13.fejezet ~ Találkozás

Sziasztok!

Pörögnek a sulis napok, már azon kapom magam, hogy hétfőn gólyahét a gimiben és szívatjuk a kicsiket :) Gyorsan elszaladt, mikor én voltam kilencedikes... :) Az ötletekért hálás köszönetem BellaLili-nek, aki bármennyire is elfoglalt, szán rám egy kis időt ♥! Köszönet üldözi még az előző fejezethez érkezett 2 kommentár íróját is - Tiny Destiny és BezTina ♥ - , és köszönöm a 6 pipát ♥! A következő fejezetnél találkozunk! További szép estét és jó pihenést, olvasást kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy

Feszültség uralkodott az autóban. Zayn a telefonján csüngött; arca olykor-olykor dühös grimaszra húzódott, legszívesebben ripityára törte volna a készüléket. A sofőr az útra koncentrált, néha sandított csak felénk a visszapillantó tükörben. Amikor a jármű begördült az udvarba, a milliárdos zsebre vágta a mobilját.

- Maradj az autó közelében! - szólította meg a volánnál ülő férfit, miközben kiszállt mellőlem. Éppen nyitottam volna ki az ajtót, amikor megelőzött. Derekamra csúsztatva kezét terelt a ház felé. Miután beléptünk az előtérbe, tekintetem a nappali felé terelődött. Egy pokrócba bugyolált, barna hajú lány ült a kanapén. Kezében egy bögrét szorongatott görcsösen s hangosan szipogott. Amint észrevett minket, zokogásban tört ki. Zayn odasietett hozzá és a karjaiba zárta. - Ssh, minden rendben! Nyugodj meg, Bells! Itt vagyok... Itt vagyok...

- Annyira féltem, bátyus - nyöszörögte kétségbeesetten, majd rám nézett. Ekkor tüzetesebben feltérképeztem arcát. Kísértetiesen hasonlítottunk egymásra. Hátborzongató volt. Zavartan az őt ölelőre kapta tekintetét. - Kivel jöttél?

Közelebb merészkedtem hozzájuk és leültem az egyik fotelbe. Zayn rám mosolygott, amit idegesen viszonoztam. Bella alig bírta levenni rólam a szemét. Valószínűleg neki is feltűnt a hasonlóságunk. Ez az egész kezd egyre furcsább lenni.

- Ő itt a barátnőm, Sandy - nagyot nyeltem. Nem gondoltam volna, hogy valaha is ezt mondja majd. A barna hajú szépség elvigyorodott. - Bella pedig az én imádnivaló húgom, vagyis mostohatestvérem.

- Ó - nyögtem ki meglepetten. Meg sem említette, hogy a szülei örökbe fogadtak valakit. Újabb titokra derült fény. Gondolatmenetemből a maffiavezér telefonja zökkentett ki. Sietősen felvette s mire feleszméltünk Bellával, a férfinek már hűlt helye volt. A lány szomorúan megszólalt. - Állandóan csak a rohanás. Mondd, rád kellően odafigyel?

- Volt egy kisebb hullámvölgy a kapcsolatunkban, de amikor találkozgattunk, nem zaklatta senki sem telefonon - rántottam meg a vállamat, miközben odaültem Bells mellé. Az üressé vált bögre alatt egy fénykép pihent... A szüleimről. Zavartan magamhoz vettem a fotót. - Ez honnan van?

- A nevelőanyámtól kaptam, még kiskoromban. Az anyukám adta neki, hogy tudjam, kik az igazi szüleim - mondta félénken, nekem pedig elkerekedtek a szemeim. Bella a kezemre simította a sajátját. - Mi a baj?

- Hazugságban éltem le az életem - suttogtam könnyeimet nyelve. - Mindig is szerettem volna, hogy legyen egy testvérem. Amikor anya teherbe esett, majd' kiugrottam a bőrömből. Esténként befészkeltem magam az ágyukba és elmeséltem a napomat a pocaklakónak. A szülés idején a nagyszüleimnél voltam, apa nem engedte, hogy velük menjek a kórházba. Két nappal később, mikor hazajöttek, egy világ dőlt össze bennem. Azt mondták, egy orvosi műhiba következtében meghalt a baba.

- Nagyon sajnálom - ölelt jó szorosan magához, nekem pedig eleredt a könnyem. Karjaimat a lány köré fonva próbáltam meg lenyugodni. Amint valamelyest sikerült, megtöröltem az arcom s felsóhajtottam. - Az utóbbi szemen szedett hazugság. A testvérem nem halt meg. Él és virul... Itt ül mellettem...

Bella a szája elé kapta a kezét. Könnytől fátyolos tekintete köztem és a fénykép között cikázott. Miután feldolgozta szavaim, zokogva a karjaimba omlott. Hüppögve szorongattunk egymást. Megválaszolatlan kérdéseim nem hagytak nyugodni. Zayn miért nem mondta el, hogy a mostohatestvére valójában az én húgom? Miért adták a szüleink örökbe Bells-t? Miért hazudtak nekem?

A sírógörcsöt egy tartalmas beszélgetés követte. Bátran kijelenthetem, hogy azonnal egy hullámhosszra kerültünk Bellával. Kiveséztük, ki mit szeret s mit nem, szóba kerültek a pasiideálok s igazából minden, amiről az elmúlt 19 évben álmodni sem mertem volna. A szó szoros értelmében megtaláltam a másik felem.

- El sem tudod hinni, mennyire örülök neked - suttogtam a lány nyakába fúrva a fejem, miután végigfeküdtünk a kanapén. Egymásba voltunk gabalyodva, de egy cseppent sem bántam. Csak reménykedni tudtam abban, hogy most már nem szakítanak el minket a másiktól. Kíváncsian megtámasztottam mellkasán az állam. Mosolyogva nézett le rám. - A Malik család meg sem említette egyszer sem, hogy az igazi szüleidnek van egy lánya?

- Nem, sajnos - mondta csalódottan, miközben kisimított egy tincset az arcomból. Lehunyt szemmel simultam érintésébe. - Yaser halála után Zayn egyre több időt fektetett a munkába, de mellette megpróbált foglalkozni velünk. Amikor megtudtuk, miért halt meg a nevelőapám, Trisha öngyilkos lett. Fejbe lőtte magát egy pisztollyal, amit a fehérneműi között talált. A mostohatestvéreimmel a mai napig nem hevertük ki a látványt. Tris vérbe fagyva feküdt a padlón, kezében a fegyverrel. A legkisebb lány, Safaa még nagyon aprócska volt. Alig emlékszik az anyjára. Szerencsére nem volt otthon, mikor a tragédia történt.
- Hihetetlen, min mentetek keresztül - motyogtam alsó ajkam rágcsálva. A sírás fojtogatott, már harmadjára. - Az én életem ehhez képest tündérmese, egy aprócska bibivel megáldva.
- Most már egyenesbe jön minden - húzta mosolyra ajkait, aztán ránk terítette a pokrócot. Másodpercek leforgása alatt álomba szenderültem.

***

A reggel nem a nappaliban, hanem Zayn hálószobájában ért. Annyira ki voltam ütve este, hogy nem érzékeltem semmit. Arra sem ébredtem fel, hogy a milliárdos megszabadított a ruháimtól, valószínűleg megfürdetett s belebújtatott egy pólóba meg egy bokszerbe. A köszönetemet garantáltan nem teszi majd zsebre. Miután valamelyest magamhoz tértem, leslattyogtam a konyhába. Húgom az asztalnál ült és egy banánt bontott ki álmosan.
- Szia! - mentem oda hozzá és mindenféle magyarázkodás nélkül magamhoz öleltem. Kuncogva viszonozta, aztán elém rakta a gyümölcsöstálat. - Zayn korán elment dolgozni, de megígérte, hogy reggelire visszaér és hoz valami laktatóbbat.
- Remek - bólintottam unottan. Semmi hangulatom nem volt a férfihoz, de mindenképpen beszélnem kell vele. Egyetlen egy dolgot tudtam benne értékelni, mégpedig azt, hogy nem hagy minket éhen veszni. - Hogy aludtál?
- Kavarogtak a gondolataim. Még most sem tudom felfogni, hogy egymásra találtunk - mosolyodott el szégyenlősen, mire megfogtam asztalon pihenő kezét. Biztonságot keresve kulcsolta össze ujjainkat, majd felsóhajtott. - Hogyan fogjuk tartani a kapcsolatot? Mert nem akarok sokáig messze lenni tőled.
- Költözz hozzám! - vágtam rá gondolkodás nélkül. Ennél egyszerűbb megoldást nemigen találhatnánk. - A nappaliban elfér még egy ágy és a fürdőszoba is elég lenne kettőnknek.
- Nem is tudom... Egy darabig még itt maradok, aztán meglátjuk - harapott bele egy almába, miközben tekintete a nyíló bejárati ajtó felé terelődött. Ajkait izgatott mosolyra húzta. - Megérkezett a várva várt reggeli!
Zayn sugárzó arccal, igencsak kiöltözve libbent át a konyha küszöbén. Egy-egy puszit lehelt a fejünk búbjára, aztán megterített és kipakolta a még meleg péksüteményeket. Gyomrom nagyot kordult, ahogyan beleharaptam a csokoládéval leöntött és megtöltött croissant-ba. Bella sejtelmes vigyorral az arcán futtatta közöttünk a tekintetét.
- Ha valamit mondani szeretnél, rajta! - biztattam felvont szemöldökkel, direkt kerülve a mellettem ülő férfi tekintetét. Bells legyintett egyet. - Olyan furcsán viselkedtek most. Komolyan, mint két idegen. Hol a tűz, hol a romantika?
- Még alszik, elég régóta - köhintettem, mire Zayn a combomra vezette kezét és belemarkolt a combomba. Felszisszentem. - Ne érj hozzám!
- Vihar az Paradicsomban - fojtotta vissza nevetését húgom, mire bokán rúgtam és megráztam a fejem. Pufogva masszírozni kezdte a rúgás helyét. - Ez nem volt szép... Rád férne egy dühlevezetés...
- Kezeskedem róla, hogy megtörténjen - szólalt meg a milliárdos, én pedig kis híján arcon köptem a testvéremet. Nagyot nyelve megköszöntem a finom sütiket, aztán felsiettem a hálóba. Megágyaztam, fogat mostam és a gardróbban talált, női ruhadarabok közül magamra aggattam néhányat. Hajamat alaposan átfésültem s már készültem volna lemenni a húgomhoz, ha Zayn nem termett volna előttem. Felsóhajtottam. - Mit akarsz?
- Olyan rideg vagy velem. Mi a baj? - kérdezte értetlenkedve, miközben fedetlen csípőmre simította kezeit. Háborogva felvontam a szemöldököm. - Komolyan, meg mered kérdezni? Mégis mikor akartad elmondani, hogy a húgom a mostohatestvéred? Már másodjára húzod keresztül a megállapodásunk! Még mindig nem tudom, minek hurcoltál ide...
Tajtékoztam a dühtől. A maffiavezért cseppet sem hatotta meg kirohanásom. Sőt. Idiótán vigyorgott, szemei pedig vágytól csillogtak. Idegesen a mellkasára csaptam. Inge alól egy pillanatra kikandikált tetoválásokkal tarkított mellkasa, amitől nyeltem egy hatalmasat. Érdes ujjai a nadrágom korcával játszottak.
- Ne próbáld elterelni a gondolataimat, Malik! Rengeteg megbeszélnivalónk van! Hallod? - dörrentem rá már-már hisztérikusan, mire rekedtesen felnevetett. Megáll az eszem ettől a palitól! Van pofája kiröhögni egy ilyen komoly téma közepén? Átgondolja egyáltalán, mielőtt cselekszik?
- Nem is tudod, milyen ellenállhatatlan vagy, amikor dühösen kikelsz magadból. Piszkosul feltüzelsz - dünnyögte fülembe s közben puszikkal szórta be az említett testrészt. Alsó ajkam harapdáltam, nehogy felnyögjek a jóleső érzéstől. - Annyira kívánlak, Sandy.
- Nem fogok veled ágyba bújni, amíg titkolózol - húzódtam el a férfitől, karjaimat pedig összefontam a mellkasom előtt. Zayn égnek emelte tekintetét. - Nehezedre esne őszintének lenned velem?
- Nem erről van szó, csak... - túrt a hajába, miközben leült az ágyra és megvált a zakójától. Kíváncsian vártam magyarázatát. Kezdtem besokallni attól, hogy szinte semmit sem közöl velem. - Mondhatnám, hogy fogalmam sem volt arról, hogy Bella meg te testvérek vagytok... Igenis tisztában voltam vele, csak nem tudtam, hogyan mondhatnám el neked. Nem volt olyan helyzet, amiben közölhettem volna veled.
- Gyenge kifogás - vágtam rá epésen. A milliárdos tanácstalanul széttárta karjait. Hangja bizonytalanul csengett. - Próbálok megváltozni, de rendkívül nehezen megy. Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy valakit beavassak az életem apró-cseprő dolgaiba, titkaiba.
- Megértem, de ez a kis titok rám is ugyanúgy tartozik - kértem ki magamnak rögtön s hajamba mélyesztve ujjaimat leültem a férfi mellé, aki arrébb araszolt tőlem. A szexuális frusztráció tisztán leolvasható volt az arcáról. - Nem szeretném elismételni, mire van szükségem. Ha neked nem felel meg, akkor nekünk nincs miről beszélnünk. Ezt szeretnéd?
Hevesen megrázta a fejét és a következő pillanatban lecsapott ajkaimra. Alaposan feltérképezve számat döntött a hátamra, majd fogait végigfuttatta a nyakamon. Egy harapást sem ejtett meg bőrömön. Mielőtt megvált volna ingétől, egy rövidke kopogást követően Bella dugta be fejét a résnyire kinyitott ajtón. Kuncogva a szája elé kapta a kezét. Fejemet Zayn mellkasának döntöttem, aki várakozóan pillantott Bells felé.
- Örülök, hogy megbeszéltétek a dolgaitokat! Nem is akarok zavarni tovább, csak szólni akartam, hogy elmegyek kicsit sétálni meg bevásárolni. Élvezzétek ki a távollétem! - kacsintott elsősorban rám, aztán el is tűnt a szemünk elől.

12.fejezet ~ Minden okkal történik

Sziasztok!

Meg is érkeztem a folytatással, amiben még nem épp rózsás főszereplőink viszonya :) Zayn mondjuk igyekszik a maga módján kicsit megpuhítani Sandy-t, de hogy sikerül-e neki? Majd kiderül :) A rövidségért elnézést, sajnos nincs időm hosszabb részeket írni :3 Az ötletfelelős mint az utóbbi pár fejezetnél is BellaLili, akinek ezúton is hatalmas köszönet és ölelés így, a világhálón keresztül ♥! Köszönettel tartozom még a 3 kommentárt íróknak is - Tiny Destiny, BezTina és RS ♥ -, és köszönöm a 4 pipát ♥! Igyekszem a folytatással :)! Kitartás, nemsokára hétvége! Pusszpáá evribádii,
Macy

Under You

Nem hittem neki. Képtelen voltam rá, bár őszintének tűnt. Szavai mégis ütköztek egymással. Nemrég még azt mondta, hogy az egy éjszakás kalandok híve. Semmi érzelem és semmi kötődés. 

Szöges ellentétek vagyunk - futott át az agyamon. Szerelemre, érzelmi biztonságra vágytam. Zayn mindezt nem adta meg nekem, legalábbis eddig. Számomra egy idegen milliárdos volt, aki egyébként maffiavezérként éli mindennapjait. Bele sem merek gondolni, hány embert öletett már meg idáig. Mi van, ha ő maga is fogott már pisztolyt valakire s el is sütötte a fegyvert?
- Mondj valamit, kérlek! - cirógatta meg arcomat s közben szabad kezét a derekamra simította. Határozottan elléptem tőle és még mielőtt megszólalhatott volna, beavattam gondolataimba. Reménykedtem benne, hogy félbeszakítás nélkül végighallgat majd. - Nagyot csalódtam a kis kiruccanásunkat követően. Senkinek sem kívántam volna azt, amit akkor átéltem. Túlságosan naiv voltam, amikor azt hittem, őszinte kapcsolat jön létre közöttünk. Ehelyett mit kaptam? Kinyögted, hogy az alkalmi viszonyt preferálod a partnereddel. Előtte megölettél egy embert, aki mint kiderült, jóformán felnevelt téged. Ezek után mit várhatnék el tőled, hm? Én szerelemre, bizalomra és őszinteségre vágyom... Nem egy ilyen elfuserált valamire.
- Nehéz megbíznom bárkiben is. Ez egy régi dolog, nem nálad lépett fel először. Talán a szüleim válásához köthető - mondta a tarkóját masszírozva. Bólintottam egyet. Kezdetnek nem rossz. Megpróbál őszintén mesélni a gyerekkoráról. Később talán több dolgot is megtudok. - Nyissunk tiszta lappal egymás felé, rendben? Megpróbálok bízni benned, cserébe nem kutakodsz utánam.
- Ácsi-ácsi! Nem nekem van mappám, teles teli egy csapatnyi, ártatlan lány adataival. Tudod, mennyire bizarr? - háborodtam fel, mire Zayn felsóhajtott. Szerintem, még sosem beszélt vele így egy nő. Ha mégis... Remélem, épségben megúszta az eszmecserét. Mind lelkileg, mind fizikailag. És itt nem egy pofonról vagy például fojtogatásról van szó. - Hajlandó vagyok újrakezdeni ezt a kusza kapcsolatot, de csak és kizárólag tiszta lappal. Nem akarok hazugságban, titkolózásban és fenyegetettségben élni.
- Beszéljük meg ezt egy nyugodtabb helyen, rendben? - lágyult el kicsit a tekintete. Egyáltalán nem hasonlított egy maffiavezérre. Már-már olyan volt, mint egy kisfiú, aki rosszat csinált és így mert az anyukája szeme elé kerülni. Megadóan biccentettem egyet. - Bezárok és mehetünk.

***

Portsmouth gyönyörű este. Minden fényárban úszik. Mint jelentős hadi kikötő, a város ad otthont a világ legrégebbi, még használatban lévő tengeralattjáróinak, valamint otthont ad még néhány olyan híres csatahajónak mint az HMS Warriornak, és a Lord Horatio Nelson hadvezér által irányított zászlós csatahajónak, az HMS Victorynak is. Bár virágkora a 19. században véget ért, attól még továbbra is az ország tengerészeti központja maradt, itt székelt továbbra is a Brit Királyi Haditengerészet, valamint itt álltak továbbra is nagy és jelentős hajógyárak. Ezek az épületek is ki vannak világítva, így korántsem félelmetes elhaladni mellettük.
A tengerpartról sem szabad megfeledkezni. Az árusok reggeltől estig szeretettel és megannyi finomsággal, kézművesáruval, könyvekkel várják az arra járókat. Nyaranta megtelik az óváros is, bár a fiatalok inkább a napozást és fürdőzést választják.
- Gyerekkoromban sokat jöttünk ide apával. Szereti a háborús dolgokat, szóval nemcsak a víz kötötte le - nyújtottam ki a lábaimat, miközben visszaemlékeztem a régi szép időkre. Csizmám orrát percenként nyaldosta a hűs óceán, ami megborzongatott. A ténytől sem lettem valami boldog, miszerint csak Zayn és én lézengtünk a parton. Pulóveremet összehúzva magamon bambultam fáradtan a hullámokat. - Beszélgetni akartál. Hajrá! Szeretnék már hazamenni és aludni egy jót. Hosszú és fárasztó napom volt.
- Szereted ezt a munkát? - érdeklődött s közben kipakolt a piknikkosárból. Igazi terülj-terülj asztalkámat varázsolt a homokba. Eper, visszaszilárdult olvasztott csokoládé, taco és egy üveg gyümölcsbor került elő a kosárból. Válogatás nélkül nyúltam egy jól megpakolt tortilláért. Mielőtt elkezdtem volna enni, válaszoltam Zayn kérdésére. - Igen, miért?
- Szerintem, sokkal komolyabb és izgalmasabb állást is vállalhatnál. Egy idő után unalmas lehet árut pakolászni és kiszolgálni az embereket - halászta elő öngyújtóját, aztán azzal tette ismét folyékonnyá a csokit. Szerencse, hogy nem műanyag tálban szervírozta. Felvontam a szemöldököm. - Tökéletesen megfelel számomra a munkám. Eszem ágában sincs pultos kislányt, vagy titkárnőt játszani. Nem én lennék. Szeretek nyugodtan tenni-venni a sorok között és megismerni a lakosokat.
- Nem tudlak eltántorítani, igaz? - mosolyodott el, a taco-ját majszolva. Megráztam a fejem s ittam egy kevéske bort. Kérdése hallatán majdnem kiköptem az italt. Számítottam rá, mégis meglepett. - Hiányoztam neked?
Nagyot nyeltem. Gondolataim ismételten összecsaptak egymással. Alsó ajkam rágcsálva raktam le magam mellé a poharat, majd felsóhajtottam. Nem akartam hazudni, hiszen ez volt az egyik feltételem. Ha én is megszegném, bukna az egész megállapodás.
- Mondhatnám, hogy nem... De, nem lenne igaz - hajtottam le elvörösödő fejem, ám ez a testtartás nem maradt fent túl sokáig. Zayn óvatosan az állam alá csúsztatta ujjait, maga felé fordította pírban úszó arcom és megcsókolt. Pillangóim észveszejtő szárnycsapásba kezdtek. Sután kapaszkodtam remegő ujjaimmal a férfi dzsekijének gallérjába, míg a milliárdos a derekamra simította kezeit. Két csók között a homlokát az enyémnek támasztotta. - Ezt vehetem egy sikeres, hivatalos első randi megpecsételésének?
- Még ne bízd el magad - húzódtam el a milliárdostól, majd feltápászkodtam a helyemről és leporoltam a nadrágom. Zayn kíváncsian figyelte mozdulataim. Haloványan elmosolyodtam. - Hazakísérhetsz, ha szeretnél. Nem messze lakom innen.
- Kérned sem kell - mosolygott felvillanyozódva, aztán visszapakolt a kosárba és felpattant a homokból. - Mehetünk.
Rövidke sétánk alatt egyikünk sem volt beszédes kedvében. Valamelyest biztonságérzetet adott, hogy nem egyedül bóklásztam hazafelé. Ijedten kaptam a fejem a férfi felé, aki megfontoltan kulcsolta össze ujjainkat. Nyugodtan fújta ki a levegőt; örült, hogy nem húztam el a kezem.
Kevesebb, mint negyed óra múlva már a lakás előtt álldogáltunk. A kulcscsomómat elnyelte a táskám, ezért percekig még a fejemet sem lehetett látni. Elégedett sóhaj kúszott ki ajkaim közül, amikor előkerült a belépéshez elengedhetetlen tárgy.
- Ha a milliárdos kis fenekednek nem fáj, segíthetnél egy szekrényt a helyére tolni. Feltéve, ha nem sietsz sehova - sandítottam a vállam felett Zayn-re. Megforgattam a szemem; tekintete végig az említett testrészemen pihent. - Ha nem, hát nem.
- Hallgatás beleegyezés - igyekezett utánam némi felháborodást színlelve, amin jót derültem. Pukkancs. Az előtérben komótosan lepakoltunk, majd a nappaliba tereltem a férfit. A tologatásra váró bútor a dohányzóasztal helyét foglalta el. Eléggé idiótán nézett ki így a helyiség. Mielőtt Zayn helyet foglalt volna az ütött-kopott kanapén, elkezdtem hangosan gondolkodni. - Szerintem, tegyük a szekrényt a hálószoba ajtajához.
- Ott nincs rendezésre váró bútorod? - vonta fel szemöldökét alsó ajkát megnyalva, miközben megcélozta a hifitornyot. Szégyenlősen lehajtottam a fejem, mikor meghallottam az egykor megannyi tinilány kedvenc fiúbandájának talán leghíresebb dalát. Zayn kuncogva fordult szembe velem. - A nővérem imádta őket. Én már kevésbé örültem, amikor éjjel-nappal ez szólt a lejátszóból.
- Sosem rajongtam senkiért se megszállottan. Tetszik a zenéjük és ennyi. Nem nagy durranás - rántottam meg a vállamat s a szekrényhez léptem. - Eszem ágában sincs téged feltartani... Nekiállunk még ma a rendezkedésnek?
Hevesen bólogatott, aztán nekiláttunk a dolgoknak. Feltekertük a szőnyeget, arrébb húztuk a kanapét és 10 perc múlva már a tervezett helyen várakozott a ruhákra és cipőkre a nemrég vásárolt bútordarab.
- Kérsz valamit inni? - kérdeztem a konyhapultot megkerülve. Zayn a kanapéra letelepedve biccentett egyet és megvált farmerkabátjától. - Víz, bor, gyümölcslé?
- Bor - vágta rá rögtön, mogyoróbarna íriszei le nem véve rólam. Miután töltöttem magunknak a hűs, vörös nedűből, helyet foglaltam a milliárdos mellett.
Fogalmam sincs, meddig beszélgettünk s hogy az alkohol miatt váltunk-e felszabadultabbá. Ha a maffiavezér - szokatlan a megszólítás - telefonja nem csörrent volna meg, talán folytathattuk volna egymás megismerését. Arca elkomorult, amikor zsebre csúsztatta a készüléket.
- El kell vigyelek innen, most! - ragadta meg a táskám és a kezem, majd bezárta a lakásajtót s valósággal lerángatott a lépcsőn. A semmiből megjelent Zayn Volvo-ja, a volán mögött egy számomra ismeretlen férfi ült. Amint beszálltunk a járműbe, idegesen Malik felé fordítottam a fejem. - Mi ez az egész?
- A házamhoz megyünk. Ott talán biztonságban tudhatlak - semmit sem értettem. Miért lennék én veszélyben? Mégis ki akarna nekem ártani? Dühösen összefontam a karjaimat a mellkasom előtt. - Úgy látom, elfelejtetted a megállapodásunk. Ennyit arról, hogy nem titkolózol...
- Egyetlen egy percre kérlek, fogd be a szád! - dörrent rám, nekem pedig elkerekedtek a szemeim. Amint feleszmélt, milyen stílusban szólt hozzám, ellágyult tekintettel hintett egy puszit a szám sarkába. - Sajnálom, kedvesem. Nem akartam bunkó lenni, csak... Csak egyenlőre nem mondhatok semmit. Ha elrendeztem a dolgokat, beavatlak. Ígérem.

11.fejezet ~ Saját út

Sziasztok!

Szeretnék elnézést kérni, amiért ilyen vontatottan érkeznek a fejezetek :3 Tudom, még lett volna az írásra időm, de mással foglaltam el magam :3 Köszönöm az előző fejezethez érkezett 4 kommentárt - Sweet Girl, Szalay Timi, BezTina és BellaLili, aki a Facebook-n támogat, nem mellesleg ötletekkel is ♥ -, az 5 pipát és a 28 feliratkozót ♥! Majd jövök a folytatással... :) Még nem lesz tündérmese :) U.i.: OMG! Elértük a 10.000 megtekintést! Köszönöm ♥! További jó pihenést kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy

Another Love

Sétám közben megejtettem egy telefont is, melyben megkértem a recepcióst, hogy foglaljon nekem jegyet egy Portsmouth-ba tartó repülőjáratra. Eszem ágában sem volt tovább itt maradni, főleg nem a milliárdossal. Egy ideig nem szeretnék találkozni vele. Ha csak tehetem, messziről kerülni fogom.
Miután bejártam kicsit a város központját, jó pár szatyor kíséretében visszamentem a hotelbe. A recepciós hölgy vészjósló tekintete kicsit sem nyugtatott meg, ahogy átszeltem a hatalmas hallt a liftig. Hevesen dübörgő szívvel szálltam be a szerkezetbe, mely felvitt a legfelső emeletig. Remegtem, mint a nyárfalevél.
Alsó ajkam rágcsálva nyitottam be a lakosztályba. Zayn az ablaknál álldogált, egy szál, füstölgő cigarettával a szájában. Fogalmam se volt arról, hogy lehet-e ilyesmit egy ilyen patinás intézményben. Amikor észrevette jelenlétem, beleszívott a cigibe s elnyomta a hamuzóban. Koránt sem volt jó hangulatban. Sőt.
- Látom, kihasználtad az időt, míg nem voltam a közeledben - tévedt tekintete a kezemben lévő táskákra, melyekben ruhák, cipők és egyéb kiegészítők lapultak. Hűvösen bólintottam egyet, mire elnevette magát. - Nem hinném, hogy bármi okod lenne a sértettségre. Nem tettem ellened semmi rosszat.
- Hallod egyáltalán, miket beszélsz? A múlt éjjel kis híján megerőszakoltál! A nyakam és a mellkasom felső része borzalmas állapotban van, de szerencsére el tudtam rejteni egy kis smink segítségével - tört ki belőlem cseppet sem halkan. Nem sok kellett, hogy megpofozzam a férfit. Ahogy közeledni kezdett felém, én ösztönösen hátráltam. Menekülésre esélyem se volt, mert szorosan a karjaiba zárt. Ujjait a csípőmbe fúrta, ágyékát pedig a fenekemhez nyomta. Szabadulni akartam, minél előbb. - Engedj el, Zayn!
- Nyugodj meg, kedvesem - duruzsolta a fülembe, majd belecsókolt a nyakhajlatomba. Kirázott a hideg. - Látni szeretném azokat a csúnya nyomokat, melyekről azt állítod, én ejtettem rajtad. Fürödj velem!
Először ellenkezni akartam, ám támadt egy nagyszerű ötletem. Aprót bólintva szembe fordultam a férfivel, aztán megcsókoltam és a fürdőszoba felé kezdtem el terelni.
- Készíts egy forró fürdőt, mindjárt megyek utánad - mondtam, némi izgatottságot a hangomba erőltetve. Egy lusta puszit lopva rám kacsintott s eltűnt a sarokkáddal megbolondított helységben. Amint becsukta az ajtót, kívülről bezártam és egy győzelemittas mosoly kíséretében összepakoltam a cuccom. Összerezzentem Zayn hangjától. - Sandy?! Te kis boszorka, csak jussak ki innen!
- A soha viszont nem látásra! - motyogtam, majd a bőröndömet magam után húzva elhagytam a lakosztályt. Átfutott az agyamon, hogy fel kellene hívnom Emily-t, de végül arra jutottam, hogy a reptérre menet is lesz időm rá.
A hallba érve megköszöntem a recepciós hölgynek a jegyet, aztán némi borravalót a kezébe nyomva a rám várakozó taxihoz siettem. Már alig vártam, hogy végre Portsmouth-ban lehessek.

{1 hónappal később...}

Mindössze két hétig boldogítottam legjobb barátnőmet s szüleit. A spórolt pénzemből, illetve a fizetésemből ki tudtam bérelni egy lakást a kikötőben. Egy szoba, fürdőszoba, konyha és egy hangulatos kis nappali. Számomra tökéletes volt.
A rövid, de annál tartalmasabb és fordulatosabb római vakációt követően álláskeresésbe kezdtem. Egy belvárosi drogériában szoktam a napjaim nagy részét tölteni, eladóként. Jobbat nem is találhattam volna.
Az első munkanapomon már meglepetés ért. A kolléganőim csak ámultak és bámultak, miközben átadták a nekem címzett, hatalmas csokor vörös rózsát. A szálak között megbújt egy borítékocska is, melyet kíváncsian nyitottam ki.

„Idiótán viselkedtem, belátom. Kezdek begolyózni a hiányodtól. Legalább az üzeneteimre reagálhatnál, ha már a hívásaimat visszautasítod. Tudom, nehezen megbocsátható, amiket Rómában műveltem. Mégis arra kérlek, próbáld meg! Sajnálom, tényleg! Z.”

Milliónyi kérdés rohamozta meg az agyam. Honnan tudta meg, hogy hol dolgozom? Miért viselkedik mindig másképpen? Mármint, egyszer bunkó és elviselhetetlen, máskor pedig édes és romantikus. Egy hisztérikus nevetés közben beletúrtam a hajamba. Nem tudtam, mit csináljak.

Őszintén szólva, még most sem igazán tudnám. Két hét elteltével sem. A főnökömön és a vásárlókon kívül senkinek sem akartam megfelelni. Zayn biztosan elvárt volna több tiszteletet és bizalmat, amit nem adtam meg neki. Sajnáltam is és nem is, amit Rómában történt. Hazatérésem estéjén zokogásban törtem ki, mert képtelen voltam másképp feldolgozni az ott látottakat, hallottakat. Azóta is rémálmok gyötörnek.
Egy percet sem tudtam pihenni. A vásárlók ellepték a drogériát, főként naptejet kerestek, a hölgyek körében viszont keresettek voltak a vízálló szempillaspirálok és az ehhez hasonló sminkes kiegészítők is. Nem győztem feltölteni áruval a megüresedett polcokat. Az egyik ilyen töltögetésnél ösztönösen kaptam a fejemet a parfümös sorhoz. Egy srác kíváncsian fújt a csuklójára az egyik üvegcséből, melynek illatát ezer közül felismertem volna.
- Remek választás - szólítottam meg bárgyú mosollyal az arcomon, mire rám emelte a tekintetét. Alsó ajkát beharapva végigmért, majd odaoldalazott hozzám. Egy pillanatra lehunytam a szemem az ismerős parfüm hatására. - Azt mondod?
- Igen. Vadító illata van - ráztam meg a fejem egy torokköszörülést követően s a pénztárhoz siettem, ahol már várakoztak néhányan. A fiú játékos mosolyra húzva száját rakta a kosarába a parfümöt, aztán tovább nézelődött.
Percekkel később már előttem állt. Komótosan a pultra pakolta a megvásárolandó termékeket, majd várakozóan oldalra döntötte a fejét. Elpirulva leolvastam az árukódokat, aztán elrebegtem a fizetendő összeget.
- Köszönjük a vásárlást! - mondtam mosolyogva a betanult szöveget, a srác pedig rám kacsintott s a visszajárót a gyűjtőperselybe dobta. Mielőtt elhagyta volna a drogériát, utána szóltam. A betanult mantra részeként. - Szép napot!
Sokan azt hinnék, hogy az én javamra dobnak be némi aprót, esetleg papírpénzt az emberek. Korántsem így van. A helyi klinika gyerekosztályának gyűjtünk. A hetente befolyó összeget egy borítékba zárva postázzuk a klinika igazgatójának, aki nem győzi meghálálni a kedves gesztust. Azonban nem mi vagyunk az egyetlen ilyen üzlet a városban.
- Látom, nagyon fel vagy pörögve - termett egy jól megpakolt kosárral előttem Emily. Fáradtan felsóhajtottam, majd beizzítottam a pénztárgéphez csatlakoztatott kódleolvasót. - Hulla vagyok. Alig várom, hogy lejárjon a műszakom és egy forró fürdő után az ágyba zuhanhassak.
- Az nem most lesz - húzta el a száját, miközben a csuklóján fityegő órára pillantott. Szomorúan a hajamba túrtam s egy laza mozdulattal össze is kötöttem. Em a kezembe nyomta a hitelkártyáját, miután a gép kiírta, mennyivel is tartozik. Mostanában alig fizetett készpénzzel. - Örülj neki, hogy holnap délelőttös vagy. Délután pihenhetsz. Ha szeretnéd, felugorhatok és főzhetek valamit. Megnézhetünk egy filmet is.
- Egy angyal vagy, köszönöm - mondtam hálásan, egy, az üzlet logójával ellátott szatyorba pakolászva a megvett dolgokat.
Mindössze pár percet tudtunk beszélgetni, mert be kellett mennem a raktárba egy-két dologért. Amikor visszatértem a pénztárhoz, legjobb barátnőm azonnal kinyomta a telefonját. Felvontam a szemöldököm. Ebbe meg mi ütött?
- Csak anyu volt. Tudni szerette volna, mikor jössz át legközelebb - megforgattam a szemem. Kódolni tudtam volna, hogy Emily mikor mond igazat és mikor nem. Ez a pillanat az volt, amikor igencsak füllentett. Türelmesen dobolni kezdtem a pulton, mire megadóan maga elé emelte a kezeit. - Meddig akarod még kerülni Zayn-t? Az agyamra megy a hívásaival.
- Tedd azt, amit én... Hagyd kikapcsolva a telefonod - mosolyogtam mindentudóan. Em megrázta a fejet, majd egy újabb rövid eszmecserét követően elindult haza. Felsóhajtottam. - Mindenkit kikészít ez a férfi...
Szerencsére a munka valamelyest elterelte kusza gondolataimat. Zárás után fütyörészve felmostam, aztán letakarítottam a pultokat és kikapcsoltam a pénztárgépeket. A fertőtlenítővel és felmosóval egyensúlyozva tűntem el a takarítófelszerelésekkel felpakolt helyiségben, amikor jelezni kezdett a bejárati ajtónál lévő kis csengő.
- Zárva vagyunk - kiabáltam ki a kicsiny kis szobából, ahonnan csak hátrálva lehet kijönni. Pólómat leporolva fordultam az árukkal megpakolt sorok irányába. - Ó.
- Meglepődtél, igaz? - húzta féloldalas mosolyra a száját. Alig tértem magamhoz a kezdeti sokkból. Felbukkanásán nem nagyon csodálkoztam. A külsején annál inkább. Sosem láttam még ilyen lazának. Érintése zökkentett ki a kábulatból. Ujjai lassan térképezték fel az alsó ajkamat, aztán a felsőt. El akartam lépni tőle, lábaimra viszont mintha mázsás súlyok telepedtek volna. Forró leheletétől és mai napon már másodjára a parfümtől, lehunytam a szemem. - Hiányzol, Sandy.

10.fejezet ~ Mocskos ügyek

I Knew You Were Trouble

Halálfélelmem volt. Lépteimre erősen ügyelve próbáltam meg minél sötétebb részére bújni a gyár falának, hátha nem szúrnak ki olyan gyorsan. A szorongásom fojtogató volt, könnyeimet a lehető leghalkabban igyekeztem elnyelni. 

- Bárki is vagy, gyere elő! Lassan és nyugodtan... Talán akkor nem bántalak - hallottam meg Zayn rekedtes hangját, ami egyfajta éles késként hasított az éjszakába. Zokogni tudtam volna a pár perce látottaktól és hallottaktól. Képtelen voltam elhinni, hogy a milliárdos száját ilyen könnyedén hagyták el a száját ezek a könyörtelen szavak. Meglepett azonban, hogy nem ő húzta meg a ravaszt. - Én várok. Tik-tak... 

Egyre közelebbről hallottam lépteit. Alsó ajkamból már patakzott a vér, annyira szétharapdáltam idegességemben. Felsikítottam, amikor megéreztem vékony, ám erős ujjait a nyakam körül.

- Sandy?! - nyögte ki meglepetten, de nem eresztett el. Szaporán szedtem a levegőt, miközben kezeimet az ujjaira simítottam. El akartam menekülni.

- Vedd le rólam a kezed! Undorodom tőled! - suttogtam sajgó fejjel. Valószínűleg az oxigénhiánytól fájdulhatott meg. Miután nagy nehezen leválasztottam magamról a férfi kezét, a térdeimre támaszkodva nagyokat lélegeztem. Zayn a vállamnál fogva felrántott, közvetlen azután, hogy jelezte az embereinek a gyilkosság szemtanújának megtalálását. Magyarán mondva feldobott engem az emberölőknek. - Nem fogom hagyni, hogy beköpj a zsaruknak! Ha csak egy kicsit is gondoltál arra, hogy elmész a rendőrségre, akkor most azonnal felejtsd el! Értetted?

- Nem állt szándékommal feljelenteni téged, vagy az embereid - mondtam határozottan, miután elrángatott az autóig s valósággal belökött a járműbe. Kézfejemmel gyorsan eltüntettem makacs könnyeimet. Fagyossá vált a légkör körülöttünk. Csak bámultuk egymást a félhomályban, mint két idegen. Zayn a kormányon dobolt, míg én az ablakon bámultam a kihalt városrészt. Ezernyi kérdés cikázott fejemben, melyek közül egyet mertem feltenni a mellettem ülőnek. Hangom alig hallható volt. - Miért öletted meg azt a férfit? 

- Keresztbe tett nekem és eljátszotta a bizalmam, ahogyan te is - fordította felém a fejét. Tekintete szikrázott a dühtől, arca komor volt. - Megbántam, hogy elhoztalak Rómába. Egyedül kellett volna jönnöm. 

- Egyetértek - bólintottam, miközben feltekertem a fűtést. Még mindig egy helyben álltunk a kocsival, ami kezdett frusztrálni. - Nem indulnánk el? Ez a környék nem kelt bennem kellemes érzéseket.

- Ó, tényleg? Akkor miért nem maradtál a csinos kis fenekeden? Jó volt utánam szaglászni, ugye? - dőltek belőle a szavak hisztérikusan s dühösen a gázra taposott. A sebességhatárt figyelmen kívül hagyva száguldottunk végig a kivilágított utcákon. A feszültség tapintható volt, nem is kicsit. - Ezért vagyok az alkalmi kapcsolatok híve. Nincs érzelmi kötödés, esetleg féltékenykedés és kíváncsiskodó kérdésözön. Csak szex. 

- Meghazudtolod a saját szavaidat, Zayn! Ha jól emlékszem, te nem akartál elengedni s nem fordítva - világosítottam fel kissé hangosabban a kelleténél. Bennem is felment az a bizonyos pumpa. Idegesen a kormányra csapott, majd beletúrt a hajába. - Ha már a kíváncsiságnál tartunk, nem is tudom, kinek van egy jó, vaskos mappája, teles teli adatokkal, különböző lányokról... Mégis mire mész azokkal az információkkal? Talán így tartod sakkban az áldozataidat? 

A milliárdos mélyen beszívta a levegőt, aztán lassan és egy pillanatra lehunyt szemmel kiengedte azt. Egy cseppet sem bántam meg, hogy bevallottam, amit tudok. Tisztában voltam vele, hogy nem fogom zsebre tenni, amit kapni fogok érte.
- Koránt sem vagy áldozat, Sandy - rázta meg a fejét elmosolyodva, nekem pedig kétszeresére tágultak a szemeim. - Valamit tudnod kell...
- Rosszul kezdődik - sóhajtottam fel, majd erőt vettem magamon s követtem a férfit a hotel épületébe. A recepciós hölgy aggodalmasan nézett rám, mire futólag rámosolyogtam és beszálltam a liftbe. Tisztes távolban Zayn-től döntöttem hátamat a szerkezet falának, így várva mondanivalóját. - Szóval, miről kéne még tudnom? Azon kívül, hogy egy maffiavezér vagy és ha valaki keresztbe tesz neked, azt zokszó nélkül kinyíratod.
- Kérlek - nyögött fel fájdalmasan, miközben kinyitotta a szobánk ajtaját. Cipőmet lerúgva ültem le a kanapéra, onnan figyeltem a milliárdost. Komótosan a bárpulthoz lépett, aztán felbontott egy üveg whisky-t s töltött magának egy keveset. Meddig húzza még ez időt? Kíváncsi vagyok, mit akarhat még mondani. Hajába túrva, fáradtan vágódott le mellém. Nyugodtabbnak tűnt, mint körülbelül negyed órája volt. - Hiszed vagy sem, nem véletlenül futottunk össze a nyitóbulin. Meg kellett történnie. Azt azonban nem árulhatom el, miért. Majd megtudod, idővel.
- Ennyi? Erre a csekélyke információra vártam közel 10 percet? Hát, köszönöm... A semmit - bólintottam cinikusan megforgatva szemeimet, majd felálltam a bőrülőről. Zayn árgus tekintettel követte mozdulataimat. - Holnap hazautazom. Többé nem akarlak látni. Felfordul a gyomrom a gondolattól, hogy érzelemmentesen füttyentesz egyet a csatlósaidnak és bumm, véget ért egy emberélet.
- Nem mész sehova! - vágta erélyesen a poharat a dohányzóasztalra. Hátráltam néhány lépést. - Nem szakíthatsz velem, hiszen nem is jártunk!
- Akkor mit idegeskedsz, hm? Nyugodj meg, oké? Mondtam, hogy nem doblak fel a zsaruknál - értetlenkedtem és hátat fordítottam Zayn-nek. Bőröndömet az ágyra rakva előhalásztam egy pizsamát s a neszesszerem. A fürdőig azonban nem jutottam el. A milliárdos megragadta a kezem, szembe fordított magával és megcsókolt. El akartam húzódni, de nem eresztett. - Engedj!
- Mert, ha nem, mi lesz? - incselkedett, miközben feljebb tűrte a felsőmet s megmarkolta melleimet. Fújtatva csapkodtam mellkasát, amit nevetve fogadott. Futkosott a hideg a hátamon. - Hiába ellenkezel, baby. Tudom, hogy akarod. A tested elárul.
Köpni-nyelni nem tudtam. Igaza volt. Végtagjaim olyanná váltak, mint a nudli. Zayn könnyedén lökött az ágyra; szótlanul hagytam vad tetteit. A felsőm darabokban érkezett a földre, a melltartómmal együtt. A szívem úgy vert, mint a lövések pillanatában. Gyorsan és szabálytalanul. A nadrágom sem élte túl a földet érést, a bugyimról nem is beszélve. Mire észbe kaptam, egy szál semmiben feküdtem a férfi alatt. Teljesen ki voltam szolgáltatva neki.
- Most nem olyan nagy a szád, igaz-e? - vigyorgott gúnyosan, amitől hányni tudtam volna. Fogait a nyakamba mélyesztve szívni kezdte bőröm s közben a melleimet markolászta erőszakosan. Nyöszörögve vergődtem alatta, egyáltalán nem éreztem jól magam. - Mennyivel jobb, ha nem ellenkezel... Ugye?
- Utállak - sziszegtem, mire felnevetett és megvált a ruháitól. Merevedése sokkolt. Nem hiszem el, hogy a vitánktól izgult fel ennyire. Megráztam a fejem. - Ilyenkor is a szexen jár az eszed?
- Az utóbbi időben folyton rád gondolok - simított végig a mellkasomon át egészen a köldökömig. Apró puszikkal rajzolta körbe a mélyedést, majd haladt egyre lejjebb. Felszisszentem, ahogy véresre harapott alsó ajkamba mélyesztettem fogaimat. Ujjaim elfehéredtek a takaró szorítása közben. Zayn mindezekre rá sem hederített. Kisajátította a testem. - Annyira gyönyörű vagy, Sandy. Ha tehetném, minden egyes nap az ágyamban akarnálak.
- És ezt higgyem is el neked? Nemrég azt mondtad, hogy az alkalmi kapcsolatokat preferálod. Tudtommal egy-két éjszakát jelent, nem pedig heteket - mormoltam kissé vontatottan. Egyszerűen követhetetlenné vált a férfi gondolkodásmódja számomra. - Azt sem tudom, ki is vagy valójában.
- Idővel megismersz - kacsintott s a bőröndjéhez sietett. Az egyik rekeszből elővett egy csomag óvszert, amit azonnal ki is bontott. Miután felkerült a védekezőeszköz, tétovázás nélkül belém vágódott. Azt hittem, szétszakadok. Könnyeimet nyelve, idegesen a férfi mellkasára csaptam. - Cseszd meg, Malik!

***

Fájdalmas nyögés hagyta el a számat, amikor reggel felültem az ágyban. Zayn kíméletlen és rendkívül kegyetlen volt velem múlt éjjel. Örültem, hogy már nem feküdt mellettem. Biztosan nem hagytam volna szó nélkül a történteket. Köntösömet magamra véve elcsoszogtam a fürdőig. Lábaimat mintha mázsás súlyok húzták volna. Kis híján felzokogtam, mikor belenéztem a tükörbe. A nyakamat s a kulcscsontom környékét lila, már-már fekete foltok tarkították. Megborzongtam, de rossz értelemben.

Legalább egy órán át a fürdőkádban ültem és sírtam. Hülye voltam, hogy elmentem Emily-vel a War Zone nyitóbulijára. Azelőtt sosem keveredtem volna bele a maffia ügyeibe. Most pedig... Nyakig benne vagyok. Fejemet megrázva kikászálódtam a hideggé vált vízből, aztán felöltöztem és egy jó adag alapozó segítségével eltüntettem egy időre a harapásokból származó foltokat. Miután bevettem két fájdalomcsillapítót, belebújtam a magassarkúmba és az ajtóhoz léptem. Akárhogy próbálkoztam, nem bírtam kinyitni. 

- Bezárt ez a piszok! - ütöttem ököllel a fa nyílászáróra s fújtatva az éjjeliszekrényen levő telefonhoz mentem. A recepciósnak mindössze annyit mondtam, hogy véletlen Zayn-nél maradt a mágneskártya és ezért ragadtam a lakosztályban. Senkinek sem kell arról tudnia, hogy összevesztünk és jóformán megerőszakolt. Pár perc múlva nyílt az ajtó. A szobapincér mosolyogva üdvözölt, én pedig hálám jeléül néhány bankót nyomtam a kezébe. Akcentusa őszinte mosolyt csalt arcomra. - Köszönöm, asszonyom.

- Ugyan - legyintettem, miközben együtt haladtunk a lift irányába. - Aki köszönettel tartozik, az én vagyok. 

Amint leértünk a hallba, napszemüvegem mögé bújva intettem egyet a recepciós hölgynek és kisétáltam a hotel elé. Nem kívántam taxizással elpazarolni az időt, így gyalog vágtam neki a városnézésnek. Remek alkalom volt arra, hogy kiszellőztessem a fejem.

Sziasztok!

Itt is lenne a soron következő fejezet, amiről nem nyilatkoznék :) Mókás ilyen hangvételben írni; számomra nem megszokott, az biztos :) Ezúton köszönöm ismételten BellaLili-nek a segítségét, nélküle nem jött volna létre ♥! Köszönettel tartozom még az előző részhez érkezett 2 kommentárért - RS és Dorothe Horan ♥ -, illetve a 6 pipáért ♥! Fogalmam sincs, meddig fog még tartani ez a fasírt hangulat a szereplőink között :) Idővel minden rendbe fog jönni, erről biztosíthatlak titeket! :) További szép estét és hetet kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy

9.fejezet ~ Váratlan utazás

Secret

Amikor beléptem az előtérbe, mélyet szippantottam a levendulával átitatott levegőből. Idegtépő csend fogadott. Eleinte nem értettem, miért, de miután kipillantottam a kertre nyíló üvegajtón, rájöttem. A szüleim kint voltak a teraszon a szomszédokkal. Fel sem tűnne nekik, ha betörnének. Egy vállrántás közepette felrobogtam a szobámba, hogy véletlenül se lásson meg senki. Az kellene még. Előhalásztam a szekrény aljából az egyik bőröndöt és vakon nekiláttam a pakolásnak. Zayn egy cseppet sem könnyítette meg a dolgom. Legalább annyit elárulhatott volna, hogy milyen ruhadarabok kerüljenek a kofferbe. Szinte már a hajamat tépve vágódtam le az ágyra s küldtem egy üzenetet a fekete szépfiúnak.

„Csak azt mondd meg, hogy melyikből rakjak többet? Rövid ujjú vagy hosszú ujjú? S”

Amíg várakoztam, kopogásra lettem figyelmes. Nagyot nyeltem. Azt hiszem, most jön a fejmosás. Mivel nem válaszoltam, anya résnyire kinyitotta az ajtót és úgy nézett a szemembe. Óceán kék íriszei szikráztak a dühtől.
- Megtaláltad a hazavezető utat? - gúnyolódott, miközben belépett a helységbe s becsukta maga mögött a mahagónit. Felsóhajtottam. Tudtam, hogy ez lesz. Válaszolni szerettem volna, de esélyem sem volt rá. Anyu leült mellém, arrébb dobálva a felsőimet. - Tegnap beszéltem Emily anyukájával. Fogalma sem volt arról, hogy náluk vagy. Alexandra... Elmondanád, mégis mi a fene folyik itt? És miért vetted elő a bőröndöt?
- Úgy érzem, nem tartozom magyarázattal - mondtam némi éllel a hangomban. Anya elkerekedett szemekkel nézett rám. - Jól hallottad. Itt az ideje, hogy a saját lábamra álljak.
- Munka és lakás nélkül? Ó, már értem. Zayn megvett téged - eltátottam a számat. Anyu úgy beszélt rólam, mintha egy rossz lotyó lennék. - Vele voltál ebben a két napban, nem? Akkor mit szépítenél a dolgon? Az ágyasa lettél.
- Elég! Ezt most azonnal fejezd be! Nem vagyok hajlandó végighallgatni a mocskolódásod - könnyeim makacs módon utat akartak törni, de eszem ágában sem akartam sírni. Megadtam volna anyámnak az örömet arra, hogy tovább ócsároljon. - Apától eltűrtem, hogy így beszéljen velem. Tőled már nem.
- Az a senkiházi megváltoztatott, hát nem veszed észre? - rázta meg a fejét, majd lemondóan végigmért és az ajtót becsapva magamra hagyott. Talán még az ablakok is beleremegtek.
A néhány perces sokkból a telefonom pittyegése zökkentett ki. A név láttán akaratlanul is mosoly szaladt az arcomra.

„Tegyél mindkettőből egyet-egyet. Jó, ha egy szoknyát is bekészítesz. Nyugi, nem színházba akarlak vinni! Hamarosan látlak. xx Z”

Tettem, ahogy Zayn írta. Amikor a fehérneműket pakolásztam befelé, elvörösödtem a felismeréstől. Az én alsóneműim cseppet sem szexisek. Már-már régimódiak és sokat takaróak. Megcsóváltam a fejem. Sürgősen be kell iktatnom egy vásárlást, ahol csak a fehérneműboltokat célzom meg. Egy-két új felső és nadrág sem ártana.
Hogy véletlenül sem haljak bele az unalomba és a várakozásba, vettem egy forró fürdőt és megpróbáltam kizárni a kertből felkúszó nevetéseket. Általában apa eléggé felszokott önteni a garatra, amikor ilyen összejöveteleket szerveznek. Nem egy sütögetés után csapattam le slaggal a füvet a hányástól és a kiöntött piától, míg anya a grillsütőt takarította. Megborzongtam a rám törő emlékektől.
Ahogy a nap kezdett lemenni, az én szemeim is az ágyhoz tereltek volna s nem Zayn kocsija felé. Bőröndömet magam után húzva robogtam le a lépcsőn, majd lopva a kert felé pillantva elhagytam a házat. Táskámat a vállamra csapva siettem az autó oldalának dőlő férfihez, aki azonnal a karjaiba kapott és egy szenvedélyes csókkal köszöntött. Ujjait finoman a fenekembe mélyesztette, amit halk nyöszörgéssel fogadtam.
- Többször viselhetnél ilyen nadrágokat - mormolta a számba, aztán berakta a csomagtartóba a cuccaimat. Mosolyogva megráztam a fejem s beszálltam a fekete járműbe, hogy mielőbb indulhassunk. Miután Zayn is elfoglalta helyét a vezetőülésen, a combomra simította kezét. - Beszéltél a szüleiddel?
- Esélytelen volt. Anya jóformán elkönyvelt egy olcsó ribancnak, apa pedig magasról tett rá, hogy otthon vagyok - rántottam meg a vállamat nemtörődöm módon. A fekete szépfiú szomorúan felsóhajtott és egy puszilt lehelt az arcomra amolyan vigasztalásképp. Beharapott alsó ajakkal megcirógattam igencsak borostás orcáját. - Tudtam, hogy ez lesz. Ne aggódj, nem okoz túl nagy lelki traumát. Majdcsak észreveszik, hogy elvesztették a lányukat... Még, ha képletesen is.
- Meg fognak békélni, higgy nekem - fordult a reptérre vezető útra. Naivan hittem abban, hogy csak hozzá megyünk és élvezzük a kikötő adta lehetőségeket. A jó idő közeledtével egyre több bódé nyit ki, hogy élettel töltse meg az amúgy is nyüzsgő várost. Emily-vel sokszor jártunk ki iskola után. Miután Zayn leparkolta az autót a reptér parkolójában, rám mosolygott. - Készülj fel életed egyik legjobb hétvégéjére!

***

Úgy tapadtam a taxi ablakára, mint egy őrült turista. Zayn telefonhívásokat bonyolított le mellettem olaszul, de fél szemmel azért nyomon követte cselekedetem. Jómagam is elővettem táskám legaljából a készüléket s megpróbáltam néhány fényképet készíteni a Colosseumról. Álmaimban se gondoltam, hogy egyszer valaha is eljutok Rómába. A milliárdos rendesen meglepett, amikor közölte velem a felszállást követően.

- Megérkeztünk - mondta Zayn, miután a taxi megállt a Hotel Quirinale előtt. Az állam kis híján a járdát súrolta, ahogy kikászálódtam a hátsó ülésről. A londiner azonnal a csomagjainkért sietett. Alig, hogy magamhoz tértem a kábulatból, már a recepciónál álltam. A recepciós hölgy szeme rögtön felcsillant Zayn-t megpillantván. Halovány mosoly kúszott arcomra, mikor meghallottam olasz akcentussal átitatott angol kiejtését. - Jó estét, Mr. Malik! Már vártuk Önöket!

- Köszönjük - szólalt meg a férfi, majd átvette a mágneskártyát s összekulcsolva ujjainkat a lift felé vettük az irányt. Szerencsére nem magassarkút viseltem, különben nem bírtam volna követni gyors lépteit. A felvonóegységbe lépve Zayn megnyomta a legfelső emeletet jelző gombot, aztán nekidőlt a lift falának és a mellkasához vont. - Amint felérünk a lakosztályba, nekem el kell mennem egy megbeszélésre. Fogalmam sincs, meddig tart majd.

- Ezzel azt szeretnéd mondani, hogy egy ideig egyedül kell dekkolnom és olyan tv csatornák választékában kell válogatnom, amelyeket nem értek? - biggyesztettem le a számat, melyre másodpercek múlva egy puha csók került. - Nem mehetnék inkább veled? Látni szeretném a várost.

- Sajnálom, de ez a megbeszélés rendkívül bizalmas. Nem engednek be csak úgy akárkit - cirógatta meg az arcomat, ezzel is megpróbált csitítgatni. Elhúztam a számat. - Holnap kiengesztellek valahogy, ígérem.

Aprót bólintottam s fejemet a vállára hajtottam. Negyed óra múlva sikeresen feljutottunk a hotel legfelső szintjére, ahol rögtön megtaláltuk a lakosztályunkat. A fekete szépfiú egy szempillantás alatt kinyitotta az ajtót, majd maga elé terelt. 

- Ugye csak ugratsz?! Komolyan az elnöki lakosztályt foglaltad le, mindössze két napra? - hüledeztem, miközben leraktam a táskámat a komódra. A bőröndjeink az ágy melletti kis ládánál kaptak helyet. Az elhúzott függönyöknek köszönhetően tökéletes rálátás nyílt a belvárosra. Alsó ajkam rágcsálva fordultam szembe a férfivel. - Biztosan el kell menned?

- Igen - fonta derekam köré karjait, aztán megcsókolt és felsóhajtott. Arca gondterhelt volt. - Nem szívesen hagylak egyedül, de nincs más választásom.

Szomorú sóhaj szökött ki számon, miután homlokon csókolt és a bőrdzsekijét magára kapva magamra hagyott a hatalmas helységben. A fényűzéssel barátkozva dobtam le magam az ágyra, majd felhívtam Em-t. A dobhártyám majdnem beszakadt, amikor a lány belesikított a telefonba. Beavattam legjobb barátnőmet is a délután történtekbe s azt kell, hogy mondjam, egy cseppet sem lepődött meg. Igazából, mindketten arra számítottunk, hogy apám dühösen nekem esik és akkor lőttek a mai utazásnak. Anyu kismiska volt hozzá képest.

- Örülj neki, hogy apádat jobban érdekelte a sütögetés, mint te - magam előtt láttam Emily halovány mosolyát, amit általában egy jókora nevetés szokott követni. Az előbbit egy sikolyszerű hangocska váltotta fel. - Jesszusom! Már ennyi idő van? Le kell tennem! Holnap kezdek a cukrászdában és véletlenül sem akarom, hogy a főnököm már az első napomon kirúgjon.

- Menj csak, nem tartalak fel. Köszönöm, hogy meghallgattál - hálálkodtam, aztán elköszöntünk egymástól. Hosszas csendben gubbasztás után megembereltem magam. Az önfejűségem és csökönyösségem vezérelt le a recepcióhoz, ahol utánaérdeklődtem, merre mehetett Zayn. A hölgy először nem igazán akart segíteni, de végül beadta a derekát s elárulta a férfi tartózkodási helyét. Ajkaim izgatott mosolyra húzódtak. - Nagyon szépen köszönöm.

Futólépésben leintettem egy taxit; a pulzusom valahol a csillagos egekben járhatott. Amint bediktáltam a címet, a sofőr egy pillanatra megfagyott. Kételkedve méregetett jó néhány percig.

- Én a maga helyében messziről elkerülném azt a környéket. Mostanában sok balhé volt arrafelé - avatott be, miközben elindult. Kíváncsian füleltem, hátha kapok még információt. - Gyilkosságok, robbantgatások... Egyfajta bandaháborúk, tudja.

- Sehol sem élhet nyugodtan az ember, igaz? - kérdeztem, mire a válasz egy fáradt bólintás volt csupán. Körülbelül egy óra múlva érkeztünk meg a keresett helyszínre. A sofőr eleinte nem akarta, hogy kiszálljak a taxiból. Barátságosan meglapogattam sebváltón nyugvó kezét s kifizettem a fuvart. - Vigyázni fogok magamra, de azért köszönöm. További jó éjszakát!

- Magának is, kedves! - suttogta legyőzötten, majd amilyen gyorsan csak tudott, a gázra lépett és elhajtott.

Kabátomat összébb húzva igyekeztem a hang irányába, mely már akkor megcsapta a fülem, mikor a sofőr leparkolta a taxit. Fájdalmas kiáltások hasítottak a sötét éjbe. Lépteimet megszaporázva értem egy rettentően lepukkant gyárépülethez. Vasból készült ajtaja résnyire nyitva volt, ám a gyér fényeknek köszönhetően alig láttam valamit. Egy alakot azonban ezer közül felismertem volna. 

- Nem hittem volna, hogy pont te árulsz el. Apám évtizedekig megbízott benned, talán még az életét is feláldozta volna, csakhogy megmentse a tiédet - szinte köpte a szavakat. Az előtte térdelő, nála jóval öregebb férfi sírva könyörgött, hogy engedjék el. Velős nevetés rázta fel a helységet. A vér meghűlt bennem. - A nyafogással nem mész sokra... De gondolom, ezzel nagyon jól tisztában vagy.

- Zain, kérlek...! Fiamként szeretlek, a mai napig is. Hát nem emlékszel, mennyi mindent köszönhetsz nekem? Hányszor vigyáztam rád, amikor a szüleid a válást intézték? Tőlem tanultad meg az olasz nyelvet... Velem jártál először a tengeren... Együtt stíröltük a fiatal, olasz nőket... - a milliárdos lesajnálóan megrázta a fejét, majd beletúrt a hajába. - Fiúk, intézzétek el! Véletlenül sem akarom látni a nyomait ennek a mocsoknak.

Szám elé kapva a kezem tompítottam sikításom. Két lövés dördült el mindössze. Két végzetes lövés. Eleget láttam és hallottam ahhoz, hogy eltűnjek erről a környékről. A taxisnak igaza volt. Ahogy hátráltam, véletlen ráléptem egy kődarabra, ami kellő hangerővel porladt szét a talpam alatt. 

- A kurva életbe! Van itt valaki! - üvöltött fel mérgében a fekete szépfiú, én pedig megpróbáltam elbújni. A szívem ki akart ugrani a helyéről, alig kaptam levegőt. A gyárépület oldalához préselődve füleltem. Pár perc múlva kivágódott a vasajtó. Ennyi, kész. Most írom alá a végrendelem. Kellett nekem elhagyni a szállodát...

Sziasztok!

Úgy terveztem, hogy csak a jövő hét elején teszem közé a fejezetet, de végül meggondoltam magam... A rész megírásában rengeteg segített BellaLili, akinek itt is megköszönöm a sok-sok ötletet és a bátorító szavakat ♥! Szívből jövő szeretettel ajánlom Neki, illetve minden kedves olvasómnak a fejezetet, ami lassacskán bevezet Zayn világába :) Remélem, elnyeri majd a tetszéseteket! :) Köszönöm a legutóbbi bejegyzéshez érkezett 1 kommentárt Miss Alison-nak és a 6 pipát ♥! További szép hétvégét és jó pihenést kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy

8.fejezet ~ Keserédes

Zayn faggatózását hidegen hagyva döntöttem fejemet az üvegnek, miután idegesen magamra csaptam az autó ajtaját. A milliárdos is hasonlóan cselekedett; mindenáron tudni akarta, mi a bajom.
- Felőlem titkolózhatsz egy ideig, de valahogyan úgyis kiszedem belőled - morogta, majd rámarkolt a combomra s beindította a motort. Felszisszentem, amikor megláttam bőrömön ujjainak helyét. Szinte hallottam, ahogy forogtak a kerekek az agyában. Egy pillanatra meghűlt bennem a vér. Zayn cinkos mosollyal az arcán fordította felém a fejét. - Már tudom is, hogy hogyan.
- Ugye nem fogsz bántani? - szökött ki a számon, mire élesen beszívta a levegőt. Sosem nézném ki belőle, hogy megütne egy nőt... Most mégis megfordult a fejemben. Összerezzentem, mikor megfogta a kezem. - Ezt azonnal felejtsd el! A legundorítóbb dolog, amit egy férfi tehet a nővel.
- Az erőszaknál egy fokkal jobb - mormoltam, miközben kiszálltam a járműből. Azt sem tudtam, miket beszélek. Miután megváltam a ruháimtól, magamra kaptam egy hálóinget s egy pár térdzoknit, majd megtámadtam a fürdőszobát. Alaposan megmostam az arcom és a fogaimat, aztán kibontottam a hajam. A tükörből egy zavart és kétségbeesett lány nézett vissza. Fél füllel hallottam, hogy kinyílt a szobaajtó. Vettem egy mély levegőt s bementem a szobába. Zayn beharapott alsó ajakkal mért végig, amikor az ágyhoz léptem. Felvontam a szemöldököm. Majdnem elröhögtem magam. - Valami baj van?
- Igen. A nadrágommal - bökött fejével az öle felé. A szám elé kaptam a kezem; a férfi slicce felmondta a szolgálatot. Az aprócska gomb abban a pillanatban lepattant a szőnyegre, ezáltal a milliárdosnak kellett fognia a fekete anyagot. Nemtörődöm módon megrántotta a vállát.  - Kissé szűk. De azt hiszem, tudunk kezdeni valamit a helyzettel.
Kínzóan lassan levetkőzött egy szál bokszerre, majd megkerülte az ágyat és végigfektetett rajta. Apró puszikkal borította be az arcomat, a nyakamat s a hálóingből kikandikáló mellkasom egy részét. Számat éhes csókkal támadta le, amit nem voltam rest viszonozni. Kezei feltérképezték lábaimat; belsőcombomon kis köröket írt le. Csípőm azonnal elemelkedett a takarótól, amikor végigfuttatta ujjait nőiességemen.
- Kitaláltam egy játékot. Addig nem élvezhetsz el, amíg el nem mondod, mi történt a színház mosdójában. Oké? - mormolta a számba. Felnyögtem. Mutatóujját belém vezetve tűrte feljebb az alvóruhám, hogy akadálymentesen hozzáférkőzhessen melleimhez. Fogai közé csíptette a bal bimbómat s mozgatni kezdte az ujját. Elvékonyodott hangon nyüszítettem, miközben Zayn kínzott. Körmeimet tetoválásokkal tarkított vállaiba mélyesztettem, amitől belemorgott a bőrömbe s erőteljesen megszívta a már fájdalmasan lüktető mellbimbómat. Egy jókora sikoly szökött ki belőlem. A fekete szépfiú kaján vigyorra húzta ajkait. - Na, elárulod? Vagy talán szeretnéd, hogy egész éjjel kényeztesselek?
- Zayn...! - nyöszörögtem a takarón vergődve. A milliárdos csak megnyalta alsó ajkát és a középső ujjával is megpróbált az őrületbe kergetni. Tekintete vágytól izzott; minden mozdulatából érezhető volt, hogy kíván engem. Lassan felőrölt a gondolat, hogy mindössze az előjátéknál tartunk. Idegesen kifújtam a levegőt. Eleget húztam a dolgot. - Oké. Elmondom. Csak-csak csinálj már valamit, kérlek!
Várakozóan fürkészve arcomat tapogatta ki az éjjeliszekrény fiókjának kilincsét, majd elővett egy óvszert.
- Scarlett megjelent a mosdóban és megcsókolt. Dőlt belőle a piaszag - ahogy a szavak elhagyták a számat, Zayn ökölbe szorította a kezét s a telefonjához sietett. Hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok. Olyan gyorsan történt minden. Az üvöltözéstől szinte remegett az egész szoba. Miután a szépfiú lerakta a készüléket, odamentem hozzá és a dereka köré fontam karjaimat. - Miért csinálta?
- Megtetszettél neki - morogta ingerülten, mintha valami szitokszót kellett volna kipréselnie a fogai között. - Majdnem minden partneremmel eljátszotta ezt. De, amit az előbb kapott, azt nem rakta zsebre.
- Kirúgtad? - kérdeztem halkan, miközben ajkaimat a hátán ugráló izmokhoz érintettem. Nyugodtabb sóhajtásából ítélve kezdett lecsillapodni. Nemlegesen megrázta a fejét, aztán szembefordult velem és megcsókolt. Óvatosan az ágyra fektetett, megvált az alsójától és felgörgette magára a védekezőeszközt. Körmeimmel húztam egy alig látható csíkot a mellkasán. - Tombold ki a dühöd!

***

A hátamra gördülve nyitottam ki a szemeimet. Az éjszaka történtek mosolyt csaltak az arcomra. Legnagyobb meglepetésemre semmim sem fájt; kipihentebb és éhesebb voltam mint valaha. A gyomrom megkordulásával egy időben nyílt a háló ajtaja s egy nagy tálcával egyensúlyozva megjelent Zayn.
- Jó reggelt! - mászott mellém, majd megcsókolt és a tálcát az ölembe téve elkezdett etetni. Nagyon meglepett ezzel a viselkedéssel, de felettébb aranyosnak találtam. - Ha végeztél, hazaviszlek. Ideje beszélned a szüleiddel.
- Semmi kedvem a kioktatásukat hallgatni - töröltem meg a számat. Zayn épp megakart szólalni, de leintettem. - Tudom, nem helyes a viselkedésem, mégsem érzem szükségét annak, hogy találkozzam velük.
- Sandy, kérlek...  Két napja nem láttak. Ne legyél ennyire makacs! Ők mégiscsak a szüleid - lehelt egy csókot a nyakamra és magamra hagyott.
Be kellett látnom, hogy Zayn igazat mond. Ettől függetlenül a haragom nem szállt el. Miután befejeztem az evést, lezuhanyoztam, fogat mostam és felöltöztem. Hajamat csak kifésültem s a tálca társaságában lementem a konyhába. A milliárdos útra készen állva pörgette mutatóujján a kocsikulcsot. Megráztam a fejem.
- Ha apámon múlik, nem számíthatunk semmi jóra - jegyeztem meg, miközben beültem az autóba. Anya talán elnézőbb lesz, de apa... Nehéz dió.
A gyomrom liftezni kezdett, amikor Zayn befordult az utcánkba. Mielőtt kiszálltam a kocsiból, nyomott egy puszit a számra.
- Pakolj össze néhány dolgot, este érted jövök - suttogta titokzatosan, amitől a pulzusom az egekbe szökött.
Halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy a fekete szépfiú mire készül. Egyedül abban voltam biztos, hogy fejmosás nélkül nem úszom meg a hazatértem.

Sziasztok!

Végre megérkezett a várva várt lehűlés, aminek köszönhetően tudtam koncentrálni az írásra :) Köszönöm az előző fejezethez érkezett 4 kommentárt - Jaranyi Maja, BezTina, iza jozsa és BellaLili, aki a Facebook-n írt nekem ♥ -, az 5 pipát és a 24 feliratkozót ♥! Megpróbálok igyekezni a folytatással, de mivel 2 új blogot is hamarosan megnyitok - egyikben csak társíró vagyok, Desiree-vel alkotunk ismét :) -, és a kötelezőkkel is haladnom kellene, nem sok időm van erre a blogra és magára az írásra :) Higgyétek el, a YBWM mellett ez a kedvenc írásom, eszem ágában sincs abbahagyni :) További szép hetet és jó hétvégét kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy

7.fejezet ~ Nincs menekvés

A végét elvetemült gondolataim ihlették! Gondolataim nagy részét a Simlis spinék című sorozat ködösítette el :)

A megjegyzés hallatán alsó ajkamba haraptam, Zayn pedig az égnek emelte tekintetét s megrázta a fejét.
- Scar, fogd vissza magad! Kérlek - jött oda hozzám a fekete szépfiú, majd egy csókot lehelt a szám sarkába. A lány fülig érő vigyorral figyelt minket. Kezdett frusztrálni a jelenléte. - Sandy, ő itt az én bájos asszisztensem, aki már-már a jobb kezem, Scarlett. Kitűnően vezeti a szórakozóhelyeim ügyes-bajos dolgait és csapnivaló pultos, amikor azt a helyzet kívánja.
- Alig vártam már, hogy végre megismerjelek. Valahogy éreztem, hogy ez a találkozás hamarosan el fog jönni - ölelt magához jó szorosan és megajándékozott egy arcra puszival. Meglepetten elmosolyodtam. Mi mást tehettem volna? - Nem akarok zavarni, csak egy-két dolgot kellene Zayn-nel megbeszélnünk. Pár perc az egész, tényleg.
- Csak nyugodtan, én már végeztem - raktam a mosogatógépbe a tányérom és a villám, majd rájuk mosolyogtam s elindultam a lépcső irányába, de a milliárdos elkapta a kezem és az ölébe ültetett. Fejét a vállamra fektette, ujjait pedig összekulcsolta a hasamon. Amíg Scarlett a táskájában kutakodott, odahajoltam Zayn füléhez. - Nem akarok zavarni. Miért nem mehetek fel a szobába?
- Szeretném, ha itt maradnál velem - harapott a fülcimpámba, amitől halkan felnyögtem. - Semmilyen titkos dologról nincs szó, amiről nem hallhatnál.
Igaza volt. Scarlett megmutatta főnökének a War Zone bevételi statisztikáit, illetve felvetett néhány ötletet, min kellene változtatni a közeljövőben. Átbeszélték a könyvelést és összeírtak egy rendelést. Zayn rendkívül meg volt elégedve az új szórakozóhellyel. Büszkeséggel töltötte el, hogy a War Zone ilyen felkapott.
- Köszönöm, hogy szakítottál rám időt - hálálkodott Scar, majd megölelték egymást. Mielőtt kinyitotta az ajtót, felém fordult. - Nagyon örültem a találkozásnak, Sandy. Remélem, este is összefutunk még. A barátnőm már szívesen megismerne.
- Talán holnap, ma ugyanis színházba megyünk - jelentette ki Zayn, én pedig felvont szemöldökkel feléje fordítottam a fejem. Örülök, hogy mindig az utolsó pillanatban értesülök mindenről. Legalább valamiben hasonlítanak Emily-vel. Miután Scarlett elhagyta a lakást, a milliárdos nekilátott kései ebédjének. Hajammal szórakozva felültem a konyhapultra s onnan figyeltem a férfit. - Annyit elárulsz, mit fogunk megnézni?
- Fogalmam sincs, a sofőröm intézte a jegyeket - rántotta meg a vállát. Megforgattam a szemem. Mit is várhattam volna?

***

Emily volt a segítségemre ruhaválasztás terén. Legjobb barátnőm gyakran jár a szüleivel színházba, így pontosan tisztában volt azzal, miben illik megjelenni. 

- Lélegzetelállító leszel, én mondom - kortyolt bele kávéjába Em, majd beleharapott a sütijébe. Hümmögve kémlelni kezdte az arcom. Összevontam a szemöldököm. - Más vagy, San. Ki vagy virulva, totálisan fel vagy töltődve. Megvan a kémia köztetek, igaz?

- Ennyire látszik? - motyogtam elpirulva. Emily vigyorogva bólogatott, mint az autókban található bólogatós kutya. Szédelegve felsóhajtottam. - Sosem éreztem még ilyet, tudod? 

- Örülök neked, de azért vigyázz. Oké? - törölte meg a száját barátnőm, amikor végzett a rendelése elpusztításával. Biccentettem. - Nézelődjünk még, vagy inkább készülődsz az estére?

- A második opciót választanám - tettem a kávém árát az asztalra, aztán a szatyrokkal a kezemben elindulunk a parkolóházba. 

Miután Em elfuvarozott a Malik-lakig, nekiláttam a készülődésnek. A fürdéssel nem vesződtem, mert a plazázás előtt megejtettem egy gyors zuhanyt. Kifestettem a körmeim, megcsináltam a hajam és a sminkem, végezetül pedig belebújtam a fekete, testhez simuló ruhacsodába. Nem volt rossz, amit a tükörben láttam. Sőt.

- Lepasszolom a jegyeket a sofőrömnek. A neje állandóan nyaggatja, hogy mindig csak otthon ülnek és nem járnak sehova - vont a karjaiba Zayn, majd ostrom alá vette a nyakamat. Apró csókokkal hintette be bőrömet s benyúlt a ruhám alá. Ujjai a harisnyám szegélyén táncoltak. - Ugye tudod, hogy nehéz lesz megfékezni a vágyaimat az előadás alatt?

- Tisztában vagyok vele - nyomtam egy puszit az arcára és arrébb araszoltam a férfitól, hogy alaposan végigmérhessem. Elállt a szavam. Tekintetem akaratlanul is dudorodó nadrágján időzött. - Ez a nadrág kellően kihangsúlyozza az idomaid. Nem gondolod?

- Talán nem tetszik? - duruzsolta, miközben a fenekembe markolva magához rántott. Ajkaink azonnal találkoztak. Ujjaimat az ingébe akasztottam, így vontam közelebb magamat a milliárdoshoz. Nyelve tüzes táncot járt az enyémmel. Mielőtt belemelegedtünk volna a csókba, Zayn elhúzódott s egy puszit lehelt a szám sarkába. - Indulnunk kell.

***

Guys & Dolls

Egyszerűen lenyűgözött az előadás. Az igazat megvallva sosem rajongtam a musicalekért, de ez elnyerte a tetszésemet. Talán a hangulata és a szereplők miatt. Zayn kis híján elaludt mellettem, még a rövid burlesque sem keltette fel az érdeklődését.
- Várj meg itt, mindjárt jövök - nyomtam a kezébe a blézerem és a táskám, majd eltűntem a nőrengetegben, akik mind a mosdóba jutásra várakoztak. Közel negyed óra múlva szabaddá vált számomra is egy fülke. Amint végeztem, az egyik üres mosdókagylóhoz léptem s megmostam a kezem. A szívemhez kaptam, amikor megláttam a tükörben egy csapzott külsejű és igencsak alkoholtól bűzlő Scarlett-t. Megráztam a fejem, hátha csak a képzeletem játszik velem, de sajnos nem így volt. Hogy engedhették be az épületbe? Zavartan pislogva szembefordultam a lánnyal. - Te mit keresel itt?
Válasz helyett a kagylóperemhez nyomott, ujjait a tarkómra simította és megcsókolt. Minden erejét belesűrítve próbálta elérni, hogy viszonozzam alkoholban úszó, kétségbeesett csókját.
- Hagyd abba, Scarlett! Mégis mi a fene ütött beléd? - löktem el magamtól a lányt, aki majdnem a földön találta magát. Ködös tekintettel kapott a kezem után, ezáltal nem esett el. Leráztam magamról a kezét, majd némi epés szájízzel és az ajtót feltépve elhagytam a mosdót. Zayn csodálkozott feldúlt viselkedésemen. Blézeremet a hátamra terítve fúrtam fejemet a mellkasába. Alig tudtam egy értelmes mondatot kinyögni, csupán csak susogtam. Nagyon halkan. - Menjünk innen, kérlek!

Sziasztok!

Döglődöm a melegben, pedig a ventilátor is megy... Ennyit rólam és a szenvedésemről :) Köszönöm az előző fejezethez érkezett 4 kommentárt - Lily Clark, BezTina, RS és BellaLili ♥ - és az 5 pipát ♥! Örülnék, ha többen kifejtenétek a véleményeteket :) A fejezet megtekintéseinek számából ítélve nemcsak 4-n vagy 5-n olvassátok a bejegyzéseket :) Tudom, nehéz szavakba önteni a negatívumokat, jobb esetbe a pozitívumokat :) Egy írónak - mint ahogyan azt sokan tudjátok - rengeteget jelent az olvasói véleménye :) Így kérlek titeket, hogy írjatok - és pipáljatok - bátran! :) Előre is köszönöm ♥! További szép estét és jó hétvégét, hetet kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy