10.fejezet ~ Mocskos ügyek

I Knew You Were Trouble

Halálfélelmem volt. Lépteimre erősen ügyelve próbáltam meg minél sötétebb részére bújni a gyár falának, hátha nem szúrnak ki olyan gyorsan. A szorongásom fojtogató volt, könnyeimet a lehető leghalkabban igyekeztem elnyelni. 

- Bárki is vagy, gyere elő! Lassan és nyugodtan... Talán akkor nem bántalak - hallottam meg Zayn rekedtes hangját, ami egyfajta éles késként hasított az éjszakába. Zokogni tudtam volna a pár perce látottaktól és hallottaktól. Képtelen voltam elhinni, hogy a milliárdos száját ilyen könnyedén hagyták el a száját ezek a könyörtelen szavak. Meglepett azonban, hogy nem ő húzta meg a ravaszt. - Én várok. Tik-tak... 

Egyre közelebbről hallottam lépteit. Alsó ajkamból már patakzott a vér, annyira szétharapdáltam idegességemben. Felsikítottam, amikor megéreztem vékony, ám erős ujjait a nyakam körül.

- Sandy?! - nyögte ki meglepetten, de nem eresztett el. Szaporán szedtem a levegőt, miközben kezeimet az ujjaira simítottam. El akartam menekülni.

- Vedd le rólam a kezed! Undorodom tőled! - suttogtam sajgó fejjel. Valószínűleg az oxigénhiánytól fájdulhatott meg. Miután nagy nehezen leválasztottam magamról a férfi kezét, a térdeimre támaszkodva nagyokat lélegeztem. Zayn a vállamnál fogva felrántott, közvetlen azután, hogy jelezte az embereinek a gyilkosság szemtanújának megtalálását. Magyarán mondva feldobott engem az emberölőknek. - Nem fogom hagyni, hogy beköpj a zsaruknak! Ha csak egy kicsit is gondoltál arra, hogy elmész a rendőrségre, akkor most azonnal felejtsd el! Értetted?

- Nem állt szándékommal feljelenteni téged, vagy az embereid - mondtam határozottan, miután elrángatott az autóig s valósággal belökött a járműbe. Kézfejemmel gyorsan eltüntettem makacs könnyeimet. Fagyossá vált a légkör körülöttünk. Csak bámultuk egymást a félhomályban, mint két idegen. Zayn a kormányon dobolt, míg én az ablakon bámultam a kihalt városrészt. Ezernyi kérdés cikázott fejemben, melyek közül egyet mertem feltenni a mellettem ülőnek. Hangom alig hallható volt. - Miért öletted meg azt a férfit? 

- Keresztbe tett nekem és eljátszotta a bizalmam, ahogyan te is - fordította felém a fejét. Tekintete szikrázott a dühtől, arca komor volt. - Megbántam, hogy elhoztalak Rómába. Egyedül kellett volna jönnöm. 

- Egyetértek - bólintottam, miközben feltekertem a fűtést. Még mindig egy helyben álltunk a kocsival, ami kezdett frusztrálni. - Nem indulnánk el? Ez a környék nem kelt bennem kellemes érzéseket.

- Ó, tényleg? Akkor miért nem maradtál a csinos kis fenekeden? Jó volt utánam szaglászni, ugye? - dőltek belőle a szavak hisztérikusan s dühösen a gázra taposott. A sebességhatárt figyelmen kívül hagyva száguldottunk végig a kivilágított utcákon. A feszültség tapintható volt, nem is kicsit. - Ezért vagyok az alkalmi kapcsolatok híve. Nincs érzelmi kötödés, esetleg féltékenykedés és kíváncsiskodó kérdésözön. Csak szex. 

- Meghazudtolod a saját szavaidat, Zayn! Ha jól emlékszem, te nem akartál elengedni s nem fordítva - világosítottam fel kissé hangosabban a kelleténél. Bennem is felment az a bizonyos pumpa. Idegesen a kormányra csapott, majd beletúrt a hajába. - Ha már a kíváncsiságnál tartunk, nem is tudom, kinek van egy jó, vaskos mappája, teles teli adatokkal, különböző lányokról... Mégis mire mész azokkal az információkkal? Talán így tartod sakkban az áldozataidat? 

A milliárdos mélyen beszívta a levegőt, aztán lassan és egy pillanatra lehunyt szemmel kiengedte azt. Egy cseppet sem bántam meg, hogy bevallottam, amit tudok. Tisztában voltam vele, hogy nem fogom zsebre tenni, amit kapni fogok érte.
- Koránt sem vagy áldozat, Sandy - rázta meg a fejét elmosolyodva, nekem pedig kétszeresére tágultak a szemeim. - Valamit tudnod kell...
- Rosszul kezdődik - sóhajtottam fel, majd erőt vettem magamon s követtem a férfit a hotel épületébe. A recepciós hölgy aggodalmasan nézett rám, mire futólag rámosolyogtam és beszálltam a liftbe. Tisztes távolban Zayn-től döntöttem hátamat a szerkezet falának, így várva mondanivalóját. - Szóval, miről kéne még tudnom? Azon kívül, hogy egy maffiavezér vagy és ha valaki keresztbe tesz neked, azt zokszó nélkül kinyíratod.
- Kérlek - nyögött fel fájdalmasan, miközben kinyitotta a szobánk ajtaját. Cipőmet lerúgva ültem le a kanapéra, onnan figyeltem a milliárdost. Komótosan a bárpulthoz lépett, aztán felbontott egy üveg whisky-t s töltött magának egy keveset. Meddig húzza még ez időt? Kíváncsi vagyok, mit akarhat még mondani. Hajába túrva, fáradtan vágódott le mellém. Nyugodtabbnak tűnt, mint körülbelül negyed órája volt. - Hiszed vagy sem, nem véletlenül futottunk össze a nyitóbulin. Meg kellett történnie. Azt azonban nem árulhatom el, miért. Majd megtudod, idővel.
- Ennyi? Erre a csekélyke információra vártam közel 10 percet? Hát, köszönöm... A semmit - bólintottam cinikusan megforgatva szemeimet, majd felálltam a bőrülőről. Zayn árgus tekintettel követte mozdulataimat. - Holnap hazautazom. Többé nem akarlak látni. Felfordul a gyomrom a gondolattól, hogy érzelemmentesen füttyentesz egyet a csatlósaidnak és bumm, véget ért egy emberélet.
- Nem mész sehova! - vágta erélyesen a poharat a dohányzóasztalra. Hátráltam néhány lépést. - Nem szakíthatsz velem, hiszen nem is jártunk!
- Akkor mit idegeskedsz, hm? Nyugodj meg, oké? Mondtam, hogy nem doblak fel a zsaruknál - értetlenkedtem és hátat fordítottam Zayn-nek. Bőröndömet az ágyra rakva előhalásztam egy pizsamát s a neszesszerem. A fürdőig azonban nem jutottam el. A milliárdos megragadta a kezem, szembe fordított magával és megcsókolt. El akartam húzódni, de nem eresztett. - Engedj!
- Mert, ha nem, mi lesz? - incselkedett, miközben feljebb tűrte a felsőmet s megmarkolta melleimet. Fújtatva csapkodtam mellkasát, amit nevetve fogadott. Futkosott a hideg a hátamon. - Hiába ellenkezel, baby. Tudom, hogy akarod. A tested elárul.
Köpni-nyelni nem tudtam. Igaza volt. Végtagjaim olyanná váltak, mint a nudli. Zayn könnyedén lökött az ágyra; szótlanul hagytam vad tetteit. A felsőm darabokban érkezett a földre, a melltartómmal együtt. A szívem úgy vert, mint a lövések pillanatában. Gyorsan és szabálytalanul. A nadrágom sem élte túl a földet érést, a bugyimról nem is beszélve. Mire észbe kaptam, egy szál semmiben feküdtem a férfi alatt. Teljesen ki voltam szolgáltatva neki.
- Most nem olyan nagy a szád, igaz-e? - vigyorgott gúnyosan, amitől hányni tudtam volna. Fogait a nyakamba mélyesztve szívni kezdte bőröm s közben a melleimet markolászta erőszakosan. Nyöszörögve vergődtem alatta, egyáltalán nem éreztem jól magam. - Mennyivel jobb, ha nem ellenkezel... Ugye?
- Utállak - sziszegtem, mire felnevetett és megvált a ruháitól. Merevedése sokkolt. Nem hiszem el, hogy a vitánktól izgult fel ennyire. Megráztam a fejem. - Ilyenkor is a szexen jár az eszed?
- Az utóbbi időben folyton rád gondolok - simított végig a mellkasomon át egészen a köldökömig. Apró puszikkal rajzolta körbe a mélyedést, majd haladt egyre lejjebb. Felszisszentem, ahogy véresre harapott alsó ajkamba mélyesztettem fogaimat. Ujjaim elfehéredtek a takaró szorítása közben. Zayn mindezekre rá sem hederített. Kisajátította a testem. - Annyira gyönyörű vagy, Sandy. Ha tehetném, minden egyes nap az ágyamban akarnálak.
- És ezt higgyem is el neked? Nemrég azt mondtad, hogy az alkalmi kapcsolatokat preferálod. Tudtommal egy-két éjszakát jelent, nem pedig heteket - mormoltam kissé vontatottan. Egyszerűen követhetetlenné vált a férfi gondolkodásmódja számomra. - Azt sem tudom, ki is vagy valójában.
- Idővel megismersz - kacsintott s a bőröndjéhez sietett. Az egyik rekeszből elővett egy csomag óvszert, amit azonnal ki is bontott. Miután felkerült a védekezőeszköz, tétovázás nélkül belém vágódott. Azt hittem, szétszakadok. Könnyeimet nyelve, idegesen a férfi mellkasára csaptam. - Cseszd meg, Malik!

***

Fájdalmas nyögés hagyta el a számat, amikor reggel felültem az ágyban. Zayn kíméletlen és rendkívül kegyetlen volt velem múlt éjjel. Örültem, hogy már nem feküdt mellettem. Biztosan nem hagytam volna szó nélkül a történteket. Köntösömet magamra véve elcsoszogtam a fürdőig. Lábaimat mintha mázsás súlyok húzták volna. Kis híján felzokogtam, mikor belenéztem a tükörbe. A nyakamat s a kulcscsontom környékét lila, már-már fekete foltok tarkították. Megborzongtam, de rossz értelemben.

Legalább egy órán át a fürdőkádban ültem és sírtam. Hülye voltam, hogy elmentem Emily-vel a War Zone nyitóbulijára. Azelőtt sosem keveredtem volna bele a maffia ügyeibe. Most pedig... Nyakig benne vagyok. Fejemet megrázva kikászálódtam a hideggé vált vízből, aztán felöltöztem és egy jó adag alapozó segítségével eltüntettem egy időre a harapásokból származó foltokat. Miután bevettem két fájdalomcsillapítót, belebújtam a magassarkúmba és az ajtóhoz léptem. Akárhogy próbálkoztam, nem bírtam kinyitni. 

- Bezárt ez a piszok! - ütöttem ököllel a fa nyílászáróra s fújtatva az éjjeliszekrényen levő telefonhoz mentem. A recepciósnak mindössze annyit mondtam, hogy véletlen Zayn-nél maradt a mágneskártya és ezért ragadtam a lakosztályban. Senkinek sem kell arról tudnia, hogy összevesztünk és jóformán megerőszakolt. Pár perc múlva nyílt az ajtó. A szobapincér mosolyogva üdvözölt, én pedig hálám jeléül néhány bankót nyomtam a kezébe. Akcentusa őszinte mosolyt csalt arcomra. - Köszönöm, asszonyom.

- Ugyan - legyintettem, miközben együtt haladtunk a lift irányába. - Aki köszönettel tartozik, az én vagyok. 

Amint leértünk a hallba, napszemüvegem mögé bújva intettem egyet a recepciós hölgynek és kisétáltam a hotel elé. Nem kívántam taxizással elpazarolni az időt, így gyalog vágtam neki a városnézésnek. Remek alkalom volt arra, hogy kiszellőztessem a fejem.

Sziasztok!

Itt is lenne a soron következő fejezet, amiről nem nyilatkoznék :) Mókás ilyen hangvételben írni; számomra nem megszokott, az biztos :) Ezúton köszönöm ismételten BellaLili-nek a segítségét, nélküle nem jött volna létre ♥! Köszönettel tartozom még az előző részhez érkezett 2 kommentárért - RS és Dorothe Horan ♥ -, illetve a 6 pipáért ♥! Fogalmam sincs, meddig fog még tartani ez a fasírt hangulat a szereplőink között :) Idővel minden rendbe fog jönni, erről biztosíthatlak titeket! :) További szép estét és hetet kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy

9.fejezet ~ Váratlan utazás

Secret

Amikor beléptem az előtérbe, mélyet szippantottam a levendulával átitatott levegőből. Idegtépő csend fogadott. Eleinte nem értettem, miért, de miután kipillantottam a kertre nyíló üvegajtón, rájöttem. A szüleim kint voltak a teraszon a szomszédokkal. Fel sem tűnne nekik, ha betörnének. Egy vállrántás közepette felrobogtam a szobámba, hogy véletlenül se lásson meg senki. Az kellene még. Előhalásztam a szekrény aljából az egyik bőröndöt és vakon nekiláttam a pakolásnak. Zayn egy cseppet sem könnyítette meg a dolgom. Legalább annyit elárulhatott volna, hogy milyen ruhadarabok kerüljenek a kofferbe. Szinte már a hajamat tépve vágódtam le az ágyra s küldtem egy üzenetet a fekete szépfiúnak.

„Csak azt mondd meg, hogy melyikből rakjak többet? Rövid ujjú vagy hosszú ujjú? S”

Amíg várakoztam, kopogásra lettem figyelmes. Nagyot nyeltem. Azt hiszem, most jön a fejmosás. Mivel nem válaszoltam, anya résnyire kinyitotta az ajtót és úgy nézett a szemembe. Óceán kék íriszei szikráztak a dühtől.
- Megtaláltad a hazavezető utat? - gúnyolódott, miközben belépett a helységbe s becsukta maga mögött a mahagónit. Felsóhajtottam. Tudtam, hogy ez lesz. Válaszolni szerettem volna, de esélyem sem volt rá. Anyu leült mellém, arrébb dobálva a felsőimet. - Tegnap beszéltem Emily anyukájával. Fogalma sem volt arról, hogy náluk vagy. Alexandra... Elmondanád, mégis mi a fene folyik itt? És miért vetted elő a bőröndöt?
- Úgy érzem, nem tartozom magyarázattal - mondtam némi éllel a hangomban. Anya elkerekedett szemekkel nézett rám. - Jól hallottad. Itt az ideje, hogy a saját lábamra álljak.
- Munka és lakás nélkül? Ó, már értem. Zayn megvett téged - eltátottam a számat. Anyu úgy beszélt rólam, mintha egy rossz lotyó lennék. - Vele voltál ebben a két napban, nem? Akkor mit szépítenél a dolgon? Az ágyasa lettél.
- Elég! Ezt most azonnal fejezd be! Nem vagyok hajlandó végighallgatni a mocskolódásod - könnyeim makacs módon utat akartak törni, de eszem ágában sem akartam sírni. Megadtam volna anyámnak az örömet arra, hogy tovább ócsároljon. - Apától eltűrtem, hogy így beszéljen velem. Tőled már nem.
- Az a senkiházi megváltoztatott, hát nem veszed észre? - rázta meg a fejét, majd lemondóan végigmért és az ajtót becsapva magamra hagyott. Talán még az ablakok is beleremegtek.
A néhány perces sokkból a telefonom pittyegése zökkentett ki. A név láttán akaratlanul is mosoly szaladt az arcomra.

„Tegyél mindkettőből egyet-egyet. Jó, ha egy szoknyát is bekészítesz. Nyugi, nem színházba akarlak vinni! Hamarosan látlak. xx Z”

Tettem, ahogy Zayn írta. Amikor a fehérneműket pakolásztam befelé, elvörösödtem a felismeréstől. Az én alsóneműim cseppet sem szexisek. Már-már régimódiak és sokat takaróak. Megcsóváltam a fejem. Sürgősen be kell iktatnom egy vásárlást, ahol csak a fehérneműboltokat célzom meg. Egy-két új felső és nadrág sem ártana.
Hogy véletlenül sem haljak bele az unalomba és a várakozásba, vettem egy forró fürdőt és megpróbáltam kizárni a kertből felkúszó nevetéseket. Általában apa eléggé felszokott önteni a garatra, amikor ilyen összejöveteleket szerveznek. Nem egy sütögetés után csapattam le slaggal a füvet a hányástól és a kiöntött piától, míg anya a grillsütőt takarította. Megborzongtam a rám törő emlékektől.
Ahogy a nap kezdett lemenni, az én szemeim is az ágyhoz tereltek volna s nem Zayn kocsija felé. Bőröndömet magam után húzva robogtam le a lépcsőn, majd lopva a kert felé pillantva elhagytam a házat. Táskámat a vállamra csapva siettem az autó oldalának dőlő férfihez, aki azonnal a karjaiba kapott és egy szenvedélyes csókkal köszöntött. Ujjait finoman a fenekembe mélyesztette, amit halk nyöszörgéssel fogadtam.
- Többször viselhetnél ilyen nadrágokat - mormolta a számba, aztán berakta a csomagtartóba a cuccaimat. Mosolyogva megráztam a fejem s beszálltam a fekete járműbe, hogy mielőbb indulhassunk. Miután Zayn is elfoglalta helyét a vezetőülésen, a combomra simította kezét. - Beszéltél a szüleiddel?
- Esélytelen volt. Anya jóformán elkönyvelt egy olcsó ribancnak, apa pedig magasról tett rá, hogy otthon vagyok - rántottam meg a vállamat nemtörődöm módon. A fekete szépfiú szomorúan felsóhajtott és egy puszilt lehelt az arcomra amolyan vigasztalásképp. Beharapott alsó ajakkal megcirógattam igencsak borostás orcáját. - Tudtam, hogy ez lesz. Ne aggódj, nem okoz túl nagy lelki traumát. Majdcsak észreveszik, hogy elvesztették a lányukat... Még, ha képletesen is.
- Meg fognak békélni, higgy nekem - fordult a reptérre vezető útra. Naivan hittem abban, hogy csak hozzá megyünk és élvezzük a kikötő adta lehetőségeket. A jó idő közeledtével egyre több bódé nyit ki, hogy élettel töltse meg az amúgy is nyüzsgő várost. Emily-vel sokszor jártunk ki iskola után. Miután Zayn leparkolta az autót a reptér parkolójában, rám mosolygott. - Készülj fel életed egyik legjobb hétvégéjére!

***

Úgy tapadtam a taxi ablakára, mint egy őrült turista. Zayn telefonhívásokat bonyolított le mellettem olaszul, de fél szemmel azért nyomon követte cselekedetem. Jómagam is elővettem táskám legaljából a készüléket s megpróbáltam néhány fényképet készíteni a Colosseumról. Álmaimban se gondoltam, hogy egyszer valaha is eljutok Rómába. A milliárdos rendesen meglepett, amikor közölte velem a felszállást követően.

- Megérkeztünk - mondta Zayn, miután a taxi megállt a Hotel Quirinale előtt. Az állam kis híján a járdát súrolta, ahogy kikászálódtam a hátsó ülésről. A londiner azonnal a csomagjainkért sietett. Alig, hogy magamhoz tértem a kábulatból, már a recepciónál álltam. A recepciós hölgy szeme rögtön felcsillant Zayn-t megpillantván. Halovány mosoly kúszott arcomra, mikor meghallottam olasz akcentussal átitatott angol kiejtését. - Jó estét, Mr. Malik! Már vártuk Önöket!

- Köszönjük - szólalt meg a férfi, majd átvette a mágneskártyát s összekulcsolva ujjainkat a lift felé vettük az irányt. Szerencsére nem magassarkút viseltem, különben nem bírtam volna követni gyors lépteit. A felvonóegységbe lépve Zayn megnyomta a legfelső emeletet jelző gombot, aztán nekidőlt a lift falának és a mellkasához vont. - Amint felérünk a lakosztályba, nekem el kell mennem egy megbeszélésre. Fogalmam sincs, meddig tart majd.

- Ezzel azt szeretnéd mondani, hogy egy ideig egyedül kell dekkolnom és olyan tv csatornák választékában kell válogatnom, amelyeket nem értek? - biggyesztettem le a számat, melyre másodpercek múlva egy puha csók került. - Nem mehetnék inkább veled? Látni szeretném a várost.

- Sajnálom, de ez a megbeszélés rendkívül bizalmas. Nem engednek be csak úgy akárkit - cirógatta meg az arcomat, ezzel is megpróbált csitítgatni. Elhúztam a számat. - Holnap kiengesztellek valahogy, ígérem.

Aprót bólintottam s fejemet a vállára hajtottam. Negyed óra múlva sikeresen feljutottunk a hotel legfelső szintjére, ahol rögtön megtaláltuk a lakosztályunkat. A fekete szépfiú egy szempillantás alatt kinyitotta az ajtót, majd maga elé terelt. 

- Ugye csak ugratsz?! Komolyan az elnöki lakosztályt foglaltad le, mindössze két napra? - hüledeztem, miközben leraktam a táskámat a komódra. A bőröndjeink az ágy melletti kis ládánál kaptak helyet. Az elhúzott függönyöknek köszönhetően tökéletes rálátás nyílt a belvárosra. Alsó ajkam rágcsálva fordultam szembe a férfivel. - Biztosan el kell menned?

- Igen - fonta derekam köré karjait, aztán megcsókolt és felsóhajtott. Arca gondterhelt volt. - Nem szívesen hagylak egyedül, de nincs más választásom.

Szomorú sóhaj szökött ki számon, miután homlokon csókolt és a bőrdzsekijét magára kapva magamra hagyott a hatalmas helységben. A fényűzéssel barátkozva dobtam le magam az ágyra, majd felhívtam Em-t. A dobhártyám majdnem beszakadt, amikor a lány belesikított a telefonba. Beavattam legjobb barátnőmet is a délután történtekbe s azt kell, hogy mondjam, egy cseppet sem lepődött meg. Igazából, mindketten arra számítottunk, hogy apám dühösen nekem esik és akkor lőttek a mai utazásnak. Anyu kismiska volt hozzá képest.

- Örülj neki, hogy apádat jobban érdekelte a sütögetés, mint te - magam előtt láttam Emily halovány mosolyát, amit általában egy jókora nevetés szokott követni. Az előbbit egy sikolyszerű hangocska váltotta fel. - Jesszusom! Már ennyi idő van? Le kell tennem! Holnap kezdek a cukrászdában és véletlenül sem akarom, hogy a főnököm már az első napomon kirúgjon.

- Menj csak, nem tartalak fel. Köszönöm, hogy meghallgattál - hálálkodtam, aztán elköszöntünk egymástól. Hosszas csendben gubbasztás után megembereltem magam. Az önfejűségem és csökönyösségem vezérelt le a recepcióhoz, ahol utánaérdeklődtem, merre mehetett Zayn. A hölgy először nem igazán akart segíteni, de végül beadta a derekát s elárulta a férfi tartózkodási helyét. Ajkaim izgatott mosolyra húzódtak. - Nagyon szépen köszönöm.

Futólépésben leintettem egy taxit; a pulzusom valahol a csillagos egekben járhatott. Amint bediktáltam a címet, a sofőr egy pillanatra megfagyott. Kételkedve méregetett jó néhány percig.

- Én a maga helyében messziről elkerülném azt a környéket. Mostanában sok balhé volt arrafelé - avatott be, miközben elindult. Kíváncsian füleltem, hátha kapok még információt. - Gyilkosságok, robbantgatások... Egyfajta bandaháborúk, tudja.

- Sehol sem élhet nyugodtan az ember, igaz? - kérdeztem, mire a válasz egy fáradt bólintás volt csupán. Körülbelül egy óra múlva érkeztünk meg a keresett helyszínre. A sofőr eleinte nem akarta, hogy kiszálljak a taxiból. Barátságosan meglapogattam sebváltón nyugvó kezét s kifizettem a fuvart. - Vigyázni fogok magamra, de azért köszönöm. További jó éjszakát!

- Magának is, kedves! - suttogta legyőzötten, majd amilyen gyorsan csak tudott, a gázra lépett és elhajtott.

Kabátomat összébb húzva igyekeztem a hang irányába, mely már akkor megcsapta a fülem, mikor a sofőr leparkolta a taxit. Fájdalmas kiáltások hasítottak a sötét éjbe. Lépteimet megszaporázva értem egy rettentően lepukkant gyárépülethez. Vasból készült ajtaja résnyire nyitva volt, ám a gyér fényeknek köszönhetően alig láttam valamit. Egy alakot azonban ezer közül felismertem volna. 

- Nem hittem volna, hogy pont te árulsz el. Apám évtizedekig megbízott benned, talán még az életét is feláldozta volna, csakhogy megmentse a tiédet - szinte köpte a szavakat. Az előtte térdelő, nála jóval öregebb férfi sírva könyörgött, hogy engedjék el. Velős nevetés rázta fel a helységet. A vér meghűlt bennem. - A nyafogással nem mész sokra... De gondolom, ezzel nagyon jól tisztában vagy.

- Zain, kérlek...! Fiamként szeretlek, a mai napig is. Hát nem emlékszel, mennyi mindent köszönhetsz nekem? Hányszor vigyáztam rád, amikor a szüleid a válást intézték? Tőlem tanultad meg az olasz nyelvet... Velem jártál először a tengeren... Együtt stíröltük a fiatal, olasz nőket... - a milliárdos lesajnálóan megrázta a fejét, majd beletúrt a hajába. - Fiúk, intézzétek el! Véletlenül sem akarom látni a nyomait ennek a mocsoknak.

Szám elé kapva a kezem tompítottam sikításom. Két lövés dördült el mindössze. Két végzetes lövés. Eleget láttam és hallottam ahhoz, hogy eltűnjek erről a környékről. A taxisnak igaza volt. Ahogy hátráltam, véletlen ráléptem egy kődarabra, ami kellő hangerővel porladt szét a talpam alatt. 

- A kurva életbe! Van itt valaki! - üvöltött fel mérgében a fekete szépfiú, én pedig megpróbáltam elbújni. A szívem ki akart ugrani a helyéről, alig kaptam levegőt. A gyárépület oldalához préselődve füleltem. Pár perc múlva kivágódott a vasajtó. Ennyi, kész. Most írom alá a végrendelem. Kellett nekem elhagyni a szállodát...

Sziasztok!

Úgy terveztem, hogy csak a jövő hét elején teszem közé a fejezetet, de végül meggondoltam magam... A rész megírásában rengeteg segített BellaLili, akinek itt is megköszönöm a sok-sok ötletet és a bátorító szavakat ♥! Szívből jövő szeretettel ajánlom Neki, illetve minden kedves olvasómnak a fejezetet, ami lassacskán bevezet Zayn világába :) Remélem, elnyeri majd a tetszéseteket! :) Köszönöm a legutóbbi bejegyzéshez érkezett 1 kommentárt Miss Alison-nak és a 6 pipát ♥! További szép hétvégét és jó pihenést kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy

8.fejezet ~ Keserédes

Zayn faggatózását hidegen hagyva döntöttem fejemet az üvegnek, miután idegesen magamra csaptam az autó ajtaját. A milliárdos is hasonlóan cselekedett; mindenáron tudni akarta, mi a bajom.
- Felőlem titkolózhatsz egy ideig, de valahogyan úgyis kiszedem belőled - morogta, majd rámarkolt a combomra s beindította a motort. Felszisszentem, amikor megláttam bőrömön ujjainak helyét. Szinte hallottam, ahogy forogtak a kerekek az agyában. Egy pillanatra meghűlt bennem a vér. Zayn cinkos mosollyal az arcán fordította felém a fejét. - Már tudom is, hogy hogyan.
- Ugye nem fogsz bántani? - szökött ki a számon, mire élesen beszívta a levegőt. Sosem nézném ki belőle, hogy megütne egy nőt... Most mégis megfordult a fejemben. Összerezzentem, mikor megfogta a kezem. - Ezt azonnal felejtsd el! A legundorítóbb dolog, amit egy férfi tehet a nővel.
- Az erőszaknál egy fokkal jobb - mormoltam, miközben kiszálltam a járműből. Azt sem tudtam, miket beszélek. Miután megváltam a ruháimtól, magamra kaptam egy hálóinget s egy pár térdzoknit, majd megtámadtam a fürdőszobát. Alaposan megmostam az arcom és a fogaimat, aztán kibontottam a hajam. A tükörből egy zavart és kétségbeesett lány nézett vissza. Fél füllel hallottam, hogy kinyílt a szobaajtó. Vettem egy mély levegőt s bementem a szobába. Zayn beharapott alsó ajakkal mért végig, amikor az ágyhoz léptem. Felvontam a szemöldököm. Majdnem elröhögtem magam. - Valami baj van?
- Igen. A nadrágommal - bökött fejével az öle felé. A szám elé kaptam a kezem; a férfi slicce felmondta a szolgálatot. Az aprócska gomb abban a pillanatban lepattant a szőnyegre, ezáltal a milliárdosnak kellett fognia a fekete anyagot. Nemtörődöm módon megrántotta a vállát.  - Kissé szűk. De azt hiszem, tudunk kezdeni valamit a helyzettel.
Kínzóan lassan levetkőzött egy szál bokszerre, majd megkerülte az ágyat és végigfektetett rajta. Apró puszikkal borította be az arcomat, a nyakamat s a hálóingből kikandikáló mellkasom egy részét. Számat éhes csókkal támadta le, amit nem voltam rest viszonozni. Kezei feltérképezték lábaimat; belsőcombomon kis köröket írt le. Csípőm azonnal elemelkedett a takarótól, amikor végigfuttatta ujjait nőiességemen.
- Kitaláltam egy játékot. Addig nem élvezhetsz el, amíg el nem mondod, mi történt a színház mosdójában. Oké? - mormolta a számba. Felnyögtem. Mutatóujját belém vezetve tűrte feljebb az alvóruhám, hogy akadálymentesen hozzáférkőzhessen melleimhez. Fogai közé csíptette a bal bimbómat s mozgatni kezdte az ujját. Elvékonyodott hangon nyüszítettem, miközben Zayn kínzott. Körmeimet tetoválásokkal tarkított vállaiba mélyesztettem, amitől belemorgott a bőrömbe s erőteljesen megszívta a már fájdalmasan lüktető mellbimbómat. Egy jókora sikoly szökött ki belőlem. A fekete szépfiú kaján vigyorra húzta ajkait. - Na, elárulod? Vagy talán szeretnéd, hogy egész éjjel kényeztesselek?
- Zayn...! - nyöszörögtem a takarón vergődve. A milliárdos csak megnyalta alsó ajkát és a középső ujjával is megpróbált az őrületbe kergetni. Tekintete vágytól izzott; minden mozdulatából érezhető volt, hogy kíván engem. Lassan felőrölt a gondolat, hogy mindössze az előjátéknál tartunk. Idegesen kifújtam a levegőt. Eleget húztam a dolgot. - Oké. Elmondom. Csak-csak csinálj már valamit, kérlek!
Várakozóan fürkészve arcomat tapogatta ki az éjjeliszekrény fiókjának kilincsét, majd elővett egy óvszert.
- Scarlett megjelent a mosdóban és megcsókolt. Dőlt belőle a piaszag - ahogy a szavak elhagyták a számat, Zayn ökölbe szorította a kezét s a telefonjához sietett. Hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok. Olyan gyorsan történt minden. Az üvöltözéstől szinte remegett az egész szoba. Miután a szépfiú lerakta a készüléket, odamentem hozzá és a dereka köré fontam karjaimat. - Miért csinálta?
- Megtetszettél neki - morogta ingerülten, mintha valami szitokszót kellett volna kipréselnie a fogai között. - Majdnem minden partneremmel eljátszotta ezt. De, amit az előbb kapott, azt nem rakta zsebre.
- Kirúgtad? - kérdeztem halkan, miközben ajkaimat a hátán ugráló izmokhoz érintettem. Nyugodtabb sóhajtásából ítélve kezdett lecsillapodni. Nemlegesen megrázta a fejét, aztán szembefordult velem és megcsókolt. Óvatosan az ágyra fektetett, megvált az alsójától és felgörgette magára a védekezőeszközt. Körmeimmel húztam egy alig látható csíkot a mellkasán. - Tombold ki a dühöd!

***

A hátamra gördülve nyitottam ki a szemeimet. Az éjszaka történtek mosolyt csaltak az arcomra. Legnagyobb meglepetésemre semmim sem fájt; kipihentebb és éhesebb voltam mint valaha. A gyomrom megkordulásával egy időben nyílt a háló ajtaja s egy nagy tálcával egyensúlyozva megjelent Zayn.
- Jó reggelt! - mászott mellém, majd megcsókolt és a tálcát az ölembe téve elkezdett etetni. Nagyon meglepett ezzel a viselkedéssel, de felettébb aranyosnak találtam. - Ha végeztél, hazaviszlek. Ideje beszélned a szüleiddel.
- Semmi kedvem a kioktatásukat hallgatni - töröltem meg a számat. Zayn épp megakart szólalni, de leintettem. - Tudom, nem helyes a viselkedésem, mégsem érzem szükségét annak, hogy találkozzam velük.
- Sandy, kérlek...  Két napja nem láttak. Ne legyél ennyire makacs! Ők mégiscsak a szüleid - lehelt egy csókot a nyakamra és magamra hagyott.
Be kellett látnom, hogy Zayn igazat mond. Ettől függetlenül a haragom nem szállt el. Miután befejeztem az evést, lezuhanyoztam, fogat mostam és felöltöztem. Hajamat csak kifésültem s a tálca társaságában lementem a konyhába. A milliárdos útra készen állva pörgette mutatóujján a kocsikulcsot. Megráztam a fejem.
- Ha apámon múlik, nem számíthatunk semmi jóra - jegyeztem meg, miközben beültem az autóba. Anya talán elnézőbb lesz, de apa... Nehéz dió.
A gyomrom liftezni kezdett, amikor Zayn befordult az utcánkba. Mielőtt kiszálltam a kocsiból, nyomott egy puszit a számra.
- Pakolj össze néhány dolgot, este érted jövök - suttogta titokzatosan, amitől a pulzusom az egekbe szökött.
Halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy a fekete szépfiú mire készül. Egyedül abban voltam biztos, hogy fejmosás nélkül nem úszom meg a hazatértem.

Sziasztok!

Végre megérkezett a várva várt lehűlés, aminek köszönhetően tudtam koncentrálni az írásra :) Köszönöm az előző fejezethez érkezett 4 kommentárt - Jaranyi Maja, BezTina, iza jozsa és BellaLili, aki a Facebook-n írt nekem ♥ -, az 5 pipát és a 24 feliratkozót ♥! Megpróbálok igyekezni a folytatással, de mivel 2 új blogot is hamarosan megnyitok - egyikben csak társíró vagyok, Desiree-vel alkotunk ismét :) -, és a kötelezőkkel is haladnom kellene, nem sok időm van erre a blogra és magára az írásra :) Higgyétek el, a YBWM mellett ez a kedvenc írásom, eszem ágában sincs abbahagyni :) További szép hetet és jó hétvégét kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy

7.fejezet ~ Nincs menekvés

A végét elvetemült gondolataim ihlették! Gondolataim nagy részét a Simlis spinék című sorozat ködösítette el :)

A megjegyzés hallatán alsó ajkamba haraptam, Zayn pedig az égnek emelte tekintetét s megrázta a fejét.
- Scar, fogd vissza magad! Kérlek - jött oda hozzám a fekete szépfiú, majd egy csókot lehelt a szám sarkába. A lány fülig érő vigyorral figyelt minket. Kezdett frusztrálni a jelenléte. - Sandy, ő itt az én bájos asszisztensem, aki már-már a jobb kezem, Scarlett. Kitűnően vezeti a szórakozóhelyeim ügyes-bajos dolgait és csapnivaló pultos, amikor azt a helyzet kívánja.
- Alig vártam már, hogy végre megismerjelek. Valahogy éreztem, hogy ez a találkozás hamarosan el fog jönni - ölelt magához jó szorosan és megajándékozott egy arcra puszival. Meglepetten elmosolyodtam. Mi mást tehettem volna? - Nem akarok zavarni, csak egy-két dolgot kellene Zayn-nel megbeszélnünk. Pár perc az egész, tényleg.
- Csak nyugodtan, én már végeztem - raktam a mosogatógépbe a tányérom és a villám, majd rájuk mosolyogtam s elindultam a lépcső irányába, de a milliárdos elkapta a kezem és az ölébe ültetett. Fejét a vállamra fektette, ujjait pedig összekulcsolta a hasamon. Amíg Scarlett a táskájában kutakodott, odahajoltam Zayn füléhez. - Nem akarok zavarni. Miért nem mehetek fel a szobába?
- Szeretném, ha itt maradnál velem - harapott a fülcimpámba, amitől halkan felnyögtem. - Semmilyen titkos dologról nincs szó, amiről nem hallhatnál.
Igaza volt. Scarlett megmutatta főnökének a War Zone bevételi statisztikáit, illetve felvetett néhány ötletet, min kellene változtatni a közeljövőben. Átbeszélték a könyvelést és összeírtak egy rendelést. Zayn rendkívül meg volt elégedve az új szórakozóhellyel. Büszkeséggel töltötte el, hogy a War Zone ilyen felkapott.
- Köszönöm, hogy szakítottál rám időt - hálálkodott Scar, majd megölelték egymást. Mielőtt kinyitotta az ajtót, felém fordult. - Nagyon örültem a találkozásnak, Sandy. Remélem, este is összefutunk még. A barátnőm már szívesen megismerne.
- Talán holnap, ma ugyanis színházba megyünk - jelentette ki Zayn, én pedig felvont szemöldökkel feléje fordítottam a fejem. Örülök, hogy mindig az utolsó pillanatban értesülök mindenről. Legalább valamiben hasonlítanak Emily-vel. Miután Scarlett elhagyta a lakást, a milliárdos nekilátott kései ebédjének. Hajammal szórakozva felültem a konyhapultra s onnan figyeltem a férfit. - Annyit elárulsz, mit fogunk megnézni?
- Fogalmam sincs, a sofőröm intézte a jegyeket - rántotta meg a vállát. Megforgattam a szemem. Mit is várhattam volna?

***

Emily volt a segítségemre ruhaválasztás terén. Legjobb barátnőm gyakran jár a szüleivel színházba, így pontosan tisztában volt azzal, miben illik megjelenni. 

- Lélegzetelállító leszel, én mondom - kortyolt bele kávéjába Em, majd beleharapott a sütijébe. Hümmögve kémlelni kezdte az arcom. Összevontam a szemöldököm. - Más vagy, San. Ki vagy virulva, totálisan fel vagy töltődve. Megvan a kémia köztetek, igaz?

- Ennyire látszik? - motyogtam elpirulva. Emily vigyorogva bólogatott, mint az autókban található bólogatós kutya. Szédelegve felsóhajtottam. - Sosem éreztem még ilyet, tudod? 

- Örülök neked, de azért vigyázz. Oké? - törölte meg a száját barátnőm, amikor végzett a rendelése elpusztításával. Biccentettem. - Nézelődjünk még, vagy inkább készülődsz az estére?

- A második opciót választanám - tettem a kávém árát az asztalra, aztán a szatyrokkal a kezemben elindulunk a parkolóházba. 

Miután Em elfuvarozott a Malik-lakig, nekiláttam a készülődésnek. A fürdéssel nem vesződtem, mert a plazázás előtt megejtettem egy gyors zuhanyt. Kifestettem a körmeim, megcsináltam a hajam és a sminkem, végezetül pedig belebújtam a fekete, testhez simuló ruhacsodába. Nem volt rossz, amit a tükörben láttam. Sőt.

- Lepasszolom a jegyeket a sofőrömnek. A neje állandóan nyaggatja, hogy mindig csak otthon ülnek és nem járnak sehova - vont a karjaiba Zayn, majd ostrom alá vette a nyakamat. Apró csókokkal hintette be bőrömet s benyúlt a ruhám alá. Ujjai a harisnyám szegélyén táncoltak. - Ugye tudod, hogy nehéz lesz megfékezni a vágyaimat az előadás alatt?

- Tisztában vagyok vele - nyomtam egy puszit az arcára és arrébb araszoltam a férfitól, hogy alaposan végigmérhessem. Elállt a szavam. Tekintetem akaratlanul is dudorodó nadrágján időzött. - Ez a nadrág kellően kihangsúlyozza az idomaid. Nem gondolod?

- Talán nem tetszik? - duruzsolta, miközben a fenekembe markolva magához rántott. Ajkaink azonnal találkoztak. Ujjaimat az ingébe akasztottam, így vontam közelebb magamat a milliárdoshoz. Nyelve tüzes táncot járt az enyémmel. Mielőtt belemelegedtünk volna a csókba, Zayn elhúzódott s egy puszit lehelt a szám sarkába. - Indulnunk kell.

***

Guys & Dolls

Egyszerűen lenyűgözött az előadás. Az igazat megvallva sosem rajongtam a musicalekért, de ez elnyerte a tetszésemet. Talán a hangulata és a szereplők miatt. Zayn kis híján elaludt mellettem, még a rövid burlesque sem keltette fel az érdeklődését.
- Várj meg itt, mindjárt jövök - nyomtam a kezébe a blézerem és a táskám, majd eltűntem a nőrengetegben, akik mind a mosdóba jutásra várakoztak. Közel negyed óra múlva szabaddá vált számomra is egy fülke. Amint végeztem, az egyik üres mosdókagylóhoz léptem s megmostam a kezem. A szívemhez kaptam, amikor megláttam a tükörben egy csapzott külsejű és igencsak alkoholtól bűzlő Scarlett-t. Megráztam a fejem, hátha csak a képzeletem játszik velem, de sajnos nem így volt. Hogy engedhették be az épületbe? Zavartan pislogva szembefordultam a lánnyal. - Te mit keresel itt?
Válasz helyett a kagylóperemhez nyomott, ujjait a tarkómra simította és megcsókolt. Minden erejét belesűrítve próbálta elérni, hogy viszonozzam alkoholban úszó, kétségbeesett csókját.
- Hagyd abba, Scarlett! Mégis mi a fene ütött beléd? - löktem el magamtól a lányt, aki majdnem a földön találta magát. Ködös tekintettel kapott a kezem után, ezáltal nem esett el. Leráztam magamról a kezét, majd némi epés szájízzel és az ajtót feltépve elhagytam a mosdót. Zayn csodálkozott feldúlt viselkedésemen. Blézeremet a hátamra terítve fúrtam fejemet a mellkasába. Alig tudtam egy értelmes mondatot kinyögni, csupán csak susogtam. Nagyon halkan. - Menjünk innen, kérlek!

Sziasztok!

Döglődöm a melegben, pedig a ventilátor is megy... Ennyit rólam és a szenvedésemről :) Köszönöm az előző fejezethez érkezett 4 kommentárt - Lily Clark, BezTina, RS és BellaLili ♥ - és az 5 pipát ♥! Örülnék, ha többen kifejtenétek a véleményeteket :) A fejezet megtekintéseinek számából ítélve nemcsak 4-n vagy 5-n olvassátok a bejegyzéseket :) Tudom, nehéz szavakba önteni a negatívumokat, jobb esetbe a pozitívumokat :) Egy írónak - mint ahogyan azt sokan tudjátok - rengeteget jelent az olvasói véleménye :) Így kérlek titeket, hogy írjatok - és pipáljatok - bátran! :) Előre is köszönöm ♥! További szép estét és jó hétvégét, hetet kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy

6.fejezet ~ Üvegszilánkok

Hajamat egy kócos kontyba fogva osontam le a konyhába egy pohár vízért. Alig pár órája sikerült nyugovóra térnünk; Zayn rendesen lefárasztott. Minden egyes porcikám égett, mintha valaki parazsat pakolgatott volna a bőrömre. A fájdalom és az örömérzet határán lebegtem.
A sűrű villámlásoknak köszönhetően anélkül értem a földszintre, hogy bárminek is nekimentem volna. A konyhában azonban mégiscsak szükségem volt biztos fényforrásra, így kinyitottam a hűtőt. Dudorászva, hálóköpenyemet összébb húzva kaparintottam meg egy üveg vizet, majd felugrottam a pultra. Percekig ültem némán, gondolataimba temetkezve. Éppen visszavonulót fújtam volna, amikor az ég megdörrent s ijedtemben kicsúszott a kezemből az üveg. Szilánkok és a megmaradt víz kisebbfajta akadálypályát képezett a számomra. Ahogy átakartam lépni a csatateret, néhány apró és közepes méretű darabka a talpamba fúródott. Szitkozódva próbáltam meg kiszedni a nem a bőrömbe illő részeket, de nem jártam sikerrel. Sőt. Könnyeimmel küszködve nyitottam be az egyik helységbe, kötszer és géz után kutatva. Mivel ezzel sem volt szerencsém, így tehetetlenül és felettébb álmosan lerogytam az egyik székre.
Fogalmam sincs, mennyi idő telt el a konyhában szerencsétlenkedésem óta, mikor halk neszre lettem figyelmes. Alsó ajkamba harapva néztem Zayn-re, aki azonnal hozzám sietett.
- Miért nem keltettél fel? Eszedbe sem jutott, hogy elvérezhetsz? - kapott az ölébe sietősen, majd felvitt a fürdőbe. A mosdóra ültetve elővette az elsősegélydobozt s nekilátott a sebeim ellátásának. Nyöszörögtem a fájdalomtól. Miután több soron bekötötte a lábaimat, egy csókot hintett a számra. - Ideje aludnunk.
- Köszönöm - karoltam át a nyakát, miközben újra a karjaiban tartott. Álmos mosolyra húzta ajkait, aztán óvatosan lerakott a piha-puha párnák közé. Amint befeküdt mellém, szorosan magához vont és a nyakamba fúrta fejét. Egy pillanatra megremegtem, ahogy borostás arca hozzáért bőrömhöz.
Egy ideig a kint tomboló vihart figyeltem; képtelen voltam elaludni. Rettentő fejfájás gyötört, amit talán a nem igazán vészes vérveszteségnek köszönhettem.

***

Kis híján lefordultam az ágyról, amikor megláttam az órát. Átaludtam a délelőttöt... Illetve aludtuk. Meglepődtem, hiszen Zayn ilyenkor már vagy a századik telefonját intézné, esetleg a laptopja előtt görnyedne. Most viszont itt feküdt mellettem, a derékig lecsúszott takarónak köszönhetően megvillantva tetoválásokkal borított felsőtestét. A fejemet rázva elmosolyodtam. Még mindig hihetetlen ez az egész.
Miután megejtettem egy kötéscserét, lementem a konyhába, hogy összeüssek egy ebédet. Nem mondhatnám, hogy nagy szakács hírében állok, de otthon gyakran segítettem anyának. Szomorúan felsóhajtottam. Egyszerűen felfoghatatlan, hogy amióta Zayn belecsöppent az életembe, még egy telefonhívásra sem méltatnak a szüleim.
- Miért nem a takarítással kezdted előbb? Az ebéd ráért volna később is - hallottam meg a milliárdos szórakozott hangját, miközben összeseperte a véres üvegszilánkokat s felmosott. Megrántottam a vállam. Az igazat megvallva, tényleg nem hiányzott volna egy újabb vágás. Amint elpakolta a felmosót és a seprűt, körém fonta a karjait és egy puszit lehelt a homlokomra. - Mit szólnál ahhoz, ha inkább rendelnénk valamit?
- Hogyisne! Szeretném valamivel meghálálni, hogy az éjszaka közepén felkeltél és elláttad a vágásaimat. Elismerem, nem vagyok egy michelin csillagos séf, de néhány alapvető fogást én is el tudok készíteni - a férfiből majdnem kibuggyant a nevetés, ahogyan magyaráztam. Finoman a vállára csaptam, aztán megcsókoltam s mosolyogva nekiláttam a csirkemell előkészítésének. - Hol találom a dijoni mustárt, a juharszirupot és a vörösborecetet?
- Az ebédlő melletti szobácskában tárolja az ilyesmiket a szakácsnőm, azt hiszem. Egyszer főztem, akkor is odaégettem az egészet... Többet nem próbálkoztam, inkább mireliten élek vagy beülök egy étterembe - vakarta meg a tarkóját, aztán elindult az említett helység felé. Pár perc múlva a keresett élelmiszerekkel tért vissza. - Segíthetek valamiben?
- Nem, köszönöm. Ez egyfajta ajándék, egyedül akarom megcsinálni - mondtam, végigsimítva Zayn arcán. Aprót bólintott, majd a tenyerembe csókolt és leült az asztalhoz. Amint befűszereztem a húst, kerestem egy tűzálló tálat és belepakolásztam a csirkemellet. A mustárt összekevertem a sziruppal meg az ecettel s az elkészült mártást a húsra öntöttem. A sütőt a kapkodásom miatt nem sikerült előmelegítenem, de úgy véltem, anélkül is sikerül az étel. Ahogy a csirkemell sütőbe került, elégedetten felsóhajtottam és Zayn felé fordultam. - Rád bízhatom egy kicsit az ebédet? Szeretnék lefürödni és átöltözni.
- Az ágyra készítettem néhány ruhadarabot - kacsintott rám, én pedig elvörösödött fejjel az emeletre siettem. A kötésre ügyelve gyorsan letusoltam és hajat mostam, aztán megszárítkoztam és felöltöztem. A rúzst s a telefonomat zsebre csúsztatva robogtam le a földszintre. Zayn azonnal felém kapta a fejét. Ajkain széles mosoly terült szét. - Még egy ilyen hétköznapi öltözékben is rendkívül gyönyörű vagy.
- Tökéletesen tudsz hazudni - néztem rá a sütőben piruló ételre, ami már majdnem készen állt az elfogyasztásra. Miután megterítettem, a milliárdos szépfiú az ölébe rántott és egy szenvedélyes csókot lehelt a számra. Kezei a fenekemre tévedtek, míg én a mellkasán indultam el felfedezőútra. Már éppen belemelegedtünk a dolgokba, amikor párhuzamosan megszólalt egymással a sütés végét jelző kis vekkerszerűség és a csengő. Zayn idegesen felsóhajtott. - Kezdj el nyugodtan enni, én megnézem, ki az.
Elhúzódott szájjal, de bólintottam s nekiláttam az evésnek. A gyomrom boldogan kordult meg, ahogyan az első falatok leértek. Mielőtt végeztem a nem is olyan kicsinyke adagommal, egy barna hajú lány libbent be a helységbe. Megilletődve néztem a mögötte álló milliárdosra.
- Atyagatya! Zayn nem túlzott, mikor azt mondta, hogy dögös vagy.

Sziasztok!

Egy kicsit későn, de sikerült megírni :) Elnézést a rövidségéért :3 Köszönöm az előző fejezethez érkezett 3 kommentárt - BezTina, Anna Annau és Vigh Ágnes ♥ - és a 7 pipát ♥! Remélem, ehhez a részhez azért többen kifejtitek majd a véleményeteket :) A következő fejezet fogalmam sincs, mikor érkezik :3 Igyekszem :) További jó éjszakát és kellemes szünetet kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

5.fejezet ~ Adatok

Moonlight

Feszélyezett néztem tükörbe, miután magamra öltöttem az ágyra kikészített pizsamát. A köntössel és a mamusszal semmi bajom se volt, de a falatnyi bugyi és a hozzá tartozó, csipkés top hagyott némi kívánnivalót maga után. Teljesen eltért az én éjszakai szereléseimtől, sokkal kihívóbb és szexibb volt. Alsó ajkamba harapva összehúztam magamon a kimonót s Zayn keresésére indultam. Ahogy végighaladtam a hosszú folyosón, minden ajtón benyitottam, hátha meglelem a férfit valahol. Az emelet sarkában egy ízlésesen berendezett könyvtárszobára bukkantam. Kíváncsiságomat sehogy sem tudtam legyőzni. Halkan besurrantam a helységbe, majd izgatottan körbenéztem. Egy laptopra lettem figyelmes az üveg dohányzóasztalon, illetve egy vaskos mappára. Közelebb merészkedve az asztalhoz elkerekedett a szemem. Az irattartón az én nevem szerepelt. Lerogytam a bőrülőre, az ölembe vettem a dossziét s kinyitottam. Egy körülbelül 4-5 évvel ezelőtt készült kép kapott helyett az első oldalon, a következőn pedig az adataim voltak olvashatóak. Kis híján elsírtam magam. Kihasznált. Tisztában volt mindennel, ami velem kapcsolatos.
Mielőtt lementem volna a földszintre, visszaraktam az asztalra az iratgyűjtőt és elhagytam a helységet. Vegyes érzelmek kavarogtak bennem, főként a düh és megalázottság. Hajamba túrva léptem át a konyha küszöbét, ahol a maffiavezér a tűzhely körül serénykedett, több-kevesebb sikerrel. Két bögre pihent a konyhapulton; a levegőben a forrócsokoládé jellegzetes illata keringett. Ó, csak nem romantikázni akar velem? Ráadásul a kedvenc édességemet is ellenem fordítja? Pofátlan fickó.
- Ülj csak le a kanapéra, mindjárt megyek én is - mosolygott rám biztatóan Zayn. Apró mosolyra húztam a szám, hogy ne legyen feltűnő kedvtelenségem s úgy tettem, ahogy a férfi kérte. Táskámból előhalásztam a telefonom, majd küldtem egy üzenetet Emily-nek. Miközben visszaolvastam az este folyamán érkezett irományokat, észre sem vettem, hogy Zayn leült mellém. Csak akkor eszméltem fel, amikor végigsimított combomon. Zavartan pislogva felnéztem arcára. - Szexi vagy ebben a szettben.
- Ez volt a célod, nem? - haraptam alsó ajkamba; a fekete szépfiú aprócska puszikkal borította be a nyakamat és egy határozott mozdulattal az ölébe húzott. Lüktető erekciója a fenekemhez simult. Puszijai harapásokká alakultak át, amik egyre akaratosabbak voltak az eddigi gyengéd érintéseknél. Megpróbáltam elhúzódni, de Zayn nem eresztett. Izmos karjai szorosan a derekam köré fonódtak. Fogai hosszú ideig tartották fogva nyaki ütőerem. Felszisszentem a hirtelen belehasító fájdalomtól. - Zayn, ez fáj... Finomabban.
- Mit kerestél az irodámban? - mormolta bőrömbe idegesen. Egy pillanatra megállt a szívem s levegőt is elfelejtettem venni. Puha ajkaival végigsimított a harapások helyén, majd felemelte a fejét. Tekintete szikrákat szórt. - Ne próbáld meg letagadni, a biztonsági kamerák felvettek.
- Téged kerestelek - nyögtem ki akadozó lélegzettel. A férfi felvonta a szemöldökét. Mintha kételkedett volna a szavaimban. - Benéztem minden szobába, de sehol sem találtalak. Semmi rosszat nem akartam.
- Jól van, nyugodj meg. Csak megkérdeztem - hüvelykujjával óvatosan letörölte kósza könnyeimet, amelyek eleinte fel sem tűntek. - Nem szeretem, ha a magánszférámban turkálnak. Legközelebb várj meg a szobában, rendben?
Válaszként bólintottam egyet, Zayn pedig egy puszit hintett a szám sarkába és elvette a dohányzóasztalról a bögréket. Az egyiket nekem adta, a másikba ő kortyolt bele. Szomorúan elhúzta a száját.
- Hmm, ez már koránt sem forrócsoki - állt fel mellőlem, aztán eltűnt a konyhában. Követhetetlen a hangulatváltozása. Először nekem esik, most meg panaszkodik, hogy kihűlt az édesség. Miért nem maradtam nyugton, miért?! A kíváncsiságom visz majd a sírba, az biztos. Gondolatmenetemből a férfi kíváncsi hangja zökkentett ki. - Felmelegítsem a tiédet is?
- Igen, köszönöm - mentem oda hozzá, majd bátortalanul átadtam neki a bögrém. A hideg futkosott a hátamon, ahogy lassan közénk telepedett a csend. Az időközben újra felmelegedett csokoládét kortyolgatva néztünk valamilyen romantikusnak nevezhető filmet a tévében, bár én kételkedtem abban, hogy Zayn is a képernyőt tüntette ki a figyelmével. Szabad kezével a combomon kalandozott, ajkait pedig többször a nyakamhoz érintette. Alsó ajkamat harapdálva leraktam a kezemből az üressé vált csészét s lángoló arccal a férfi felé fordítottam fejem. Szinte felfalt a szemeivel. - Nem tetszik a film?

Zayn nemlegesen megrázta a fejét, majd kikapcsolta a tv-t és megcsókolt. Lassan, ráérősen faltuk egymást s közben észrevehetetlenül újra a férfi ölébe kerültem. Fenekemre csúsztatva kezeit emelkedett fel a kanapéról, aztán felegyensúlyozott velem a lépcsőn a hálóig. Arcomat nyakába rejtettem, karjaimat pedig az övén pihentettem.
- Szeretném, ha az eddigieknél is jobban ellazulnál - fektetett végig az ágyon, miután kulcsra zárta az ajtót. A pizsamám felső részét a földre dobva kezdte apró puszikkal ostromolni a hasamat, kezeit pedig a melleimre simította. A vér fémes íze beterítette a számat, ahogy erősen alsó ajkamba haraptam. Hátam ívbe feszült, amikor eltűnt rólam a bugyi és s csizma is. Zayn széles mosolyra húzta a száját. Szemei feketén csillogtak a vágytól. - Elviselném, ha többször fogadna ez a látvány.
- Csak egy átlagos lány vagyok, tele anyajegyekkel és gátlásokkal - motyogtam értetlenkedve. A férfi megrázta a fejét, majd megvált pólójától. Nyeltem egy nagyot. Kezeimet a mellkasára vezette s arra kért, hogy fedezzem fel bőrének minden egyes négyzetcentijét. Érintésem alatt vibráltak izmai. Nyakán lévő tetoválásán végigfuttatva ujjaimat bukott ki belőlem egy kósza kérdés. - Gyakran jársz edzeni?
- Amikor időm engedi - hajolt vissza a hasamhoz. Csókjai egyre közelebb vándoroltak nőiességemhez. Úgy tűnik, Zayn a tettek embere, mintsem a szavaké. Kapkodtam a levegőt, a mellkasom szabálytalanul emelkedett fel-le. Hangtalanul vergődtem kényeztetése alatt. Lábaimat szétfeszítve hagyott kisebb harapásokat belső combomon, aztán felegyenesedett és megvált az alsójától. Nagyot sóhajtottam. Amint előkerült az éjjeliszekrény egyik fiókjából az óvszer, Zayn a hátára feküdt s az ölébe húzott. - Te irányítasz, Sandy!
Nyugtalanul pislogtam párat. Biztos, hogy ezt akarja?! Totálisan analfabéta vagyok szex terén, bár lefogadom, hogy ezt is tudja rólam.

Sziasztok!

Lassan egy hónapot ültem már ezen a fejezeten, itt az ideje, hogy közzétegyem :) Köszönöm az előző részhez érkezett 4 kommentárt - RS, Babe8, BezTina és Tokodi Vivien ♥ -, a 8 pipát és a 23! feliratkozót ♥! Hamarosan több időm lesz a történetre, legalábbis remélem :) A következő fejezet még nem tudom, mikor érkezik... Amint le tudom írni a gondolataim :) További szép estét és kitartást az utolsó héthez ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy

4.fejezet ~ Titkos randevú

Reggel kifejezetten sokáig lustálkodtam. Se erőm, se kedvem nem volt a szüleimmel találkozni. Még sosem beszéltek így hozzám. Akármennyire is szeretem őket, mégsem tűröm el az ítélkezést. Tudtommal nem embert öltem, vagy bankot raboltam... Csak egy rossz fényben feltüntetett, eszméletlenül jóképű és nagyon figyelmes férfivel töltöttem az éjszakát.
Az ebédet a szobámban fogyasztottam el. Miközben ettem, folyamatosan azon gondolkodtam, hogyan is surranhatnék ki a házból a randira felvett ruhámban anélkül, hogy a szüleim észrevennék nem épp hétköznapi viseletem. Hosszas gondolkodás után felhívtam Em-t, hátha tud segíteni.
- Mi lenne, ha azt mondanád anyukádéknak, hogy színházba jössz velünk és utána nálunk is alszol? Ha végképp nem hisznek neked, nyugodtan felhívhatnak engem. Ne félj, míg engem látsz! - Emily szemrebbenés nélkül tudott füllenteni, ellentétben velem. A háttérben sutyorgást véltem felfedezni, de nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet. Biztosan csak a szüleivel beszélgetett. - Na, mit szólsz?
- Nincs jobb ötletem, szóval kénytelen vagyok a tiédet használni - slattyogtam le a lépcsőn a tálcával, amin az ebédem vittem fel körülbelül fél órája. Apa a kanapén ülve nézett valami filmet, anya pedig a konyhában tett-vett. Nem megszakítva legjobb barátnőmmel a beszélgetést raktam le a tálcát az ebédlőasztalra, majd egy halk köszönöm-t elmormogva visszahúzódtam a rejtekhelyemre. Hatalmas sóhajjal zuhantam a párnák közé. - Annyira szokatlan, hogy szinte levegőnek nézzük egymást anyáékkal.
- Egyszer csak megbékélnek - mormolta Em. Megrántottam a vállam. Ha én nem lépek, akkor ők sem fognak. - Eldöntötted már, miben bolondítod még jobban magadba Zayn-t?
- Farmerban és pólóban nem mehetek, igaz? - kérdeztem félve. A válasz egy kisebb dühkitörés volt, amit egy kioktatás követett. Szemeim kis híján leragadtak. Rettentően utálom, ha kiselőadást tart. - Emily, elég! Majd felveszek valami ruhát meg egy magassarkút és kész. Nem csinálok belőle nagy ügyet.
Ekkor megszakadt a vonal, vagyis Em rám nyomta a telefont. Negyed óra múlva az ajtóban állt, kezében a sminkcuccokkal teli táskájával és egy bőrönddel. Kezeimet ökölbe szorítottam. Szívesen beleütöttem volna a falba, de nem akartam a kórházban kikötni.
- Nem áll jól neked ez a harciasság - mosolyodott el, miközben pakolászni kezdett az ágyamra. Fújtattam egyet, mire felnevetett. - Nyugodj meg, vadmacska! Csak segíteni jöttem.
- Egyedül is feltudok öltözni - mormoltam. Olyan volt, mintha a falnak beszéltem volna. Em dudorászva leültetett az egyik székre, aztán nekilátott a sminkemnek. Egy cseppet sem hatotta meg szikrákat szóró tekintetem. - Hajthatatlan vagy, Maraschino.
- Mondj újat - kacsintott nevetve. Az eszem megáll, komolyan mondom! Kellett nekem beavatnom ezt a levakarhatatlan, de szeretni való tyúkot. Amikor kész lett a sminkem és a hajam, Emily elővarázsolt a bőröndjéből egy fekete-arany, pánt nélkül ruhát és egy pár magassarkú szandált. - Öltözz át, hisztikirálynő! Tökéletesen fogsz festeni, majd meglátod!
- Gyerek még az idő. Zayn csak 7-re jön értem és most fél 5 van - néztem a falon kattogó órára lányos zavaromban. Em megrázta a fejét, én pedig felvontam a szemöldököm. - Mi az?

***

Lelkemben rőzse-dalokkal bújtam bele a ruhához ajánlott bőrkabátba. Emily a terv szerint avatta be a szüleimet, akik nem igazán örültek annak, hogy a ma éjszaka folyamán sem leszek itthon. Különösebb figyelmet nem fordítottam véleményüknek.
- Majd jövök! - csuktam be a bejárati ajtót, majd komótos léptekkel elindultam az utca végére. A szél bele-belekapott hajamba s a lábaim is fáztak egy kicsit. Nem ártott volna egy testszínű harisnyát felvennem. Szétszórtságomon mérgelődve közelítettem a rám várakozó Volvo-t. Zayn az oldalának dőlve mosolygott ellenállhatatlanul. A szívem egy pillanatra kihagyott egy ütemet. Egyik kezével végigsimított az arcomon, a másikkal pedig magához vont. Félénken elmosolyodtam. - Szia!
- Nincs mitől félned, Sandy. Legalábbis addig, amíg a közelemben vagy - lehelt egy csókot az arcomra, majd beszálltunk az ébenfekete járműcsodába. Alsó ajkam harapdálva kezdtem el megemészteni szavait. Tisztában voltam a megismerkedésünk előtt is, hogy egy maffiózóval eléggé veszélyes kapcsolatba bonyolódni. Kitudja, milyen ügyekbe keveredhetek miatta... A negatívumokat a képzeletbeli szőnyeg alá söpörve megpróbáltam csak a vacsorára koncentrálni. Biztosan fantasztikus lesz, amilyen az előző éjszaka volt. Gondolataimból Zayn egyre feljebb vándorló keze s kíváncsi hangja zökkentett ki. - A szüleid nem tudnak róla, hogy velem vagy, igaz?
- Elevenen megnyúztak volna, szerintem - ráztam meg a fejemet, miközben combomon zongorázó ujjait figyeltem megunhatatlanul. A zebra előtt megállva rám emelte csokoládébarna szemeit, ajkait pedig kíváncsi mosolyra húzta. - Miért nem költözöl el otthonról? Érett, felnőtt nő vagy. Jogod van a szabadsághoz, egyáltalán nem kellene már a szüleidtől függened.
- Tisztában vagyok vele. De, mivel nincs állásom, amiből el tudnám tartani magam, ameddig csak lehet, otthon maradok - szánalmasnak éreztem magam. A korombeliek már rendelkeznek saját anyagi háttérrel és némelyikük családdal is. Nincs mese, munkát kell keresnem. Miután Zayn leparkolt az étterem parkolójában, segített kiszállni az autóból s megfogta a kezem. Az asztalunk egy eldugottabb részen volt, előre lefoglalva. Amíg a pincér fel nem vette a rendelésünk, addig beszélgettünk tovább. Zayn igencsak rá volt kattanva a kocsiban felhozott témára. - Ha szeretnéd, segítek munkát keresni. Jó kapcsolataim vannak a környező cégek vezetőivel.
- Ez igazán kedves - mosolyodtam el. Eszem ágában sem akartam Zayn-t megbántani, de szerettem volna egyedül talpra állni. - Sok mindent hallottam már rólad, mégsem tudom, miért lettél vállalkozó. Biztosan nem volt könnyű ilyen sikeressé válnod.
Arca elkomorult egy pillanatra. A kíváncsiságom tesz majd sírba, az biztos. Percekig nem szóltunk a másikhoz, csak óvatosan méregettük egymást. Zayn végül felsóhajtott s borostáján végigfuttatva ujjait megszólalt.
- 17 éves koromban apám meghalt az egyik bandaháborúban. Esélye sem volt a túlélésre, annyi vért veszített. A harc előtt beavatott a végrendeletébe, amiben világosan kijelentette, hogy nem a testvéreim, hanem csak és kizárólag én vihetem tovább a vállalkozást. Anyával ezen össze is vesztek, mert nem akarta, hogy úgy járjak, ahogy apa. A temetést követően nyakamba szakadt minden. Éjjel-nappal csörgött a telefon, rengeteg megbízásom érkezett. Egy év alatt bejártam szinte az egész világot, közben megpróbáltam a családdal is foglalkozni - egy pillanatra megállt, hogy igyon egy keveset. - Remek embereim vannak, akik hozzáértően végzik a kiadott feladatokat.
Az este további részében is a vállalkozásról volt szó, illetve belőlem is kiszedett néhány, számára hasznos információt. Állítása szerint még sosem nyílt meg ennyire senkinek sem, mindig is zárkózott és begyepesedett volt.
- Más voltam, mint a többi srác. Amíg ők fociztak, én előkotortam valahonnan egy papírdarabot és rajzoltam - vette elő a telefonját, majd megmutatott pár félkész és kész művet. Elismerően bólogattam. A pálcikaembernél valahogy sosem jutottam tovább. - Amikor elköltöztem otthonról, a házamban lévő szobákat első dolgom volt a saját ízlésemre formálni. Egyedül a hálószobám maradt letisztult és rajzmentes.
- A kívülállók nem nézik ki mindezt belőled - mondtam, miközben megkóstoltam a desszertet. A csokoládé azonnal szétolvadt a számban, amitől egy másodpercre lehunytam a szemem. Isteni volt. - Úgy értem, amit rólad hallanak a médiából, az nem mindig pozitív. Arra hivatkoznak leginkább.
- Nem igazán bánom ezt, tudod? - mosolyodott el. Ujjai többször végigcikáztak kézfejemen, amivel kuncogást váltott ki belőlem. - Nem minden és mindenki az, aminek mutatja magát. Rólam is felépítettek megannyi képet, amit semmiféleképpen se akarok lerombolni. Csak a hozzám legközelebb állók tudják, milyen vagyok valójában.

Sziasztok!

Többszöri átolvasás után publikálnám is a soron következő fejezetet :) Mire jó az - utolsó - érettségi szünet :3 Köszönöm az előző részhez érkezett 4 kommentárt - BezTina, RS, Anna Annau és Józsa Iza - ♥, a 6 pipát és a 16 feliratkozót ♥! Hálám örökké üldöz titeket :)! Lassan, de biztosan beindul a történet, aminek nagyon örülök :3 Remélem, elnyeri tetszéseteket a fejezet és írtok majd véleményt vagy pipáltok :) További szép hetet kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy