd körmeivel határozottan felszántotta a tetoválásokkal borított felületet.
- Szeretlek, Zayn - lehelte két csók között. Néhány percig szavaitól kábultan csókoltam, ahol csak értem. Kuncogása, gyermeki kacaja végig a fülemben csengett. Amint lenyugodtam, fejemet a lány mellkasára hajtottam. Elégedett sóhaj tört ki belőle. - Hozzá kell szoknom ehhez az oldaladhoz. Remélem, még sokszor leszel ilyen hangulatban.

Sziasztok!
Röstellem, amiért nem érkezett folytatás, de az érettségire való készülés minden életkedvem és időm elveszi 😔 Ez a fejezet nehéz szülés volt, a rövidsége talán ennek tudható be 😌 Nagyon szépen köszönöm itt is BellaLili segítségét, illetve BezTina-nak a kommentárt és a 4 pipát, ami az előző rész alá érkezett 💓 Fogalmam sincs, mikor érkezik a 21.fejezet 😟 Rettenetesen fáradt és nyűgös vagyok, alig tudok koncentrálni bármire is... Talán a tavaszi szünet első 2 napját rászánom az írásra, a többi pedig a tanulásé maradt 😊 Majd elválik... Addig is, további szép vasárnapot és kitartást a jövő héthez 💖! Pusszpáá evribádii,
Macy

5 megjegyzés:

  1. Szia
    Igaz ténleg sokat kellet várni viszont megérte �� nagyon jo lett ez a rész is és várom a kövit !
    A tanuláshoz meg az érteségihez pedig sok sikert ��

    VálaszTörlés
  2. Sok sikert az érettségihez 🙏🏼🍀
    A rész pedig fenomenális volt 😍😍😍
    Minden szavát mondhatni ittam 🙊
    Várom a kövi részt 🤗
    Xx. 😘

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Elkêpesztően jô rêsz volt, jô volt kicsit Zayn gondolatain keresztül latni /olvasni a történteket.


    A felkészüléshez kitartást!
    Sok sikert az érettségihez! Szurkolunk!

    Koszonom szêpen, hogy ezt a reszt is olvashattam!

    VálaszTörlés
  4. Szia! Most találtam rá a blogodra, és nekem nagyon elnyerte a tetszésem! Nagyon kívancsi vagyok hogyan fogsz csavart velevinni még a történetbe! Várom a folytatást!

    VálaszTörlés
  5. Kész végem Folyatást követelek (bocsi ha kicsit megszokott vagyok)
    Ölel és Puszil Béluka :D

    VálaszTörlés